40. Klippforgatás

- Ezt te se gondolhatod komolyan. És a fanok? Kinyírnak minket. Ha az a célotok hogy kipurcanjunk akkor legalább béreljetek bérgyilkost.
- Jaj ne beszélj már baromságokat! - Bill
- Hát akkor?
- Annyira rossz bujkálni! Szeretnék nyugodtan kimenni az utcára Vivivel úgy hogy nem támadnak le minket hogy most mi van köztünk. És ha igazi fanjaink vannak akkor örülni fognak hogy én örülök.
- Ebben végül is igazad van. - ő erre Bill rám nézett
- Kösz Alexa. :) - én
- Mi van? Nincs igaza?
- Kérlek Vivi! - fogta meg Bill a kezem
- Mondtam hogy még megkérdezzük a többieket.
- De ha ők nem akarják legalább csak a kettőnk kapcsolatát mondjuk el! Légyszi!!! Akkor elmegyünk csak mi ketten!
- Bill...
- Kérlek!
- Nem! Ez nem jó ötlet hidd el. - ő erre szomin lehajtotta a fejét – Jaj ne! Kérlek ne légy szomi!
- De most az leszek. :( - ő erre én sóhajtottam egyet.
- Nah jó! Elmegyünk csak ketten és beszélünk a kapcsolatunkról!
- Jaj Vivi! Imádlak! Nagyon nagyon szeretlek! - mondta és megölelt persze arra azért vigyázott hogy a narancslét ne burítsa ki amit hozott nekem :)
- Vivi te nem vagy normális. - Alexa
- Tudom. De hát szerinted hogy tudnék neki ellenállni. :)
- Sehogy. - forgatta meg a szemeit mosizva és kiment.
- Hidd el sokkal jobb lesz így. - nézett rám Bill
- Oké. De többiek is jöjjenek.
- Ne!!! Én csak veled akarok. Kettesben! Úgy az igazi!
- Na ezt már tényleg velük beszéld meg!
- Oké. De ha felkelsz légyszi menjünk be Tomhoz! Már nagyon hiányzik.
- Persze. Rendben! Megértem. :)
- És mikor megyünk?
- Légyszi vedd le rólam a tálcát és már öltözök is. Aztán addig szólj Alexának is. Te meg már úgyis kész vagy. :)
- Oké. - ő és lement. Én belebújtam egy gatyába és egy egy toppba aztán egy 15 perc múlva már a kocsiban ültünk mind a hárman és mentünk Tomhoz.
- Annyira örülök hogy végre újra láthatom! - Bill
- Jó hogy nem lett semmi komoly baja. Viszont a keze miatt most egy pár koncert el fog maradni. - Alexa
- Nem baj! A lényeg hogy jól van! - Bill
- És ne feledjétek a tervet! Bill te Alexával jársz és én Tommal. - én
- Oké. Megjegyeztem! - Bill
- Te meg ne feledd mit ígértél! Hogy nem fogod megcsókolni Tomot! - Alexa
- Oké. Igyekszem. :) - mikor odaértünk rögtön célba vettük Tom szobáját. Mikor ott voltam az ajtó előtt még egyszer ránéztem Billre.
- Mi az? - ő
- Fogd meg Alexa kezét. - én, ők erre összekulcsolták a kezüket és bementünk.
- Sziasztok! - Tom boldogan
- Szia. - mi
- Jaj Tom annyira féltem hogy nagyobb baj lesz! - Bill és odament hozzá
- Már azt hittem be se jössz hozzám. - Tom és megölelték egymást
- Egyértelmű hogy bejövök. Te vagy legjobb tesó a világon.
- Jaj de cukik. - Alexa
- Jaja. - én erre Bill elengedte Tomot
- Vivi! Jaj de jó látni! Gyere már ide te is! - tárta ki az egyik kezét mivel a másik be volt gipszelve cegénynek. :)
- Már nagyon hiányoztál! - öleltem meg Alexa meg Bill ölébe ült.
- Te is! Annyira örülök hogy itt vagy! - mondta és meg akart csókolni de én gyorsan „tüsszentettem” egyet.
- Jaj bocsi. Meg vagyok kicsit fázva. Nem akarom hogy te is elkapd!
- Nem érdekel az engem! De kérlek adj egy csókot. - húzott vissza
- Tom! Ne!
- Haragszol valamiért? - ő szomin
- Ja nem! Dehogy! Csak nem akarom hogy beteg legyél!
- Kérlek! Nagyon szeretnék egy csókot. :(
- Majd ha meggyógyultam. - mondtam és leültem
- Köszi. - tátogta Alexa mikor rám nézett. Én válasz kép mosiztam egyet.
- Na és hogy vagy Tom? - Alexa
- Nem jól.
- Mi? Miért? - Bill
- Mert nem kapok egy csókot. - nézett rám szomin
- Jaj Vivi adjál már neki egyet. :) - Alexa
- Na jó. - álltam fel és adtam Tomnak egy csókot.
- Na már sokkal jobban vagyok. :)
- Akkor oké. - én
Még egy darabig ott voltunk Tomnál aztán mikor eljöttünk a kocsiban felhívtam Gustit.
- Tessék? - vette fel szomin
- Szia. Vivi vagyok.
- Szia. Hogy vagytok? Tom?
- Jól vagyunk köszi. És Tom is. Barbó? Ott vagy nála?
- Igen. Borzasztó. Dóri és Georg pár perce mentek el de nem engedte be őket a szobájába. Csak engem. Teljesen összetört. Nagyon kiborult.
- Megértem. Szegény. Nagyon sajnálom. Majd mi is elmegyünk.
- Nem kell mert úgyse enged be titeket.
- Lesz ma Bravo interjú de akkor csak én megyek meg Bill.
- Bill?
- Úgy döntöttünk elmondjuk a kapcsolatunkat.
- Ti tudjátok. Akkor sok sikert. De most megyek. Majd beszélünk. Szia.
- Pusziljuk Barbót. Szia.

- Szegény Barbó. Ki van borulva. :(
- Asszem amíg ti az interjún vagytok én elmegyek megnézem mi van vele.
- Oké. De Gusti azt mondja nem enged be magához senkit csak őt.
- Azért megpróbálom.
- Felhívom még Danit hogy mikor jön értünk. - én és tárcsáztam
- Szia Vivi.
- Szia. Csak azért hívlak hogy mikor jössz értünk? Az interjú miatt.
- Pont most akartalak én is hívni hogy egy 15 perc múlva megyek értetek. Jön mindegyikőtök?
- Nem. Csak Bill és én. Úgy döntöttünk elmondjuk a kapcsolatunkat.
- Oké. Ahogy gondoljátok. Akkor egy 20-25 perc múlva érek oda.
- Ok. Gyere. Szia.
- Szia.

- Na? -Bill
- 20-25 perc múlva lesz ott nálunk és mehetünk.
- Okés. Hidd el nagyon jó lesz. :) - ő és átölelt
- Remélem igazad van. :) - én

40 perc múlva értünk oda. Odajött hozzánk a Bravo főszerkesztője.
- Sziasztok. - köszönt
- Hello. Remélem nem gond de Bill és én jöttünk csak el mert úgy döntöttünk hogy szeretnénk elmesélni milyen a kapcsoltunk. - én
- Rendben. Tökéletes. Ez címlapstory lesz. :) Csak akkor kell majd 1-2 fotó is.
- Oké. - mi
- Tökéletes. Akkor jöhettek is. - mondta és bementünk egy kis szobába ahol bőr bútorok voltak. Mi leültünk egymás mellé Billel ő pedig elénk.
- Ha nincs ellenvetésetek kezdhetnénk is. Oké?
- Oké. - mi és megfogtuk egymás kezét. Ő lerakott az asztalra egy magnót és megnyomott rajta egy gombot.
- Mikor találtatok egymásra? - kérdezte
- Mikor a Tokio Hotel koncert volt Pesten. Először csak szemeztünk egymással a koncert közben. - én és Bill folytatta
- Aztán mikor elindultunk a hotelhez Vivi és a barátnői is oda jöttek és így találkoztunk. Azóta együtt vagyunk. :)
- Igazi csoda volt hogy így találtunk egymásra.
- Még szerencse hogy ott voltál a koncerten! :) - B. ( a B. a Bravot jelenti :)
- Hát igen. Sokszor eszembe jut a pillanat mikor először Bill szemébe néztem és ő rám mosolygott. Csodálatos érzés volt utána találkozni vele.
- Na és megvolt már az első csók? - B.
- Persze. :) - én
- Egy veszekedés után történt. Még nem is békültünk ki mikor Vivi a szemembe nézett aztán hirtelen megcsókolt. De borzasztóan örültem neki.
- Szóval voltak már veszekedések is? - B.
- Kisebbek is nagyobbak is. :) - Bill
- De persze mindig kibékültünk.
- Nah és mit szóltak ehhez a szerelemhez a barátaitok? Örültek nektek? - B.
- Igen. Mivel ők tényleg igazi barátok boldogok ha minket is boldognak látnak és tudják hogy igazán szeretjük egymást. - Bill
- Én nagyon boldog vagyok hogy a barátaink és a családtagjaink is támogatnak minket. Annak ellenére is hogy a szüleim először nem nagyon kedvelték Billt. De mostanra tökéletes az összhang. Legalábbis én úgy gondolom. - mondtam és Billre néztem
- Pedig először elég rázós volt. :) - ő és átkarolt.
- Már csak egy bökkenő van: a távolság! Hiszen külön országban éltek. - B.
- Igen. Nem egy nemzetiségűek vagyunk de az borzasztóan jó hogy mivel már Viviék is befutottak a Démonokkal lehetnek az előzenekarunk. De amikor éppen nem koncertezünk akkor is együtt vagyunk. Nagyon szeretjük egymást és soha nem válnánk el egymástól. - Bill
- Na és mi lesz ha elkezdődik a suli Vivi? - B.
- Ettől nagyon félek. Nem szeretném ha el kéne szakadnunk egymástól. Hiszen egész nyáron együtt voltunk és szörnyen hiányozna Bill.
- De mivel muszáj lesz jönniük velünk koncertekre már gondolkozunk rajta hogy magántanulók lesznek.
- És ehhez te mit szólsz Vivi? - B.
- Csak azért kéne megoldani mivel Bill ragaszkodik hozzá hogy velük menjünk a koncertekre.
- Nem szeretném hogy el kelljen hagynunk egymást csak a munkánk miatt. Úgy érzem mi összeillünk és egy ilyen komoly kapcsolatnak nem szabad csak úgy véget vetni.
- Na és a rajongók? Hiszen Bill több 1000 tinilány kedvence. - B.
- Igen de én úgy gondolom hogy ha tényleg igazi rajongóim vannak akkor ők is örülni fognak annak hogy én végre boldog vagyok és megtaláltam az igazit.
- Minket Démonokat pedig még csak németben ismernek és ráadásul szinte csak TH fanok és félek hogy ha megtudják hogy ilyen komoly a kapcsolatom Billel rögtön megutálnak minket.
- Billtől már rengetegszer hallottunk hogy nagyon romantikus alkat. Ez igaz? - B.
- Teljesen! Nagyon romantikus és gyengéd. Ma reggel például ágyba hozta a reggelimet és egy szál rózsát is kaptam. :)
- Tehát együtt laktok? - B.
- Jelenleg igen mivel ugye Billéknek nincs itt házuk és inkább nálam van Bill mint hotelben. :)
- De örökké szeretnék Vivi vel lakni. :)
- Közös nyaralás? - B.
- Már volt. Csodálatos volt. Persze ott is voltak viták de mindig megoldódtak. :) - Bill
- Ezek szerint akkor Bill végre úgy érzed megtaláltad az igazit? - B.
- Igen! Biztos vagyok benne! Soha nem akarom elhagyni Vivit. És lehet hogy hülyén fog hangzani de már elterveztük hogy ha Vivi is betölti a 18-at és még mindig együtt leszünk összeházasodunk. Amint lehet. - mondta és megcsókolt.
10 perc múlva már állítottak be minket a fotóhoz. Az egyik olyan volt hogy én oldalra fordulva állok Bill pedig mögöttem és hátulról átölel. Ez lesz a címlapon. :) Aztán a következő olyan hogy Bill a földön ül én pedig előtte közel hozzá és  átölelem.
- Nagyon köszi hogy itt voltatok. - főszerkesztő és kezet fogott velünk.
- Köszönjük a meghívást. - én
- Viszlát. - mi és kézen fogva elindultunk ki.
- Sziasztok. - ő és elment.
- Akkora kő esett le a szívemről. - Bill
- Tényleg jól esett. Alig várom hogy elolvashassam.
- Hát én is. Igaz hogy én nem értem de te majd fordítasz. :) - adott egy puszit az arcomra.
- Oké. :)
- Sziasztok. - Dani aki már a kocsinál várt minket
- Szia. - mi
- Na? Hogy ment?
- Örültek nekünk. - Bill
- Rögtön azzal kezdte a főszerkesztő hogy ebből címlapstory lesz. :)
- Hát ez nem meglepő. :) - mondta és beült – De ugye azt tudjátok hogy ebből nagy botrány lesz. Főleg neked Bill.
- Tudom. De nagyon megkönnyebbültem hogy végre elmondhattam mit érzek. - ölelt meg
- Oké. Csak tudod én magam is szoktam hallgatni a Démonokat és nem akarom hogy Vivit széttépjék. :)
- Nem fogják. Majd én megvédem. :) - Bill
- Remélem is. :) - én
- Viszont van egy rossz hírem. - Dani
- Micsoda? - én
- Kibéreltem mára egy helyet klippforgatásra. Muszáj eljönnötök.
- Na és Barbó? Bocsi de nem fog menni. Nem tudunk addig semmit csinálni amíg Barbó fel nem épül. Max. a többiekkel interjúkra járni.
- Sajnálom de ha híresek akartok lenni muszáj tennetek is érte.
- Na kösz. Ez jólesett.
- Jaj ne érts félre! Tudom hogy tesztek érte meg megértem Barbót is de nem lehet örökké szomorú.
- Nem is lesz. De legalább a temetést meg kéne várni. Ezt hidd el mindenki meg fogja érteni. Tudják mi a helyzet Barbóval.
- Na de...
- Közbeszólhatok? - szólt közbe Bill :) - Biztos nem nagy dolog lemondani pár fellépést. Úgy meg ráadásul még könnyebb lesz ha elmondod mi történt.
- Nem tudom. Na jó! Megpróbálok intézkedni de amint Barbó felépül irány a színpad. - mondta és megállt a kocsi
- Úgy lesz. Köszi. - én és kiszálltam utánam meg Bill
- Üdvözlöm Barbót és részvétem.
- Átadjuk. - Bill
- Sziasztok. - ő
- Szia. - mi és elindultunk be
- Szerinted Alexa visszaért már Barbótól? - én
- Nem tudom. Majd mindjárt kiderül. :) - Bill és bementünk
- Alexa! Itthon vagy? - kiáltottam
- Igen. - kiáltott vissza és odajött – Sziasztok.
- Szia. - mi
- Na mizu? Hogy sikerült?
- Jól. De hogy van Barbó? - én
- Ki van borulva. Nem engedett be. Meg kéne próbálnod neked elmenni hozzá. Téged régebb óta ismer. Hátha beenged.
- Igazad lehet. Akkor asszem én el is megyek. Most még nyugodtan sétálhatok kint mert még nem jelent meg az új Bravo. :) - néztem Billre
- Veled menjek? - ő
- Nem kell. Maradj csak itthon. Meséld el Alexának miket kérdeztek.
- Oké. Akkor siess. - adott egy puszit
- Oké. Sietek. Akkor elmentem. Sziasztok. - én és kimentem. Egész úton az interjú járt a fejembe. Billnek nem kellett volna szóba hozni a házasságot. Az még elég messze van. Ki tudja mi fog még addig történni? A fanok akár ki is nyírhatnak. De Bill annyira boldog volt. Ha tényleg igazi fanjai vannak akkor talán örülni fognak hogy Bill boldog. Majd kiderül.

Mikor odaértem bekopogtam. Gusti nyitotta ki.
- Szia. - én
- Szia.  - ő és beengedett
- Hogy van?
- Semmi változás. Egész nap csak sír éjjel-nappal. Kezdek már nagyon aggódni érte.
- Ne félj. Nem lesz semmi baja. Rendbe jön. - én és felmentünk. Gusti bekopogott.
- Kicsim itt van Vivi.
- Menjen el! - kiáltott ki
- Nagyon szeretne beszélni veled!
- Nem érdekel!
- Reménytelen. - nézett rám Gusti
- Barbó kérlek engedj be! Nagyon szeretnélek látni.
- Hagyj békén!
- Szeretnénk segíteni de ha nem engedsz be minket akkor nem tudunk! Ki kéne jönnöd kicsit a levegőre és megnyugodni. Eszünk egy fagyit és iszunk egy limonádét. - nem jött válasz – Kérlek!
- Jó sok citrommal? - kiáltott ki
- Még annál is többel csak gyere ki. - én ő erre lassan kinyitotta az ajtót. Mikor kijött átöleltem.
- Na hol van az a fagyi? - törölte meg a szemét
- Kiülünk a teraszra Gusti meg hoz fagyit és limonádét jó sok citrommal. - néztem rá
- Már megyek is érte. - mondta és elment. Mi meg ki a kertbe.
- Hogy vagy? - én
- Nem jól. Borzasztóan bánt hogy nem voltam itthon. Ráadásul mostanában alig láttam. Annyira szörnyen érzem magam amiatt hogy nem voltam itt.
- Ez nem a te hibád. Itt lettünk volna ha nem megyünk el arra a hülye forgatásra.
- De igen! Az én hibám.
- Ne beszélj baromságokat! Mindegyikünk hibája. Ha nem maradunk ott akkor semmi gond nem lett volna.
- De mondhattam volna hogy haza kell jönnöm anyuhoz.
- De akkor még nem tudtad hogy beteg. - én erre ő szomin lehajtotta a fejét – Megértelek. Én is magamat hibáztatnám ha az én anyummal történt volna. De hidd el nincs igazad.
- Talán igazad van. De nem tudom mit csináljak. Teljesen elment a kedvem az élettől.  
- Ne mondj ilyet! Szerinted anyud azt akarja fentről nézni hogy a lánya egész nap a párnájára borulva sír? Ne akard hogy még ott fenn is rossz legyen neki.
- Igen de...
- Semmi de!
- Itt vannak a fagyik és a limonádék. - Gusti és ő is leült hozzánk. Barbó és Gusti elkezdték enni a fagyit én meg belekortyoltam a limibe de nem nyeltem le. Rögtön kiköptem. Erre elkezdtek nevetni.
- Te jó ég Gustav! Kicsit sok lett a citromlé nem?
- Azt mondtátok sokat kértek bele. - mondta erre Barbó és belekortyolt de ő is kiköpte.
- De nem ennyire te balfék! - nevetett tovább
- Végre nevetsz! :) - mondta és adott neki egy puszit. Aztán ő is belekortyolta a sajátjába. - Szerintem pont jó!
- Mi? - mi egyszerre. Barbó belekortyolt Gustiéba.
- Te!!! Csak a tiedet csináltad jóra! - állt fel nevetve
- Na ezt nem úszod meg! - álltam fel én is és Barbóval elkezdtük csikizni. 10 perc múlva hagytuk abba.
- Jaj Vivi annyira jó hogy átjöttél! - Barbó - Ha te nem vagy na meg persze a limonádé akkor még mindig a szobámban bőgnék.
- Akkor jó hogy átjöttem. :)
- Hát igen. :)
- Milyen volt az interjú? - Gusti
- Milyen interjú? - Barbó
- Billel bevallottuk a Bravonak hogy járunk.
- Nem mondod komolyan!
- De! Bill nagyon örült neki de én félek a fanoktól. Ráadásul azt is elmondta Bill hogy össze akar velem házasodni.
- Asszem neked is kell szerezni pár 100 testőrt. - Gusti
- Hát én is úgy gondolom. - én – De Bill annyira örült neki. Csak azért vállaltam. Megígérte hogy majd ő megvéd. :)
- Jaj de cuki. - Barbó
- Én is megvédelek ám! - nézett Gusti Barbóra
- Tudom! Te is cuki vagy. :)
- Örülök hogy már jobban vagy Barbó! - álltam fel – Most elmegyek. Majd még találkozunk. - mondtam de elkezdett csörögni a telóm.
- Szia Dani. Mizu?
- Szia. Jó kedved van?
- Aha! Nagyon!
- Szuper! Na figyelj! Biztos hogy nem tudtok jönni mert elég mérgesek rám.
- Várj egy percet. Barbó! El kéne menni klippforgatásra. Lemondja Dani vagy el tudsz jönni.
- Szuper! Persze! Megyek! :)
- Oké. :) Akkor jöhetsz értünk Dani.
- Komolyan? Szuper! Ez az! Egy 30 perc múlva ott vagyok! Nem kell kiöltözni mert úgyis itt kaptok ruhákat meg sminket is.
- Oké. - én – Siess. Szia.
- Oké. És köszi. Szia. - rakta le
- Köszi Barbó! - tettem el a telóm
- Nagyon király lesz! :)
- És ott fogunk ruhát kapni meg sminket is! Biztos nagyon királyul fogunk kinézni. :)
- Ti mindig királyul néztek ki. - Gusti
- Gyertek majd át hozzánk. Dani azt mondta hogy kb. 30 perc múlva itt lesz.
- Oké. Sietünk.
- Szuper. Akkor megyek! Sziasztok. - köszöntem és elrohantam. Miközben futottam haza felhívtam Dórit. Ő is nagyon örült neki hogy Barbó végre jól van. Na meg persze a forgatásnak is. Mikor hazaértem berontottam. Kerestem őket és megláttam hogy a teraszon ülnek. Kimentem hozzájuk.
- Sziasztok. - ültem Bill ölébe
- Jaj de jó! Már hiányoztál. - adott Bill egy puszit
- Mi ez a nagy jókedv? - Alexa
- Barbó végre boldog! Sokat nevettünk és tök jó kedve lett.
- Jaj de jó! - ölelt meg Bill
- Ez szuper!
- Na de ez még semmi. Készülődjetek mert megyünk klippforgatásra és ott kapunk szuper extra cuccokat!
- Jaj de jó! - ugrott fel Alexa és felrohantunk a szobámba öltözni. Bill csak nézett mosizva utánunk.
2 órakor értünk oda a forgatás helyszínére. Egy suli volt.
- Ez annyira izgi! - Dóri
- Nekem mondod? - Barbó
- Akkor az a pörgős szám az ugye Dani? - én miközben elindultunk befele.
- Őőő... nem.
- Tessék?? - mi egyszerre meglepődve
- Megváltoztattam. A szám a „Mi vagyunk a Démonok”.
- De az nem olyan pörgős mint a másik. :( - Dóri
- Tudom. De ez a legjobb számotok! Nekem ez a kedvencem! :) Ja és a fanjaitoknak is. A fórumotokba írták.
- Hát oké. - mi
- Biztos király lesz. - Alexa
- Szuper cuccokat választottam nektek. Nagyon extrák. - léptünk be
- Akkor jó. Reméltük is. - én
- Hol lesz a forgatás? - Bill
- Először egy tanteremben aztán a tornateremben. Kellettek veletek egykorú tinik is hogy teljes legyen az osztály. Beválogattam pár csajt és srácot. Ugye nem baj?
- Nem dehogy. - mi
- Szuper! - Barbó
- Ott vannak már a teremnél. Kiosztotok nekik autogramokat meg csinálunk közös képeket és felvesszük a klippet.
- Szuper lesz! - én
- Annyira klafa! - Dóri
- Itt is vagyunk. - fordultunk be az egyik folyosón. Egy csomó kamera és fényképezőgép volt ott meg kb. 23 ember. Ebből 17 fan volt akik az osztályban lesznek és egy nő aki a tanár. Mindegyikükkel kezet fogtunk és adtunk nekik autogramot.
- Csajok! Öltözzetek át aztán utána jöhet csak a fotózkodás. - kiáltott Dani
- Oké. - mi és odamentünk hozzá – Hol öltözhetünk át?
- Végigmentek a folyosón aztán jobbra. Ott rögtön az első teremben. Ott vannak már a ruháitok is. Rá van rakva egy cetli mindegyik felsőre hogy melyik kié. A többi cucc egyforma.
- Oké. Köszi. - mi
- Sietünk. - én és elindultunk
- Kezdek izgulni. - Alexa
- Nem kell. Szuperek lesztek. :) - Bill
- És ha elcsesszük? - én
- De nem fogjátok. - Georg
- Remélem. - Dóri
Mikor odaértünk mindenki megkereste a saját „kupacát”. :)
- Te jó ég. :) - mi egyszerre
- De am egész jól néz ki. - én
- Jaja!
- De a kontaktlencse egy kicsit túlzás. - Barbó. Mindegyikünknek ott volt egy kontaktlencse is.

- Hát ja. - srácok – Elég durva.
- Na öltözzetek. - ült le mindegyikük egy székre
- Hé! - mi
- Mindenki szépen menjen kifele. - Dóri
- Majd szólunk ha készen vagyunk. - én
- Oké. - fiuk szomin és kimentek
- Láttátok a szoknyát? - én – Nagyon tetszik!

- Aha. Jól néz ki. - Barbó
- De minek táska? - fogta meg a táskáját Dóri

- Nem tom de nekem muszáj szereznem ilyet! :) - Alexa
- Tényleg jó. :)
- Nagyon cuki. :) - én
- Fúú!! A felső nagyon király!!! - Dóri
- Nekem meg ilyet lesz muszáj szereznem! - én
- Rajtam ez nem fog jól állni. - Barbó
- Jaj ne butáskodj már! - Alexa
Alexa:

Barbó:

Dóri:

Én:

- Nagyon jól néznek ki! - Alexa
- Te jó ég! Néztétek a cipőket? Én ebbe nem tudok menni! - én és odamutattam nekik az enyémet

- Baromi jók ezek a cuccok! - Dóri
- Nekem a kesztyű tetszik legjobban! - Barbó
- Milyen kesztyű? - én

- Nektek nincs? - Barbó
- Ja! De! Megvan! - Alexa
- Szuperek leszünk. - mi és gyorsan felöltöztünk. Kimentünk a srácokhoz. Ott volt velük egy csaj.
- Sziasztok. - fogott mindegyikünkkel kezet – Megcsinálom a hajatokat aztán jön Kriszti a sminkes és készen is vagyunk.
- Azt a... - srácok mikor végignéztek rajtunk.
- Na? Jók vagyunk? - mi
- Még annál is jobbak. - ők
- Akkor oké. - mi és visszamentünk a terembe. Megcsinálták a hajunkat aztán gyorsan kisminkeltek minket, beraktuk egyik szemünkbe a kontaktlencsét és elindúltunk a többiekhez.
- Wáó! Csajok! Szuperek vagytok! - Dani
- Köszi. - mi
- Eszméletlenek ezek a cuccok. - én
- Örülök hogy tetszenek. Jöhet a fényképezés? - Dani. 20 perccel később mindenkivel lefényképezkedtünk aztán Dani a kezünkbe adott egy füzetet. Abba volt leírva mit kell csinálnunk. A háttérben ment a zenénk és azzal együtt kellett énekelnünk. Úgy kezdődött hogy mi négyen megyünk a tök üres folyosón. Belépünk az osztályba. Mindenki ránk néz.
- Nagyon örülök hogy megint késtek! Üljenek le. - tanár és visszafordult a táblához – Írjátok a füzetbe amit felírok a táblára. - mi leültünk és ledobtuk magunk mellé a táskát. Egyikünk sem hozott cuccot. Mindenki írta a tábláról a dolgokat. Én a középső sorban ültem Alexával. Barbó és Dóri a szélsőben. Ránéztem Alexára aztán a többiekre. Ők meghúzták a vállukat és hátradőltek. Alexa sóhajtott egyet és ő is hátradől. Elővette a mobilját és elkezdett vele játszani. Barbó és Dóri is ezt csinálták. Én elővettem az mp4-emet és elindítottam rajta a zenét és így indult a háttérben is a zene. Elkezdtem mozogni a zene ritmusára. A csajok rámnéztek. És kezdődött a szöveg is. Mindenki minket nézett. A tanár oda ment Alexa mellé mert éppen ő énekelt és felemelte a kezét hogy üssön. Alexa felállt és elindúlt ki mindenki más meg ment utána. A folyosón volt az egyik refrén. Mikor pedig vége lett odaértünk a tornateremhez. Itt következett egy kis szünet. Megigazították a hajunkat és a sminkünket. A tanár átöltözött tesicuccba. Mikor folytatódott mindenki bement a tornaterembe és beálltunk egy sorba. A tanár elkezdett kiabálni (vagyis csak úgy csinált :) hogy miért nem vagyunk átöltözve. Mindenki megcélzott valamit. Kosárpalánkot, focikaput, bordásfalat és ott tomboltak. Nekünk négyünknek kötelet kellett másznunk. Mikor teljesen a tetejére értünk át kellett ugranunk a karzatra. Nem volt nagy cucc. :) Első volt Barbó, én, Dóri és Alexa. Innentől pedig csak tombolt mindenki.
40 perccel később a kocsiban ültünk és hazafele tartottunk. Sikerült kikönyörögnünk Daninak hogy a toppokat had kapjuk meg. :)
- Eszméletlen volt. :) - Bill
- Borzasztóan jól éreztem magam! - Alexa
- Én is. - mi egyszerre
- Alig várom hogy teljes egészében lássam! - Gusti
- Nagyon jók voltatok csajok! - Dani – Nem gondoltam volna hogy elsőre ilyen jók lesztek.
- Elmegyünk Tomhoz? - Bill
- Aha. - mindenki egyszerre
- Oda tudnál vinni minket Dani? - én
- Persze. - mondta és előreszólt a sofőrnek
- Nem kéne előbb átöltöznötök? - Georg. Még mindig azokban  toppokban voltunk.
- Nem! - mi egyszerre
- Oké. - Ő
- Most már csak egy valamit várok nagyon nagyon! - én
- És mi az? - karolt át Bill
- Hogy megjelenjen az új Bravo. :)
- Alig várom hogy elolvashassam. - Dóri
- Én jobban! - Alexa
- Nem mert én! - Barbó
- Én meg arra leszek kíváncsi mit szólnak a fanok ha ránéznek az újság elejére. - Gusti
- Na ja! - Georg
- Felfordul az ország! - Alexa
- És ez még csak Magyarország! - én
- Németben még nem is tudják! - Dóri
- Azért kicsit félek. De tudom hogy Bill megvéd! - öleltem meg
- Ha nagy botrány lesz belőle akkor szerzek nektek testőröket. :) - Dani
- Köszi. :) - mi nevetve
- Meg is jöttünk. - Bill és kiszállt utána meg a többiek.
- Köszi Dani. - Barbó
- Nincs mit! És még egyszer gratulálok.
- Kösz. - mi és becsuktuk az ajtót aztán elindultunk befele mindenki kézen fogva a saját pasijával. Mikor odaértünk Tom szobájához Barbó nyitott be. Utánuk mentem én és Bill. Gyorsan elengedtem a kezét.
- Sziasztok! - Tom boldogan
- Szia beteg. - Gusti
- Hogy vagy haver? - Georg és leült Dóri pedig az ölébe. Gusti ölébe Barbó, Bill ölébe meg Alexa. Én meg Tom mellé az ágyra.
- Most hogy itt vagytok sokkal jobban. - fogta meg a kezem és rám nézett – Csinosak vagytok lányok. Hol voltatok?
- Klippforgatáson. - Dóri
- Basszus! És én nem voltam ott! :(
- Majd még jössz annyiszor hogy meg is unod. :) - én
- Remélem. Meggyógyultál már?
- Hát... még nem igazán.
- Beteg voltál? - Barbó
- Mikor? Mostanában nem láttalak betegnek. Még csak náthásnak sem. - Dóri én erre sóhajtottam egyet. Tom szomin rám nézett.
- Haragszol rám? :( Miért nem akarsz megcsókolni? :(
- Dehogy! Nem! De tényleg mostanában kicsit kapar a torkom és nem akarom hogy beteg legyél. :)
- Kérlek! Nem bírom ki ha nem adsz egy csókot! :(
- De...
- Kérlek! :(
- Na jó! De ha beteg leszel nagyon mérges leszek rád. :)
- Nem leszek! Ígérem! :) - Tom én erre megcsókoltam. Bill sóhajtott egyet de nem volt mérges mert tudta hogy miért csinálom. Viszont Alexa mérgesen nézett minket. Mikor abba hagytuk rá néztem. Még mindig mérgesen nézett. Szomin rá néztem.
- Bill! Te mért nem csókolsz meg mostanában? - nézett Billre.
- Őőő... hát nem tom.
- Kérlek! Mutassuk meg Tomnak mennyire szeretjük egymást. - én tátott szájjal néztem.
- Hát... oké. - Bill és furán rám nézett Alexa erre megcsókolta.

Mi lesz ez után? :)
Folyt.köv.