19. Lovaglás, nyaralás kezdete

Mikor odaértünk bementünk megnézni a lovakat. Bill először nem mert bejönni.
- Gyere már Bill! – én
- Nem! Félek tőlük! – Ő
- Nyugi! Nem harapnak! – én és behúztam Billt
- Én ezekre nem ülök föl! – Bill
- Lécci!!! – én maci szemekkel
- De félek! – Bill
- Ott leszek veled! – én
- Oké. – én
- Simogasd meg! – én
- Nem! Kizárt! Megharap! – Ő
- Gyere! – én és megfogtam a kezét. Szép lassan odaemeltem a ló pofájához és ráraktam Bill kezét.
- Félek! – Bill remegve
- Nyugi kicsim! – én és elengedtem a kezét – Simogasd meg! Bill elkezdte simogatni a lovat.
- Jaj de cuki! – Ő
- Na ugye! Mondtam én! Gyere! Szóljunk hogy szeretnénk egyet lovagolni! – én
- Ne menjünk el! – Bill és átölelte a ló fejét
- Hogy féltél tőle most meg már itt sem akarod hagyni. – én
- Mert neked mindig igazad van! – Ő
- Ha a kutyához is kimennél egyszer! – én
- Az kizárt! – Bill
- Én is kimegyek veled! – én
- Menjünk szólni! – Bill és előrement
- Jó napot! Szeretnénk egyet lovagolni! – Bill
- Rendben! Csoportban vagy terepen? – srác
- Mi a különbség? – Bill furán nézve. Én ezen röhögtem egyet.
- Terepen! – én
- Oké. Segítsek valamit? - srác
- Nem kell köszönjük. – én
- Segítsek felnyergelni? – srác. Bill csak értetlenül nézett! Azt sem tudta miről beszélünk!
- Nem kell! Én régen lovagoltam és tudom hogy kell! – én
- Rendben. – srác és elment
- Mi van? Miben különbözik a terep meg a csapat? – Bill
- Mindegy. Én megyek... rajta! – én és rámutattam egy fekete lóra
- Pont rajta? Olyan szigorúnak tűnik! – Bill
- Nem lesz semmi baj! Gondolom te vele mész! – mutattam arra a lóra amit Bill simogatott
- Aha. – Bill
- A tiednek a neve Csillag. Az enyémnek Szilaj. Gyere! Hozzuk ki a nyergeket! – én és elindultam
- A miket? – Bill és jött utánam. Mikor végre készen lettünk kivittük a lovakat. Én gyorsan felpattantam rá.
- Szállj fel Bill! – én
- Hogyan? – Ő
- Rakd be a kengyelbe a lábad és dobd át magad! - én
- A mibe? – Ő
- Semmit nem jegyeztél meg abból amit bent magyaráztam. – én és leszálltam. Odamentem hozzá. – Ide rakd be a lábad! – mutattam a kengyelre. Ő berakta a lábát a felugrott a lóra csak a másik oldalon kötött ki.
- Kisebb lendülettel! – hajoltam fölé
- Kösz. – Ő
- Segítek! – én és felsegítettem
- Gyerünk! – én. Bill megint megpróbálta! – Most jó! Csak fordulj meg! - én. Ő nagy nehezen megfordult és végre jó helyen ült.
- Mehetünk! – Ő
- Végre! – én és felszálltam. Szép lassan mentünk. Pár perc múlva kiértünk egy mezőre.
- Milyen gyönyörű! – én
- Aha. – Bill unottan
- Mi van? – én
- Unatkozok! – Ő
- Menjünk gyorsabban! – én és elkezdtem vágtázni. Úgy tettem mintha nagyon félnék és elkezdtem sikoltozni. – Bill! Segíts!
- Vivi! – Ő – Gyerünk! Menj utána! – de a ló nem ment gyorsabban. Bill belerúgott egyet az oldalába. – Indulj! – erre a ló elkezdett vágtázni. Már ott voltak mögöttünk. Én erre megálltam. Bill is megállt és odajött mellém.
- Ügyes voltál! – én
- Köszi! De meg akartalak menteni! – Ő szomin. Én meg akartam csókolni de Bill lova felágaskodott és Ő hátraesett.
- Bill! – én és gyorsan leugrottam
- Áúúú! – Bill és felült
- Jól vagy? – én
- Mit ígértél? – Ő mosolyogva. Én erre lesmároltam.
- Jó volt? – én
- Még párszor le kéne esnem. – Ő
- Akkor is kapsz ha nem töröd össze magad! – én és felsegítettem
- Menjünk haza. – Ő
- Oké. – én. Mikor hazaértünk mindenki ott állt bőröndökkel az ajtóban.
- Hát ti meg hol voltatok??? – ők mérgesen
- Moziba és lovagolni. – én
- Kibékültetek? – Tom
- Igen. – Bill
- Jaj de jó! - csajok és a nyakamba ugrottak.     
- Mikor megyünk? – én
- Most! – Georg és már indultunk is.
Repcsin
- Vivi! Beszélhetnék veled? – jött oda Tom
- Persze! - én és elmentem vele. Odamentünk az Ő helyére.
- Kibékültetek? – Ő
- Aha. - én
- Akkor velünk mi lesz? – Ő
- Ne haragudj! De én Billt szeretem. – én
- De a moziban azt mondtam hogy engem. – Ő
- Tudom. De azt csak azért mondtam mert mérges voltam Billre. – én
- Ez azt jelenti hogy már nem szeretsz? – Ő és lehajtotta a fejét
- De szertelke csak… nem úgy mint Billt. – én és felemeltem a fejét
- Úgy érted nem szerelemből szeretsz hanem csak barátságból? – Ő
- Igen. – én
- Csak egyszerű barátság? – Ő
- De erős barátság! – én
- Én akkor is szeretlek ha te csak barátilag! – Ő és megölelt
- Köszi. – én és visszamentem Billhez
- Mi van? – Ő
- Semmi. – én
- Akkor jó. – Ő és átkarolt.
- Beszélnem kell Szaszával. – én
- Már megint elmész? – Ő szomin
- Sietek. – én
- Oké. – Ő
- Szia Szasza. – ültem le mellé
- Szia. – Ő szomin
- Mi a baj? – én
- Hiányzik Tom. – Ő
- Akkor békülj ki vele. – én
- De nem érdemli meg! Olyan bunkó! – Szasza
- Tudom! De adhatnál neki még egy esélyt. – én
- Már adtam neki utolsó esélyt! Azt is eljátszotta! – Ő
- Nézz rá milyen szomi. – én. Ránéztünk Tomra és láttuk hogy pornóújságot néz. – Asszem ezt nem a legjobbkor mondtam.
- Most mit csináljak? – Szasza
- Meny oda hozzá és beszélj vele. – én
- De láthatólag most jól elvan. – Szasza
- Nem baj. Sok sikert. – én és eljöttem tőle. Visszamentem Billhez.
- Azt hittem már vissza sem jössz. – Bill és belehúzott az ölébe
- De itt vagyok. – én. Ránéztem Szaszára és köhögtem egyet. Ő is rám nézett. Utána Tomra mutattam. Erre Szasza odament hozzá.
- Ez mi volt? – Bill
- Mondtam Szaszának hogy beszéljen Tommal. – én
- Ok. – Bill és átölelt
- Tom! Beszélhetek veled? – Szasza
- Persze. – Tom és Szasza leült mellé
- Hiányzol! – Szasza
- Te is nekem! De te nem akarsz kibékülni. – Tom
- Azért mert folyton megcsalsz. Már adtam egy csomó esélyt. – Szasza
- Tudom. És sajnálom. – Tom
- Akkor? – Szasza
- Te döntsd el. – Tom. Erre Szasza megcsókolta. Én az egészet végig néztem és nagyon örültem hogy végre kibékültek. Több mint egy nap volt az út. 30 órás volt. (Egyébként nem tom hogy mennyi idő az út. Csak úgy tippeltem.) Este 7-re, szerdán értünk oda.
- De gyönyörű! – mi lányok és körbenéztünk
- Az. – fiuk
- Menjünk be. – mi és indultunk befelé a szállodába
- Hól lehetnek? – Szasza halkan
- Azt se tudjuk kik azok. – én
- Ezek közül bármelyikük lehet. – Dóri és körbenéztünk.
- Kb. 30 fiú van itt. – Barbó
- Jöttök már csajok. – Bill
- Kulcs? - én
- Georg elkérte. – Tom
- Akkor menjünk. – Barbó és elindultunk felfelé a lépcsőn mert a lift rossz volt.
- Ezek meg mit keresnek itt? - Georg mérgesen és mindenki előrenézett. Velünk szembe jöttek az US5 tagjai.
- Hello. – ők
- Ti meg mit kerestek itt? – Bill mérgesen
- Jöttünk nyaralni. – Richie és rám kacsintott
- Csajok! Ők azok! – súgtam oda a csajoknak
- Honnan tudod? – Szasza
- Richie rám kacsintott. – én
- És? Ez még nem jelenti azt hogy ők azok! – Dóri. Bill behúzott egyet Richienek.
- Te az én csajomra ne kacsintgass!!! – Bill mérgesen. Georg fogta le.
- Bill! Hülye vagy? – én és felsegítettem Richiet
- Csak nem véded? – Bill
- Azt hiszem eltört az orrom. – Richie
- Mutasd. – én és elvettem onnan a kezét – Nem vészes.
- Hagyd békén! – Bill
- Ok. - én és visszaálltam Bill mellé
- Tudtátok hogy nektek vannak a világ legszebb barátnői? – Chris
- Tényleg ők azok. – Barbó halkan de ezt Bill meghallotta
- Ti küldtétek nekik a rózsát? – Bill vörösen
- Milyen rózsát? - Mikel
- Ne tegyétek az ártatlant! – Georg és el engedte Billt
- Fiuk! Menyünk! – mi és elhúztuk őket onnan
- Sziasztok! – mi és elmentünk
- Hello! – kiáltottak utánunk
- Ezek meg mit keresnek itt? - Gusti    
- Remélem nem maradnak sokáig! – Bill
- Egy napig sem bírnánk ki velük! – Tom
- Rosszul vagyok tőlük! – Georg
- Fiuk! – mi ( lányok )
- Nyugodjatok már meg! – Dóri
- Biztos nem lesznek itt sokáig. – én és mosolyogva ránéztem a csajokra
- Pakoljunk ki! – Barbó – Fiuk ti meg próbáljatok megnyugodni!
- Oké. – fiuk és mindenki elment a szobájába. Én Billel, Szasza Tommal és stb.
- Miért pont most kellett ezeknek idejönnie? – Bill mérgesen
- Bill nyugi! Nem biztos hogy pont ma jöttek! Az is lehet hogy még ma hazamennek! – én de persze azt tudtam hogy ők addig maradnak amíg mi.
- Remélem igazad van! - Bill
Mikor mindenki kész lett összeültünk a nappaliban.
- Mit csináljunk? – Szasza
- Menjünk le a tengerpartra! – Barbó
- Oké. – Dóri és én
- Muszáj? – fiuk
- Most mi bajotok van? – Dóri
- Nincs kedvünk elmenni. – Georg
- Akkor ebben a 3 hétben itthon fogunk üldögélni? – én
- Aha. – ők. Mi erre elmentünk mindenki a saját szobájába. Mikor kijöttünk bikiniben voltunk.
- Ti meg hova készültök így? – nézett végig rajtunk Bill
- A partra. – én
- Miért nem maradtok itt velünk? – Tom
- Mert nem fogunk egész nap itt üldögélni veletek mikor mellettünk a tenger van. – Szasza és kimentünk. A fiuk csak tátott szájjal néztek utánunk.
- Ti mit fogtok csinálni? – Dóri
- Én felfekszek a matracomra a vízben és napozok. – én (a matrac nálam volt)
- Én eszek valamit mert éhen döglök. – Szasza
- Én meg a parton napozok. – Barbó
- És te Dóri? – én
- Én sétálok egyet. – Ő
- Ok. – mi. Mikor odaértünk mindenki ment a saját dolgára. Hason feküdtem a matracon és egy 10 perc múlva már majdnem teljesen lesültem hátul ezért megfordultam. Egyszer csak a vízben landoltam. Valaki leborított.
- Ki volt ez a hülye? – ordítottam mikor feljöttem a víz alól. Az a valaki átúszott a matrac alatt de én nem vettem észre. Mikor feljött előttem nagyon megijedtem.
- Ááááá. – én
- Bocs. Nem akartalak megijeszteni. – Richie
- Szia. Te vagy? – én
- Amint látod. – Ő mosolyogva
- Nem tudod véletlenül ki lökött le? – én
- De tudom. – Ő
- És ki? – én
- Én. – Ő
- Te!!! – én és elkezdtem fröcsélni. Ő is engem. Jól elvoltunk.
- Mekkora sor! – Szasza a büfénél és tátott szájjal előrebámult.
- Hát jó hosszú. – valaki Szasza mögött. Ő hátrafordult hogy megnézze ki az.
- Szia. – Szasza mosolyogva
- Hello. - Chris
- Mit csinálsz itt? – Szasza
- Azt amit mindenki. Várom hogy végre sorra kerüljek. – Ő
- Ja. Persze! – Szasza pirulva
- Meghívhatlak egy vacsira. – Ő
- Vacsira? – Szasza
- 8-kor nem nagyon szokás reggelizni vagy ebédelni. – Ő
- Hát igen! Elfogadom a meghívást! Köszi. – Szasza. Amíg sorra nem kerültek beszélgettek a bandáról. (US5-ről)
Barbó hasra feküdve napozott. Egyszer csak ráesett egy labda.
- Hééé! – ült föl Barbó
- Bocsi. – ment oda hozzá Mikel
- Semmi. – Barbó és odaadta neki a labdát
- Mikel vagyok. – nyújtotta Barbó felé a kezét
- Barbó. – fogott kezet vele Barbó
- Tudom. – Ő
- Honnan? – Barbó
- Őőőő. Csak tippeltem. – Ő
- Aha. Persze. Köszi a rózsákat! – Barbó
- Milyen rózsákat? – Ő mosolyogva
- Tudom hogy te küldted. – Barbó
- Jó. Oké. Tényleg én voltam. Meg persze a többiek. – Ő
- Gondoltam. – Barbó és tovább beszélgettek.
Dóri egyedül sétálgatott a parton. Már kezdett unatkozni ezért elindult visszafelé. Nem figyelt maga elé hanem a tengert nézte és megbotlott egy kőben. De valaki elkapta a derekát.
- Jól vagy? – valaki
- Aha. Köszi. – Dóri és megfordult hogy megnézze ki is kapta el.
- Hello. – Dóri
- Hello. - Izzy
- Te küldted nekem a rózsákat? – Dóri
- Aha. Tetszettek? – Ő
- Naná! Köszi szépen. – Dóri
- Semmiség. Miért a TH-val jöttetek? – Ő
- Mert ők a… - Dóri
- A? – Ő
- A barátaink. – Dóri
- Milyen értelemben? – Ő
- Együtt járunk. – Dóri
- Aha. – Ő
- Jay nincs veletek? – Dóri
- Nincs. Neki van barátnője és nem volt kedve eljönni. – Ő
- Aha. Ok. Menjünk vissza mert már fáradt vagyok. Hosszú volt az út. – Dóri
- Oké. – Ő. Mikor visszaértek mindenki bemutatkozott mindenkinek. Beszélgettünk kicsit aztán elindultunk a szállodába. Kiderült hogy a fiuk a mellettünk lévő szobát kapták.
- Sziasztok. – mi
- Hello. – ők
- Ti meg hol voltatok eddig? – futottak oda hozzánk a fiuk ahogy beléptünk
- Hogy hogy eddig? – mi
- Úgy hogy 11 óra van!!! – Bill
- Már? – mi
- Akkor mennyünk aludni. – mi és mindenki bement a szobájába
- Ezekkel meg mi történt? – Georg
- Remélem semmi köze az US5-nek ehhez. – Bill mérgesen és mindegyikük bement a saját csajához.

Folyt. köv. Izguljatok!
pucca