39. Hogyan tovább...?

- Jól vagy? - öleltem át Barbót mikor kimentünk
- Féltem anyát! - ölelt meg szorosan és elkezdett sírni
- Jaj kicsim. - ölelte meg Gusti is
- Nem lesz semmi baj. - mondtam
- És mi van ha már más szervére is átterjedt? Akkor is meg tudják még gyógyítani igaz?
- Minden rendben lesz hidd el! - Dóri
- Mit szeretnél csinálni? - Alexa
- Szeretnék hazamenni.
- Rendben. Menjünk. - fogta meg Gusti a kezét
- Egyedül szeretnék lenni.
- Biztos? - Gusti
- Igen.
- Oké. - Dóri
- Ha bármi baj van nyugodtan hívd bármelyikünket. - Georg
- Rendben köszi. - mondta és elment tőlünk. Szomin egymás felé fordultunk.
- Mi legyen most? - Alexa
- Menjünk haza mi is. - Bill és megfogta a kezem
Mindenki elment a saját lakásába Alexa és Tom viszont Georghoz és Dórihoz mentek.
- Anya! - kiáltottam mikor bementem
- Vivi? Te vagy az?
- Igen!
- Vivi! - kirohant és átölelt – Jaj de örülök hogy végre látlak! Hogy vagy?
- Nem jól.
- Miért? Mi a baj?
- Barbó anyukája kórházban van. Rákja van és nem túl biztatóak az esélyei.
- Jesszusom! Gustav vele van ugye?
- Nem! Egyedül akart lenni.
- Szegénykém. De azért jól vagytok igaz?
- Igen. Persze.
- Akkor oké. A banda hogy alakul?
- Jól köszi.
- Pont most készültem elmenni. Csak én voltam itthon. Apád és a tesód elmentek a nagyihoz.
- Oké. Mi itthon maradunk.
- Azt mindjárt gondoltam. :)
- És önök hogy vannak? - szólalt meg Bill
- Köszönjük mi is elvagyunk. :) Hát akkor jó szórakozást. - a vállára vette a táskáját és kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok.
- Szia.
- Viszlát
- Bill! Nyugodtan köszönj sziát. :)
- Oké. :)
- Asszem kezd megkedvelni
- Jaj de jó. :)
- Mit csináljunk?
- Nem tudom. De szerintem le kéne mondani a Gwen koncertet.
- Mi? Miért?
- Barbó miatt. Nem tudnék úgy bulizni hogy közben ő itthon ül és az anyjáért aggódik.
- Majd még meglátjuk hogy lesz addig.
- Kérsz valamit inni. - vettem ki a hűtőből egy üveg ásványvizet
- Majd a tiedből egy kicsit. :)
- Oké. :)
- Szeretsz még?
- Bill! Tudod hogy igen :) Miért kérdezel ilyet?
- Nem tudom. Mostanában keveset vagyunk együtt és ez az ügy Justinnal.
- Jaj! Nagyon sajnálom. Nem tudom mi volt velem. De ígérem többet nem fog előfordulni. - öleltem meg
- Remélem is. :)
- Mondjuk most már nem is csodálkozom rajta hogy nem bízol bennem. - ültem le szomin
- De ígérem bízni fogok benned. Persze csak akkor ha nem csalsz meg többet. :)
- Soha de soha többet. - döntöttem a fejem a vállára
- Várod már a sulit?
- Nem! Nem fogom kibírni nélküled. :)
- Majd minden nap megyek eléd.
- Azt kétlem.
- Ezt hogy érted?
- Nekem itt kell maradnom a suli miatt és te és a többiek visszamentek németbe. Amíg nem vagyunk együtt pedig ki tudja hányszor csaljuk meg egymást.
- Én nem foglak megcsalni.
- Nah és Tom Alexát. Tudom hogy mennyire szereti és nem tudnám elviselni azt hogy Alexát mindig sírni lássam.
- Ne félj. Majd én figyelek Tomra. :)
- Még azt se tudom hogy legyen a bulitok.
- Milyen bulink?
- Hát a szülinapi buli.
- :)
- Ugye nekem aznap van az 1. sulinap.
- Majd max. megtartjuk másnap.
- De akkor is suli.
- Jah! Tényleg!
- Megoldjuk. :)
- Mihez lenne kedved? Unatkozok.
- Nem tudom.
- Áááá! - kiáltott fel és a fejéhez kapott
- Mi a baj? - néztem rá ijedten
- Valami belenyilallt a fejembe. Baj van Tommal. - ugrott fel. Nekem elkezdett csörögni a telóm.
- Igen?
- Gyertek gyorsan! Tomot elütötte egy kocsi a ház előtt és itt hagyta! Már hívtam mentőket. - hallottam Alexa síró hangját
- Jesszusom! Megyünk!
- Mi baj? - Bill
- Tom! Elütötte egy kocsi és ott hagyta!
- Tudtam hogy baj van! - rohan ki Bill és elindult Dóriék felé. Én futottam utána. Mikor odaértünk már ott volt a mentő és akkor emelték be Tomot.
- Bill! - kiáltott Alexa erre ő odafutott
- Mi történt?
- Menj vele! Majd bent elmondom!

- Miattam volt az egész! - sírt Alexa és megölelt
- Dehogyis! Miért?
- Összekaptunk valamin és mondtam neki hogy húzzon vissza németbe és azt mondta hogy vissza is megy és soha többé nem fogom látni. Közben hátrált az út felé és mikor már majd nem a közepére ért elütötte egy kocsi.
- Alexa! Attól ez még nem a te hibád! - öleltem át én is

Fél órával korábban
- Mi még elmegyünk kicsit sétálni. Majd jövünk. - mondta Georg és kézen fogva elmentek Dórival Alexát és Tomot otthagyva.
- Szegény Barbó! Remélem nem lesz semmi baja az anyukájának. :( - ült le a lépcsőre a ház előtt Alexa
- Aha! Mond csak! Nincs kedved?
- Mihez?
- Hát... tudod.
- Tom! - ugrott fel – Hogy vagy képes te még most is arra gondolni?
- Mert miért ne?
- Az egyik barátnőm aki mellesleg a te barátod is otthon sír valószínűleg a szobájába mert az anyja kórházba került.
- És?
- Nem hiszem! Hogy lehetsz ilyen bunkó?
- Te meg miért pánikolsz mindenért. - állt fel ő is
- Nem pánikolok de nem tudom elképzelni hogy téged ez egy kicsit sem aggaszt.
- Most is pánikolsz!
- Nekem nem kell olyan pasi aki senki mással nem törődik csak magával!
- Még hogy én nem törődök másokkal? Te csak színleled hogy szomorú vagy Barbó miatt hogy mindenki téged sajnáljon!
- Hülye bunkó! - lökte le a lépcsőröl és Tom hátraesett
- Ribanc!
- Húzzál vissza németbe! Ott van a legjobb helyed a sok kis picsa között akik csak arra várnak hogy lefektesd őket! Többé ne is gyere vissza! Itt nincs kit keresned!
- El is megyek! - állt fel és elkezdett az út felé hátrálni – De úgy elmegyek hogy soha többé nem fogsz látni ilyen közelről!
- Tom! - kiáltott és elütötte a kocsi.

- Borzasztó volt látni ahogy a földön feküdt. - mondta Alexa. A taxi már kezdett leparkolni a kórház előtt. Gyorsan kiugrottunk és rohantunk be. Mikor megtaláltuk Billt egy széken ült és sírt.
- Bill! - futottam oda hozzá és átöleltem
- Mi van vele? - futott oda Alexa is
- Nem tudom. Még bent vannak.
- Nem lesz semmi baj. - mondtam és megtöröltem a szemét
- A többieknek szóltál már? - Alexa
- Nem. De még nem is akarok. - Bill
- Én sem. - Alexa és leült
- Biztos nem lesz komoly baja. - én
- Azt nem tudhatod. - Bill
- Nem írtad fel a rendszámot Alexa?
- Nem. Akkor még nem nagyon érdekelt.
- Értem. - mondtam és kijött egy orvos. Rögtön felálltunk.
- Hogy van? - Alexa
- Eltört a jobb karja. De nagy szerencséje volt. Komolyabb baja nem lett.
- Jaj! Hál' istennek. - ölelt meg Bill
- Most kómában van. Nem tudni mikor kel fel. Át fogjuk szállítani a kóma osztályra. Ha felkel persze rögtön értesítjük önöket ha esetleg nem lennének itt.
- Én biztos itt leszek. - Alexa
- És én is. - Bill
- Én meg akkor intézem az otthoni dolgokat.
- Rendben. Most még egyenlőre nem mehetnek be hozzá. De holnap már igen.
- Rendben.
- Nagyon szépen köszönjük. - Bill és elmentünk
- Jaj de megkönnyebbültem. - Alexa
- Hát én is.
- De most ugye nem küldöd vissza németbe? - én
- Dehogy! Eszem ágában sincs. :)
- Ha már itt vagyunk kérdezzük meg mi van Barbó anyjával. - Bill
- Oké. - mondtuk és elindultunk arra ahol volt. Mikor odaértünk azt láttuk hogy Barbó apja keservesen sír. Odamentünk hozzá.
- Jó napot. - én
- Mit kerestek itt? Mondtam hogy menjetek haza! - mondta mérgesen
- Történt egy kis baleset és be kellett jönnünk. És ha már itt voltunk gondoltuk megkérdezzük hogy van a neje. - Alexa
- De ugye nem a lányommal? - ugrott fel
- Nem dehogy! - mi
- Akkor rendben.
- Hogy van a neje? - Bill erre még jobban el kezdett sírni
- Történt valami?
- Az orvosok azt mondták hogy megvolt a feltáró műtét de már nagyon elterjedt a rák. Nem tudnak segíteni rajta és már csak a lélegeztetők tartják életben.
- Jesszusom. - mi
- Uram. Jött oda egy orvos.
- Igen?
- El akar búcsúzni tőle? - erre nekünk is előjöttek a könnyeink csak Billnek nem.
- Ennyi volt? Semmi?
- Sajnáljuk.
- Rendben. - állt fel – Mindjárt jövök. Kérlek szóljatok Barbónak. Én nem vagyok rá képes.
- Oké. Persze. - mi

- Ki hívja fel? - vettem elő a mobilom
- Én biztos nem. - Alexa
- Én se szeretném. - én
- Én se. - Bill
- Oké. - Alexa
- Akkor Bill. - mi
- Mi? Nem!
- Jaj már! Akkor majd én. - kezdtem el tárcsázni. Kicsöngött.
- Igen? - Barbó síró hangja
- Barbó! Én.... - kezdtem de nem tudtam többet mondani. Mikor Bill ezt észrevette elvette a telót.
- Barbó.
- Bill! Mi a baj?
- Őő... az... anyukád. Már nem él.


Hazafele tartunk a taxival mind a 4-en. Először Barbó apját visszük haza.
- Barbónak egy fél éve meghalt a kutyája. Nagyon megviselte szegényt. Vagy 2 hétig nem jött ki a szobájából. Még enni sem evett. Mikor aztán tudtunk vele beszélni elmondta hogy ez egy olyan érzés amit legalább egy 50 évig nem akar érezni. És most itt vagyunk.
- Szegényem. - én
- Köszi a segítséget lányok. - szállt ki - Barbó majd biztos hív titeket.
- Rendben. Viszlát. - mi
- Sziasztok. - csukta be az ajtót
- Te jó ég! - Alexa
- Szegény Barbó. - én és elővettem a mobilom – Szólok Gustavnak. - hívtam
- Tessék.
- Szia. Vivi vagyok.
- Szia. Mizu?
- Barbó! Meghalt az anyja.
- Mi? Ez biztos?
- Igen. Ott voltunk. Már szóltunk neki.
- Te jó ég. Elmegyek hozzá. De ti miért voltatok ott.
- Tomot elütötte egy kocsi és be kellett vinni. Eltört a keze és elájult. De az orvosok szerint jól van.
- Na! Szép kis nap.
- Hát ja.
- Dóriék már tudják?
- Még nem. Mindjárt felhívom őket is.
- Ne! Hagyd csak! Majd én szólok nekik.
- Hát oké. Köszi.
- Köszi hogy szóltál.
- Nincs mit. Szia.
- Szia.
- Nem lenne gond ha odamennék hozzátok? - Alexa – Észre se fogtok venni. Csak nem akarok egyedül lenni.
- Persze. Nyugodtan gyere csak. :) - én
- Köszi.

2 óra telt el. Semmit nem csináltunk csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Kopogtak.
- Nyitok. - álltam fel
- Oké. - ők
- Szia kicsim. - apu és megölelt. Anyu és Szabi is vele volt.
- Sziasztok. - öleltem meg őket de nem volt még mindig jó kedvem
- Mi baj? - apa
- Barbónak meghalt az anyja.
- Te jó ég! Szegény lány! Hogy van? - anya
- Nem tudom. Nem beszéltünk vele. Viszont mikor elmondtuk neki teljesen kiborult.
- Azt elhiszem. - apa
- Jó napot. - jött oda Bill
- Bill!!! - Szabi és megöleltem
- Szia. - mondta és felvette
- Kaptam egy új autót! Menjünk fel a szobámba és megmutatom.
- Szabad? - nézett rá Bill apára
- Persze! Nyugodtan. - apa
- Köszönöm. - mondta és elindultam fel
- Bill! Nem úgy volt hogy tegeződünk? - anya
- Ja! De igen! :)
- Helyes gyerek ez a Bill. :) - mosolygott rám apu és bementünk a nappali
- Sziasztok. - állt fel Alexa
- Szia Alexa. Hogy vagy? - anya
- Nem túl jól.
- Jaj! Ne féljetek. Barbónak nem lesz semmi baja. - apa. Alexa és én egymásra néztünk.
- Nem arról van szó. - én
- Hát? - apa
- Tomot elütötte egy kocsi miközben veszekedtek. Kómában van és eltört az egyik keze.
- Hát ez egy borzalmas nap. - anya
- Ne is mond. - én. A telefon megint megszólalt.
- Veszem. - anya
- Igen tessék.
- Jó napot kívánok. A kórházból hívom. Ön Tom Kaulitz hozzátartozója?
- Pillanat. Vivi!
- Megyek. - mentem oda és elvettem tőle
- Halló.
- Jó napot. Tom Kaulitz ügyében keresem.
- Igen! Hogy van?
- Felkelt és teljesen jól van. Viszont jó lenne ha a barátnője be tudna jönni mert őt követeli.
- Nagyon köszönöm! Rendben! Egy 15 perc és ott leszünk. Visz hall.
- Alexa! Bill! - kiáltottam mikor letettem – Gyertek!
- Én nem tudok. - kiáltott Bill – Rabságba estem!
- Gonosz kalóz! Most meglakolsz amiért elraboltad a gyönyörű hercegnőt! - kiáltott az öcsém
- Jaj ne! Kérlek kegyelmezz! - Bill
- Tom felkelt! - kiáltottam
- Mi? - kiáltott mindenki

15 perc múlva már én és Alexa a kocsiban ültünk és mentünk Tomhoz. Bill nem tudott kiszabadulni a rabságból. :)
- Köszi apa. Megvársz minket? - szálltunk ki
- Persze.
- Oké. Sietünk. Szia. - mentünk be. A recepción megkérdeztük hogy hol van a szobája. Már a kómaosztályon volt. Bementünk hozzá. Senki nem volt ott csak ő.
- Tom. - Alexa
- Csajok! - mosizott ránk boldogan Tom
- Annyira örülök hogy jól vagy. - ölelte meg Alexa
- Köszi Alexa. Vivi! Gyere ide! - tárta ki a karjait. Én megöleltem.
- Hogy vagy? - én
- Most hogy itt vagy már sokkal jobban. - fogta meg a kezemet
- Mérges vagy rám Tom? - Alexa
- Miért lennék mérges?
- Hát a veszekedés miatt.
- Milyen veszekedés?
- Mindjárt jövök. Mentem ki. Nővér!
- Igen? - jött oda
- Elnézést de... azt hiszem a barátom nem emlékszik rá ki a csaja.

- Most akkor mindent elfelejtett? - kezdett el fel le járkálni Alexa
- Jaj dehogy! Hát emlékezett rád! - én
- Úgy tűnik hogy Tomnak egy kis emlékezet kiesése van. - jött oda a nővér
- És mennyire súlyos? - Alexa
- Egyáltalán nem súlyos. Csak annyi az egész hogy arra emlékszik hogy még veled jár. - nézett rám majd vissza Alexára – És azt elfelejtette hogy veled veszekedett.
- Nah szuper. - én idegesen
- Jó lenne ha egy ideig te járnál vele. Nem szabad nagyon erőltetni azt hogy visszajöjjön az emlékezete. Majd eljön annak az ideje magától.
- Oké. Köszönjük. - Alexa
- Vivi! - Tom. Én elindultam befele. Alexa megállt és nekidőlt az ajtónak. - Még nem is kaptam puszit.
Ránéztem szomin Alexára. Ő meghúzta a vállát. Odamentem Tomhoz és adtam neki egy puszit.
- Hiányoztál. - fogta meg a kezem
- Te is nekem. - én. Alexa szomin nézett ránk.

- Most akkor el kell játszanunk hogy te vagy az ő csaja?
- Sajnos igen. De az lenne a legjobb ha addig te meg Billel „járnál”.
- Annyira érzem hogy ebből megint akkora balhé lesz.
- Nyugi. Bill meg fogja érteni.
- Hát remélem.
- Ne aggódj! Azért mégis csak testvérek. :)
- Ha te mondod. :)
- Na ez a beszéd!

- Sziasztok! - futott oda Bill mikor bementünk
- Szia. - mi
- Hogy van?
- Hát... - Alexa
- Van egy kis gond. - én
- Mi? Ugye nem súlyos?
- Jaj nem dehogy! - Alexa
- Az van hogy van egy kis emlékezet kiesése és azt hiszi hogy én vagyok a csaja. - én
- Az orvos azt mondta nem szabad erőltetni hogy újra emlékezzen. Ez majd magától megtörténik. - Alexa
- Értem. Vagyis?
- Vagyis... - én
- Vivinek Tommal kéne járnia nekem meg veled amíg rendbe nem lesz. - Alexa
- Na és meddig? - Bill
- Azt nem tudni. - én
- Értem. Hát oké. De azért csak mértékkel. :)
- Persze. - adtam neki egy puszit
- És mikor jöhet haza?
- 2-3 nap. - Alexa
- Tudsz valamit Barbóról? - én
- Nem jelentkezett. De Gustav biztos vele van. - Bill
- Fel kellene hívni. - Alexa
- Várjatok. - vettem fel a telómat – Igen?
- Vivi! Dani vagyok! Hogy van Barbó?
- Nem tudjuk. Gustavval van.
- Értem. Majd szóljatok rám ha már tudjátok.
- Oké.
- Azt akartam mondani hogy ha nem nagy gond holnap lenne egy interjútok a Bravonál. De ha Barbó még nincs kész rá akkor semmi gond. Lemondom.
- Majd beszélek vele de kétlem hogy eljönne. Viszont mi elmehetünk és akkor tudnánk beszélni Barbó állapotáról.
- Oké. Előbb szóljatok neki hogy mit szól hozzá aztán hívj.
- Oké. Na Szia.
- Szia. - sóhajtottam és visszaraktam a zsebembe a telót
-  Holnap Bravo interjú.
- Nincs kedvem menni. :( - Alexa
- Én se vagyok oda érte. Na majd meglátjuk a többiek mit szólnak.
- Asszem én felmegyek és lefekszem. Álmos vagyok. Majd gyere Vivi. - mondta Bill és egy puszit nyomott az arcomra
- Oké. Majd megyek. - Bill felment mi pedig tovább beszélgettünk.
- De ugye nem fogsz smacizni Tommal?
- Jaj nem! Dehogy! Majd visszatartom. Kitalálok valami mesét hogy ne kelljen.
- Köszi. Igazi barát vagy. :)
- Remélem nem baj de most én is fel megyek aludni. Eléggé kifárasztott ez a mai nap. - álltam fel
- Hát nem csodálom. Engem is. Hol aludhatok?
- Ahol akarsz. Az én szobámba, a tesóméba vagy itt.
- Akkor a TH-s szobát választom. :) - állt fel ő is
- Okés. :)
Alexa elment lezuhanyozni. Egy 20 perc múlva jött ki utána meg bementem én. Lefürödtem, fogat mostam aztán elindultam Billhez. Mikor bementem ő már mélyen aludt. Mivel nekem a fürdéstől kiment az álom a szememből bekapcsoltam a gépet. Felléptem az oldalunkra. Megint teljesen más volt mint legutóbb. Jobb oldalt felül ki volt írva a nevünk és alatta hivatalos website. Bal oldalon egy nagy kép rólunk, alatta a bejelentkezés. Középen a hírek, újdonságok. A legújabb cikk címe ez volt „Barbó tragédiája”. Jobb oldalt volt a menü. Hírek, biográfia, diszkográfia, média, képek, fellépések, fórum, linkek, kontakt. Rákattintottam a diszkográfiára. Ott volt a CD-nk képe és a számok címe alattuk pedig egy felirat hogy dalszöveg és dalrészlet. Aztán megnéztem a fellépéseket. Jó sok volt betervezve. Az első egy Győri volt 2 héttel későbbre. Aztán volt még Kecskemét, Hajdúszoboszló, Nagykálló, Tiszalök és még sok minden. A linkeknél a rajongói oldalaknál vagy 5 darab volt. Kontaktnál ott volt az autogram címünk, az e-mail címünk és koncert, fellépésszervezés. Most már csak a sulit kell majd megoldani. Most jó lesz ha lemegy majd a Gwen koncert meg a srácok bulija is aztán jönnek a mi koncertjeink. Hosszú egy év lesz ez én  már érzem. Kikapcsoltam a gépet és bebújtam Bill mellé az ágyba. Szerencsére nem kelt rá fel.
Mikor reggel felkeltem Bill nem volt mellettem de láttam hogy az ajtó résnyire nyitva van és áll ott valaki.
- Bill? - szóltam ki ő erre bejött egy tálcával a kezében. A tálcán volt briós, narancslé, szalvéta és egy szál rózsa.
- Jó reggelt. - jött oda
- Jaj de ari vagy! - vettem el tőle – Nem kellett volna.
- Neked bármit. - adott egy puszit
- Köszi. - mosiztam – Mikor keltél?
- 8. Elmentem boltba. Alexa még mindig alszik.
- :) Nem akarsz ma te is bejönni Tomhoz?
- De. Persze. :)
- De akkor ne feledd hogy most Alexával jársz.
- Te meg Tommal. Oké. Megjegyeztem. :)
- Ugye ebből nem lesz balhé?
- Nem! Dehogyis. Tudom hogy csak Tom miatt csináljuk. Amint jobban lesz minden újra úgy fog menni mint régen. :)
- Az biztos. :)
- Mi a progi mára?
- Tom, Barbó, Bravo interjú.
- Jah télleg. Bravo.
- Hát igen.
- Mikor akarod elmondani a világnak a kapcsolatunkat?
- Tessék? - lepődtem meg és nagy szemekkel néztem rá
- Mi van?
- Ezt nem gondolhatod komolyan! Mit gondolsz? Mi lesz a fanjaid 1. lépése? Összefognak, megkeresnek és agyon vernek.
- Majd megvédelek! De olyan rossz bujkálni. Szeretnélek elvinni úgy Berlinbe és a szüleimhez hogy nyugodtan kimehetünk kézen fogva az utcára és akkor csókollak meg amikor akarlak és nem kell félni a paparazzóktól.
- De a fanoktól akkor is félni kell mert nekem ugranak.
- Akkor nem is igazi fanok ha nem örülnek hogy én boldog vagyok.
- Te boldog vagy velem? :)
- Hát persze. :)
- Akkor oké. De a kijelentéssel szerintem még várjunk.
- Pedig itt lenne a tökéletes alkalom. Az interjúra elmehetnénk veletek.
- Kérdezd csak meg a többieket ők mit gondolnak. Ugyan azt mondanák mint én.
- Ha azt mondják hogy szerintük is jó ötlet akkor bejelentjük.
- Hmm... Nah jó! De remélem nekik több eszük lesz mint most neked. :)
- Köszi. Nagyon szeretlek.
- Én is. :)
- Jó reggelt.  - nézett be Alexa kócos fejjel
- Szia. - mi
- Ti már esztek?
- Csak én. Bill már evett. Igaz? - néztem rá
- Aha.
- Mikor keltél te? - nézett rá és megtörölte a szemét
- 8.
- Olyan hajnalok hajnalán?
- Jaja!
- Nem semmi.
- Szerinted itt van már az ideje annak hogy bejelentsük mindegyikünk kapcsolatát? - én
- Kinek az idióta ötlete volt ez? - csattant fel
- Bill. - haraptam bele a briósomba
- Ezt te se gondolhatod komolyan. És a fanok. Kinyírnak minket. Ha az a célotok hogy kipurcanjunk akkor legalább béreljetek bérgyilkost.
- Jaj ne beszélj már baromságokat! - Bill
- Hát akkor?

A köv. részben kiderül mi lesz Bill válasza. Nagyon bocsi hogy ilyen régen írtam csak az év vége miatt muszáj volt hajtanom és évzáróra pont le is betegedtem szal nem tudtam géphez ülni. Most egy hétre megyek nyaralni de ha hazaérek rögtön írom eskü. :)
Addig is puszy