Riporter: Ha nem utaznátok keresztül a világot akkor hol laknátok?
Georg: Én a barátaimmal egy albérletbe költöznék. Nagyon viccesnek tudnám elképzelni

Bill: Albérlet? Idegen emberekkel együtt lakni , az nem jönne be nekem.

Tom: Bill és én haza akarnánk költözni , de akkor is együtt laknánk.

Riporter: Milyen másik munkát tudnátok magatoknak elképzelni?
Gustav: Biztosítási ügynök

Bill: És Georg építő munkás lenne

Georg: Nőgyógyász lenne a legjobb foglalkozás Tom-nak

Tom: Pontosan! De csak akkor ha én választhatnám ki a pácienseimet.

Bill: Korábban nem tudtam, hogy mit akarok később csinálni. Az egyetlen hobby-m mindig a zene volt. De mi mást tudnék csinálni? Nem tudnám magam elképzelni egy banki alkalmazott mögött.

Georg: Nem igaz! Ezt nem állíthatod így be. Az a szar, hogy az embernek normális munkát kell végeznie

. Riporter: Egy másik munkába is ugyan így öltözködnél és ilyen stílusod lenne Bill?
Bill: Igen mindenképpen, mert már a suliba is így néztem ki. És ezért voltak problémáim. A többi diák , mindig furcsán megnézett engem , és a tanárokkal csak az idegeskedés volt , mert a kinézetemmel nem tudtak napirendre térni. Öltönnyel és nyakkendővel nem tudnék boldog lenni. De a fő probléma az lenne, hogy: Ki alkalmazna egyáltalán egy 18 évest, akinek magasra tupírozott haja és tetkója van.

Riporter: Mentek még a barátaitok partyja – ira?
Bill: Attól függ. Ha pár barátunk ünnepel , akkor mindenképp ott vagyok. De ha nagyobb party-ra mennek , akkor megkérdezem , hogy hova fogunk menni. Nagy party-ra mint a repülőtérnél vagy esték egy clubban. Az emberek autógrammot és fotókat akarnak és úgy nem igazán lehet ünnepelni.

Tom: Nincs semmi bajunk azzal , ha autógrammot kell adnunk , szívesen csináljuk. De a party-n egy picit megmarad a távolság.

Riporter: Mi hiányzik nektek a leginkább?
Georg: A teljesen normális élet

Bill: A hétköznapokat utálom , de hiányolom a normális élatete a bandán kívül. Szívesen mennék ismeretlenül az utcán.

Riporter: Gondolkodtatok már azon, hogy az egészet hátrahagyjátok , hogy normális életetek legyen?
Tom: Nem, ezen még nem gondolkodtunk. Még nem tudtunk eleget kapni. Németországban kezdtük, és most emelkedünk fölül külföld határain, mert mi mindig többet akarunk elérni. A Mi életünk egyszerűen klassz.

Bill: Ha 2 hétig otthon vagyunk és nincs semmi időpontunk, akkor hiányolom az egészet. Akkor azt gondolom , hey én újra fotózásra akarok menni , egy rendezvényekre , a színpadon akarok állni! Élvezem az életemet , mert pontosan olyan , amilyet mindig is kívántam magamnak. A nyilvánosság előtt akarok állni , az embereknek látniuk kell engem, és általam szórakozni. Természetesen néha ez is idegesítő , mindig van előnye és hátránya. A magam részéről ha máról holnapra feloszlanánk , akkor egy örökkévalóságig tartana amíg újra normális életet tudnék élni. A Tokio Hotel - Ez egy döntés volt az örökkévalóságig.

Riporter: Tudjátok, hogy hogyan kell kimosni a koszos ruhákat?
Bill: Ha otthon vagyunk , akkor anyukánk mossa ki a szennyesünket. De ha úton vagyunk akkor megcsináljuk magunknak , vagy a szállodában , vagy a stúdióban.

Georg: Pontosan! Csak arra kell vigyázni , hogy a ruhákat szét kell válogatni világosra és sötétre. Ez nem olyan nehéz. Amik a legtöbbször idegesítenek azok a ruhaakasztók. Ezért mindent felakasztok , nadrágokat , pólókat , egyszerűen mindent.

Bill: Georg ebben a dologban tiszta beteg. Még soha sem akasztottam az életemben.

Riporter: Mikor utaztatok utoljára busszal és vonattal?
Bill: Ez sajnos már egyáltalán nem megy. Ezért utazunk mindig a buszunkkal vagy autóval. Gyakran tesszük meg a Hamburg – Berlin szakaszt , vonattal szuper könnyen , egy fél óra alatt ott lennénk. Autóval dupla olyan hosszú. Szívesen utaznék vonattal gyakrabban , mert repülni is utálok.

Tom: Mindig annyi bőröndünk van, hogy valószínűleg egy fél vonatoz kéne lefoglalnunk.

Riporter: Tudtok főzni?
Bill: Persze! Nudelauflauf- ot , tejberizst , spagetti-t , omlettet , és spagetti – tudok.

Riporter: Mit főztetek magatoknak utoljár?
Georg: Tegnap. Tészta volt

Tom: Mindig amikor a stúdióban vagyunk , magunknak főzünk. Akkor minden nap tészta van.

Bill: Ha evésről van szó , akkor nagyon bonyolultak vagyunk. Ha egy 5 csillagos étteremben vagyok akkor is tésztát kívánok. És szeretem a gyors éttermi kajákat. Nincs rosszabb az előkelő étkezésnél. Sok rendezvényen elegáns étkezés van. Ekkor csak az after partyk – ra várunk , ott mindig olyan jó cuccok vannak mint curry- s kolbász sült krumpli – val.

Georg: Ezt különösen ostobának tartom , amikor drága öt fogásos menüt szolgálnak fel. Habár az ember 3 órán keresztül eszik , de még se lakik jól , mert az adagok túlságosan kicsik voltak.

Riporter: Mikor voltatok utoljára egy supermarket-ben bevásárolni?
Bill: Normálisan a supermarket – be menni vásárolni menni az nekünk elég nehéz. Akkor is ha tréningruhát és sapkát viselek, akkor is felismernek az emberek. Mindig egy benzinkúthoz megyünk vásárolni. Újonnan valami lazát szoktam enni a benzinkútnál: Sülthalat krumplisalátával. Ha ezt egy étteremben ettem , biztos , hogy nem volt olyan jó mint a benzinkútnál.

Tom: Mostanában ez a kedvenc elfoglaltságom. Tényleg már Németország minden benzinkútjánál voltunk.