20. Tűz

Mikor Bill belépett hozzám nem szólt semmit csak levette a ruháját. ( persze csak alsógatyáig mivel Ő abban alszik :) )
- Szia. – feküdt le mellém
- Hello. – én és felé fordultam
- Hol voltatok eddig? – Ő mosolyogva
- Csak… mindegyikünk csinálta a saját dolgát. – én elgondolkozva
- 11-ig? – Ő
- Aha! - én
- Egész véletlenül nem az US5-ösökkel voltatok? – Ő és mosolyogva elkezdte pödörni a hajamat
- Őőő… nem! Honnan veszed? – én félve
- Láttalak titeket! – nézett rám mérgesen
- Te kémkedsz utánunk? – én mérgesen
- Szóval velük voltatok! – Ő
- Tudtad nem? – én
- Nem tudtam! Kíváncsi voltam igazat mondasz-e! – Ő és mérgesen felpattant az ágyból
- Kérlek ne haragudj! – mondtam és én is kiugrottam az ágyból.
- De haragszom! Azért mert hazudtál! Azért mert pont Richie-vel voltál! Azért mert megpróbál az a hülye elvenni tőlem de neked fel sem tűnik! – Ő
- Bill! Csak beszélgettem vele! Én sose hagynálak el! Még akkor se ha valamelyikünk néha félrelép! Kérlek! – én és kijöttek a könnyeim
- Szerintem meg képes lennél megcsalni! – Ő
- Ez nem igaz! – én sírva
- Ne sírj! – mondta mérgesen
- Tudom hogy néha nagyon hülye vok! De… én attól téged szeretlek teljes szívemből. – én és odaléptem elé
- Én is szeretlek. De ez így nem jó hogy folyton veszekszünk. – Ő
- Mi lenne ha elmennénk sétálni a partra és közben megbeszélnénk. – én
- Nem vagy túl fáradt? Nem fárasztott ki a kis Richie-ke? – Ő
- Hozzád sose vagyok fáradt! – és megöleltem de Ő ellökött magától. Nem szóltunk egy szót sem.
- Öltözzél és mennyünk. – Ő és elkezdett öltözni. Én is. Mikor készen lettünk nem szóltunk senkinek hogy elmegyünk csak mentünk. 15 percig síri csend volt. Csak a tenger hullámait lehetett hallani.
- Na? – én
- Te akartál beszélni! – nézett rám
- Ne haragudj. Többet nem beszélek vele. – én
- Csak vele? Akkor átszállsz Chrisre? – Ő
- Nem! Maradok nálad! Te vagy a világ legcukibb pasija! Tőled senki sem fog elvenni! – én
- Nem hiszem el. – Ő én erre megcsókoltam. Ez váratlanul érte Billt. Pár perc múlva abbahagytuk.
- Már elhiszed? – én mosolyogva
- Nem. – Ő és még egyszer megcsókolt. Eldöntött a homokban és a tenger mellett fekve csókolóztunk. Volt amikor annyira kicsapott egy hullám hogy eltemetett minket!
- Most már elhiszem. – Ő mosolyogva és leszállt rólam.
- Szeretlek. – én
- Én is téged. – Ő és felült. Ahogy ott ültünk a parton. Egyszer csak valaki megfogta a vállamat. Nagyon megijedtem.
- Ááá! – fordultam hátra. Bill is hátranézett.
- Ennyire ronda vagyok hogy tőlem mindig megijedsz? – Richie
- Hát látod. – én és előrefordultam. Velem együtt Bill is. Richie leült mellém.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte tőlem
- Ha nem tűnt volna fel ketten vagyunk. – én mérgesen és rádöntöttem a fejemet Bill vállára.
- Akkor nem érdekes. – Ő
- És te mit csinálsz itt? – Bill
- Sétáltam. Amíg meg nem láttam ezt a gyönyörűséget. – Ő és mosolyogva rám nézett. Bill erre felállt.
- Hagyd békén a csajomat!!! – Bill
- Ki mondta hogy a te csajod!!! – Richie és Ő is felállt
- Majd én mondom! – én és Bill elé álltam – Én az Ő csaja vagyok!
- Mi? – Richie
- Én az Ő csaja vagyok! – én
- De miért? – Ő
- Mert őt szeretem. – én
- Inkább az enyém legyél! – Ő
- Tőle senki nem fog elvenni! És jobb lenne ha megmondanád a többieknek is hogy szálljanak le a csajokról mert foglaltak! – én
- Ezt most nem mondod komolyan! – Ő
- DE KOMOLYAN MONDOM!!! – én ordítva – Gyere. – és elhúztam magam után Billt
- Ez nem volt semmi! Ügyi voltál! – Ő
- Köcce. – én és egy puszit adtam az arcára
- De nem kellett volna megvédened. Egyedül is ment volna. – Ő
- Persze! Aztán vérző orral mentél volna haza! – én röhögve
- Na látod az lehet! – Ő. Én megálltam. – Mi a baj?
- Semmi! Csak képzeld el ha nem lett volna magyaron koncitok most nem sétálgathatnék itt veled. – én
- Még jó hogy volt. – Ő és megfogta a kezem
- Menjünk vissza. – én
- Oké. – Ő. Mikor visszaértünk rögtön mentünk aludni.
Reggel mikro felkeltem kimentem a konyhába és Gusti ott ücsörgött egyedül egy pohár tejjel a kezében.
- Szia. – én
- Szia. - Ő – Mizu?
- Semmi. Veled? – én
- Velem sem. Régen dumáltunk. – Ő
- Sztem még egyszer sem. – én. Ezen röhögtünk egyet.
- Hát ja. – Ő
- Hány óra? – én
- 6. – Ő – Hogy aludtál?
- Jól. Köszi. És te? – én
- Én szarul!!! Szinte semmit egész este! – Ő
- Miért? – én
- Olyan hangosak voltak a hullámok!!! És ráadásul az ablak is nyitva volt! – Ő
- Akkor miért nem csuktad be? - én   
- Mert ahányszor becsuktam Barbó felkelt és azt mondta nyissam ki! – Ő
- Hát igen! Ő nyitott ablaknál szeret aludni! – én röhögve
- Mi van veled meg Billel? Mostanában elég sokat vitáztok! – Ő
- Igen! De talán most már megoldódtak a gondjaink! - én
- Miért? Mi történt? – Ő
- Semmi érdekes csak elmentünk sétálni egyet és megbeszéltük a dolgokat! – én és elmosolyodtam (megbeszéltük! Persze :))
- Ok. Mikor kelnek már fel a többiek? – Ő
- Nem tom! Mindig ilyen sokáig alszanak? – én
- Aha. – Ő
- Keltsük föl őket! - én
- Oké. Hogyan? – Ő
- Mondjuk egy pohár vízzel! - én
- Oké. – Ő. Mindegyikünk fogott két pohár vizet.
- Én megyek Billhez meg… - én
- Én Barbóhoz. Mikor ők már fönn vannak te mész Tomékhoz én meg Dóriékhoz. – Ő
- Ok. – én és mindenki megindult. Szép csöndben bementem Billhez. Odaálltam mellé és ráborítottam a vizet!
- Áááá!!! – ugrott ki az ágyból vacogva
- Jó reggelt! – én röhögve
- Ez hideg! – Ő
- Igaz de legalább felkeltél! – én
- Kösz. – Ő durcin
- Szeretsz? – ültem le mellé
- Nem. – fordult el tőlem
- Na! – én és átöltem
- Mit kapok? – Ő és rám nézett. Én erre lesmároltam. 1 perc után megszólalt. – Oké. Megbocsátok! – egyszer csak egy nagy sikoltást hallottunk
- Áááááá!!! Hülye állat!!! – Barbó és ott trappolt el az ajtónk előtt csurom vizesen. Gusti meg futott utána.
- Bocsi! Csak vicc volt! – Gusti
- Hoppá! – én
- Mi van? - Bill
- Az én ötletem volt hogy így keltsünk titeket! Nem gondoltam hogy balhé lesz belőle. – én
- Szóval a te ötleted volt! – Ő mosolyogva. Hátradöntött az ágyon és elkezdett csikizni.
- Ne! Hagyd abba! – én
- Nem! – Ő
- Kérlek Bill! – én és ellöktem magamtól
- Nem szeretsz? – Ő
- Nem. Imádlak! – én
- Akkor jó! – Ő. A nagy ricsajozásra a többiek is felkeltek. Kimentünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. Pár perc múlva jött Gusti és Barbó kézen fogva.
- Nem vesztetek össze? – én
- Nem! – ők
- Akkor jó. – én megkönnyebbülve  
- Mit csináljunk? – Szasza
- Mennyünk le az ebédlőbe kajálni! – Tom
- Te folyton éhes vagy? – Szasza
- Miért? – Tom
- Mert mindig te adod azt az ötletet hogy együnk. – Szasza
- Hát igen! – Tom
- Mennyünk. – Barbó. Mindenki felöltözött és lementünk az ebédlőbe. Leültünk egy asztalhoz.
- Egyébként hány óra? – Georg. Ránéztem Gustavra.
- 7. – Ő
- Ilyen korán felkeltettél? – nézett rám Bill
- Ez van! – én
- Jó reggelt! Mit kérnek? – pincér. Mindenki felsorolta a kívánságát aztán a pincér elhúzott.
- Már nagyon éhes vok! – Dóri
- Én is! – én
- Nyugi! Egyszer csak kész lesz! – Tom
- Egyszer! – Barbó. Ahogy ott dumáltunk egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk és a konyhából kifutott a pincér meg az összes szakács mögöttük pedig nagyon gyorsan terjedő lángok voltak!
- TŰZ VAN!!! TÜNÉS KI MINDENKI! – pincér teljes hangerőből
- Mi? Hogyan? – csajok
- GYERTEK MÁR CSAJOK! – fiuk de mi csak tátott szájjal bámultunk. A lángok már szinte ott voltak előttünk! – GYERTEK MÁR! – mindegyikük felkapta a saját csaját és rohantak ki velünk a szállodából. Ahogy kiértünk leraktak minket!
- Hol vannak már a többiek? – Bill idegesen
- Nem szólt valamiért a tűzjelző csengő! – pincér. Erre Bill berohant!
- BILL!!! – ordítottam! Utána akartam futni de Tom elkapta a kezemet. – ENGEDJ EL!!! – Tom már alig bírt visszatartani ezért felkapott az ölébe.
- Nyugodj meg! – Ő mert én folyamatosan ütöttem a hátát hogy rakjon már le
- NEM NYUGSZOK! – én
- VIVI! – Tom ordítva. Én erre leálltam és sírva átöleltem.
- Meg fog halni! – én
- Nem lesz semmi baja! – Tom és lerakott – Maradj itt! Tudja mit csinál!
- Már hívtam a tűzoltókat! – pincér
- Már nem lehet hozzáférni a kijárathoz!!! – mutattam zokogva az ajtóra.
- Nem lesz semmi baj! – Tom és átölelt. Láttam rajta hogy Ő is nagyon fél. Egyszer csak az első emeleten betört egy ablak és egy nagy láng csapott ki rajta!
- MI VAN MÁR??? – én
- Itt vannak! – mutatott Georg a tűzoltókra. Akik gyorsan odaparkoltak a ház mellé.      
- Végre! – én. Hirtelen a 2.-ról is kicsapott egy nagy láng! – BILL!!! – én. Egyszer csak az 5.-ről kidugta valaki a fejét. Nem lehetett jól látni de abban biztos voltam hogy nem Bill az!
- HÉ!!! MINDENKI ITT VAN 1-TŐL AZ 5.-IG!!! NEM TUDUNK KIMENNI! – valaki
- Ugorjanak erre! – tűzoltós és 4-en megfogtak egy marha nagy lepedő szerű valamit és jó erősen kifeszítették!
- Először jöjjenek a gyerekek! – tűzoltós. Mikor az összes kisgyerek kiugrott jöttek a többiek! Mikor az utolsó pasas kiugrott akkor csapott a 3. láng! Odamentem egy pasihoz aki már lenyugodott.
- Elnézést! Nem látott egy fiút akinek feketén ki volt festve a szeme? Fekete haj, magas… - folytattam volna de a pasi közbevágott
- De láttam! Ő szólt hogy tűz van! Mikor megtudta hogy az 5.-ről kiugorhatunk rögtön futott tovább felfelé.
- Köszönöm. – én és visszamentem a többiekhez
- Mi van? – Tom
- Mikor megjöttek a tűzoltók futott tovább a 6.-ra. – én
- 4.!!! – mutatott fel a 4. Emeletre Georg. 1 perc múlva az 5.-en is kitört a láng! A 8.-on kinézett Bill! (az volt az utolsó emelet) Őt ezer közül is felismerem!
- BILL!!! – ordítottam ugrálva
- MENNEK A TÖBBIEK!!! – ordította ki de ezt senki sem hallotta meg! De én láttam hogy jönnének ezért szóltam azoknak a tűzoltósoknak akik a lepedő szerű valamit fogták. Ők rögtön beálltak a helyükre és már ugráltak is ki az emberek. Már 10 óra volt és nagyon tűzött a nap! Így még nehezebb volt az oltás! 6. Lángcsapás! A tüzet nem tudták ilyen kevesen eloltani ezért hívtak erősítést! Ahogy felnéztem a 8.-ra láttam hogy egy nő egy pasival vitatkozik erre a pasi kilökte a nőt! Utána ugrott a pasi!
- A KISBABÁM!!! – ordította nő
- Nyugodj meg szívem! Nem lesz semmi baj! – ölelte át a pasi. Végül pedig ugrottak az US5-ösök. Rögtön odafutottam Richie-hez.
- HOL VAN BILL??? – ordítottam neki még mindig sírva. Mikor válaszolt volna a 7.-en is kicsapott. – BILL!!!
- Nyugi! Nem lesz semmi baj! – Ő
- HOL VAN??? VAN MÉG FÖNN RAJTA KÍVŰL VALAKI??? – én
- Nem. Már csak Ő van fönn. Én mondtam neki hogy ne keresse meg azt a gyereket hanem jöjjön de nem jött. – Ő
- BILL!!! – ordítottam teli torokból. Mikor megjött az erősítés már könnyebb volt oltani de Bill még nem volt sehol és a 8.-on még nem csapott ki a tűz. Kb. 10 perc múlva Bill kidobta a kisbabát az ablakon. Ő ráesett a lepedőre. A nő aki az előbb zokogott gyorsan odafutott a gyerekéért.
- KÖSZÖNÖM!!! – ordította a nő
- HOL VAN MÁR BILL??? – én. Mikor az utolsó láng is kicsapott Bill 1 másodpercel előtte ugrott ki. Nem volt rajta póló. Valamit magához húzva szorosan tartott a pólójában. Mikor leért nem mozdult. Nagyon megijedtem! Odafutottam hozzá és persze a többiek is. Közben már a mentők is kint voltak és mindenkit ott ápoltak. Kiderült hogy Bill pólójában egy kiskutya volt. Rögtön odafutott egy kisfiúhoz. Ő nagyon megörült neki. Ránézetem Billre. Még mindig ott feküdt és nem mozdult!
- Mi van veled? – térdeltem le mellé. Odafutott egy orvos.
- Álljon félre! – Ő és ellökött. Tom felsegített.
- Köszi. – én
- Nincs mit. – Tom
- Mi van vele? – én de már nem sírtam. Csak féltem!
- Be kell vinnünk. – orvos – Vele jön valaki?
- Én. – én és mentem az orvos után.
Mikor beértünk én nem kérdeztem semmit. Leültem és vártam a többieket. Fél óra múlva meg is jöttek.
- Mi van vele? – futott oda könnyes szemekkel Tom
- Nem tom. Nem mondtak semmit. – én
- Remélem nem lesz semmi baj! – Georg. Mikor kijött az orvos mindenki odaszaladt hozz.
- Mi van vele? – kérdeztük egyszerre
- Semmi nem történt. Csak egy kis füstöt szívott be. - Ő
- Mikor kel fel? – én
- Fönn van. De csak egy valaki menjen be hozzá. – Ő
- Rendben köszönjük. – én – Menj be hozzá te Tom.
- Miért én? – Ő
- Mert látom rajtad hogy te szeretnél. – én
- Nem baj. Menj csak te! – Ő
- Biztos? – én
- Igen. – Ő
- Oké köszi. – én. Mikor beléptem Bill nagyon megörült nekem.
- Szia kicsim! – Ő
- Szia. Jól vagy? – én és adtam neki egy puszit
- Most már igen. – Ő
- Nagyon ügyi voltál! Mindenkit megmentettél! – én
- Mindenkit? Jaj de jó! – Ő
- Már nem félsz a kutyáktól? – én
- De! csak őt nem bírtam ott hagyni! Annyira cuki volt! – Ő
- Nagyon szeretlek!!! – én és átöleltem – Úgy örülök hogy jól vagy!
- De a nyaralásról ennyit! – Ő
- Nem baj! Az a lényeg hogy jól vagy! – én
- Mikor megyünk akkor haza? – Ő
- Amint kiengedtek! – én
- Oké. És az mikor lesz? – Ő
- Nem tom! Azt nem mondták! – én. Egyszer csak belépett az orvos.
- Hogy van Kaulitz úr? – orvos
- Köszönöm jól. Mikor mehetek haza? – Ő
- Öltözzön és mehet is! – orvos
- Jaj de jó! – Ő
- Rendben! Viszlát! – orvos
- Viszlát! – mi
- Na? Felöltözik Kaulitz úr? – én
- Ne már! – Ő és meglökött a könyökével
- Öltözz. – én és elindultam kifelé
- Nem vársz meg. – állt föl
- De! – én és visszaültem        

A köv. részben kiderűl mi lesz az US5-el!
pucca