Andreas, a fiúk legjobb barátja!

TOTP: Hogyan ismertétek meg Andreast?
Bill: Egy suliba jártunk vele a Wolmirstedt-be. Rajta kívül nem volt barátom. Tom és én abbahagytuk a suilt a tizedik osztályban. Andreas ebben az évben járja ki a sulit.

TOTP: Andreas és ti egyenrangúak vagytok?
Tom: Ő olyan, mint mi. A jó barátoknak ugyanannak kell lenniük. És mi azok vagyunk.

TOTP: Ugyan olyan félénk, mint te vagy?
Bill: Uhm, azt hiszem, hogy ő a legjobb "keverék". Néha ez nagyon izgalmas. Tökéletesen összeillünk. Olyan spontán mint Tom és én, és a humorunk is megegyezik. Barátok tekintetében nekem nagyon fontos, hogy tudjunk nevetni.

TOTP: Hogy érzitek, tudtok rá számítani?
Tom: Ez idővel jön... Mostmár hét éve ismerjük, és simán megtudunk benne bízni, mivel ő a kezdetektől velünk volt és mindent tud rólunk.
Bill: Már nagyon régóta barátok vagyunk. Szóval ő egy igazi közeli barát - Tudtam az elején, hogy számíthatok rá és a véleményére. És most bebizonyosult, hogy igazam volt.

TOTP: Andreas le tud titeket csillapítani, ha veszekedtek?
Tom: Nem, nem igazán. Ő mindig azon az oldalon van, amiről azt gondolja, hogy helyes.

TOTP: Elmondja másoknak, hogy ti a barátai vagytok?
Bill: Ő soha nem csinálna ilyet. Ő és a többi barátaink ilyen szempontból nagyon zárkózottak. Amikor találkozunk, soha nem beszélünk a bandáról, nagyon kivételes alkalmakkor kerül szóba a Tokio Hotel. Amikor a barátainkkal vagyunk, akkor teljesen hétköznapiak vagyunk.

TOTP: Gyakran beszéltek telefonon?
Bill: Minden nap. A szüleimmal és a barátaimmal naponta beszélek. Állandóan telefonálok.

TOTP: Andreas nem akar csatlakozni a Tokio Hotelhez?
Tom: Mi már így vagyunk négyen hét éve, és ez mindig is így fog maradni. Nem lesz több bandatag. Andreas pedig a saját bandájában a dobos.

TOTP: A rajongók őt is üldözik?
Bill: Néhányan igen. Keményen dolgozunk azon, hogy a barátainkat megvédjük az ilyen dolgoktól, mivel mi már csak tudjuk, hogy milyen a nyilvánosság középpontjában lenni.