18. Csók, veszekedés, titkos hódolók!

- Ezt valahogy meg kell ünnepelnünk!!! – Georg
- És hogyan? – én
- Hát azt még én sem tudom! – Georg
- Mennyünk el valahova!!! – Dóri
- Ok. – Gusti
- Hova? - Barbó
- Menjünk el moziba! – Dóri
- Attól függ. – Tom
- Mit akartok megnézni? – Gusti
- Romantikus filmet!!! – mi lányok
- Kizárt dolog. – fiuk
- Lécci. – mi
- Nem. – ők
- Na már!!! – mi
- NEM!!! – ők. Mi erre mérgesen elindultunk a szobánk felé.
- Jó oké. – ők
- Menjünk. – mi
- Hánykor lesz a konci? – én
- 6 – Bill
- Oké. Akkor még el tudunk menni. - Szasza

- Mikor kezdődik már? – én
- Nem tom. Keltsél föl ha vége. – Bill és becsukta a szemét. Erre mérges lettem Billre hogy nem hajlandó egy ilyen filmet megnézni velem. Láttam hogy Szasza és Tom nem egymás mellett ülnek ezért odamentem Tomhoz.
- Hova mész? – Bill
- Tomhoz. – én és mentem is. Bill nagyon mérges lett.
- Szia. – ültem le mellé
- Szia. Mi a baj? – nézett rám Tom mosolyogva
- Semmi csak idejöttem hozzád. – én
- Oké. – Tom – Tényleg nem harizól a tegnapiért?
- Nem! Dehogyis! - én
- Köszi. Mikor kezdődik már? -Tom
- Miért? Ennyire várod már? – én
- Ja. A végét. – Tom. Ezen nevettem egyet. Bill csak vörös fejjel nézett minket. – Miért hagytad ott Billt? – mutatott rá
- Mert. – én
- Mégis. – Tom
- Mert olyan izé… - én
- Mizé? – Tom még mindig mosolyogva. Én ezen elröhögtem magam.
– Most mi van? - Tom
- Teljesen más vagy mint Bill. Te folyton csak mosolyogsz. – én
- Hát igen. De mond már meg hogy miért hagytad ott. - Tom
- Nézd kezdődik a film. – én és elkezdtem nézni
- Vivi. – Ő és maga felé fordította az arcomat – Mond el.
- De minek? – én
- Mert megkértelek. – Ő. Láttam hogy jön Bill.
- Jön Bill. – én halkan. Tom gyorsan elengedett és elkezdtük nézni a filmet. Bill leült mellém.
- Azt hittem te aludni fogsz. – néztem rá
- Nem is örülsz hogy nem alszok? – Ő és még csak rám sem nézett hanem nézte tovább a filmet
- Most mi a bajod? – én
- Nekem? És neked? Miért kellett eljönnöd tőlem? – Ő
- Azért mert én úgy jobban szeretem nézni a filmet hogy az akivel jöttem ébren van! – én mérgesen
- Maradjanak már csöndben! – mögöttünk ülő pasi
- Csönd gyerekek. – Tom
- Te csak fogd be! – Bill és fölállt
- Nyugodj meg! - én és visszahúztam
- Dehogy nyugszok! Na én elmentem! – Bill és visszament a helyére de azért szemmel tartott minket
- Ezért. – én
- Már kezdem érteni. – Tom és átkarolt
- Mit csinálsz? – néztem rá mosolyogva
- Őőőő… semmit. – Ő és elévette a kezét de én visszaraktam
- Nem azt mondtam hogy vedd el csak megkérdeztem mit csinálsz. – én
- Ja. Oké. – Tom és tovább néztük a filmet. Én ráhajtottam a fejemet Tom vállára.
- Mit csinálsz? – nézett rám Tom
- Elvegyen? – én
- Nem azt mondtam hogy vedd el csak kérdeztem hogy mit csinálsz. – Ő. Mi csak mosolyogtunk egymásra és néztük a filmet. Bill már úgy nézett ki mint egy paradicsom.
- Tom. – én
- Tessék? – Ő
- Mikor mondtad hogy szeretsz azt komolyan gondoltad? – én
- Miért? – Ő
- Csak kérdem. – én
- Igen. Tényleg komolyan gondoltam. – Ő
- És még mindig? – én
- Aha. – Ő
- Be kell vallanom valamit. – én
- Mit? – Ő
- Én is szeretlek! – én
- Tényleg? – Ő
- Tényleg. – én
- De azt mondtad… - Ő
- Tudom hogy mit mondtam. De az nem volt komoly. – én
- Azt tudod kit szeretsz jobban? – Ő
- Igen. – én
- És? – Ő. Én erre megcsókoltam. Éppen akkor csókolóztak a filmben is és ugyan úgy egy moziban.
- Ez azt jelenti hogy engem? – Ő mosolyogva. Én is csak mosolyogtam rá. Odanézetem Billre de nem volt ott.
- Hol van Bill? - én
- Nem tök mindegy? – Tom. Én körülnézetem. A többiek még ott voltak.
- De. – én és újra megcsókoltam. A film végéig csókolóztunk és Szasza jött oda szólni hogy megyünk.
- Őőőő… Gyerekek megyünk. – Ő. Én nagyon megijedtem.
- Megyünk. – Tom
- Ok. – Szasza és elment
- Tom! Szerintem ezt nem kellett volna. – én
- Mit? – Tom
- Ezt a csókot. - én
- Miért? – Tom
- Szasza. – én
- Ja. Az nem baj. Megbeszéltük Szaszával hogy egy ideig szüneteltetjük a kapcsolatunkat. – Tom
- És Bill? – én
- Mi van vele? Engem szeretsz jobban nem? – Tom. Én erre elszomorodtam.
- Én olyan hülye vagyok! – én már sírva és elrohantam
- Vivi! Most mi van? – kiáltott utánam Tom. De én csak rohantam tovább.
- Hogy lehetek ennyire hülye? Hiszen Billt szeretem! Most is csak azért éreztem úgy hogy Tomot mert megint összekaptam vele. Haza kell mennem. – gondolkoztam még mindig zokogva. Mikor hazaértem. Senki nem volt még otthon csak Bill és nézett maga elé. Mikor beléptem rám nézett. Neki is tele volt könnyel a szeme és nekem is. Egyikünk sem szólt semmit csak sírva néztünk egymás szemébe 1 percig. Mikor már nem bírtam berohantam a szobámba és zokogtam tovább az ágyon. Elindítottam Rúzsa Magdi: Aprócska Blues számát. Ahogy hallgattam még szomorúbb lettem. Mikor kezdődött a refrén és is elkezdtem vele énekelni. De még mindig sírtam.
- Ó te csak játszol velem
És nem fogod két kezem!
Én mennék de valami visszahúz! – én de a végére már nem bírtam. És most már beszélni sem tudtam annyira sírtam. Amíg persze énekeltem Bill az ajtóm mellől hallgatott. Eltelt pár óra. A többiek még mindig nem jöttek haza. Nagy csend volt az egész házban. Egyszer csak bejött Bill. Én rögtön ránéztem. Ő is sírt.
- Most biztos nem fog megbocsátani. – gondoltam és elfordultam. Ő odajött és letérdelt mellém.
- Én szeretlek. De most már nem először csinálod ezt. Miért? – Ő
- Nem tudom. - én
- Már nem szeretsz? – Ő
- De én szeretlek. Csak akkor nem mikor veszekszünk. – én
- Én még akkor is szertelek. Csak akkor nem akarok veled lenni. – Ő
- Ne haragudj. Én sose foglak elhagyni. De ez így nem jó hogy folyton csak veszekszünk. Barbó – Gustav, Dóri – Georg sosem veszekednek. Mi miért? – én
- Nem tudom. De… miért pont Tom? Neki ott van Szasza. – Ő
- Szünetet tartanak. És gondoltam, miért ne? – én
- Mi legyen velünk? – Ő
- Mi is szüneteltessünk? – én. Mikor Bill válaszolt volna csörgött a telója. Kiment mivel nálam bent üvöltött a Rúzsa Magdi. Pár perc múlva bejött.
- Vivi. Gyere mennünk kell. A koncertre. – Ő
- A többiek? Ők már ott vannak németben? – én
- Aha. – Ő
- Én nem megyek. – én
- Biztos? Nem akarlak itthon hagyni így. – Ő
- Oké. Megyek. – én
- Gyere. – nyújtotta felém a kezét. Én megfogtam és Ő felhúzott az ágyról.
- Így akarsz elmenni? Hogy nézünk ki? – én és a tükör elé húztam Billt. Mindegyikünknek teljesen el volt kenődve a sminkje.
- Nem érdekel. – Ő és kiment pakolni. ( mivel ide már nem jövünk vissza hanem a konci után megyünk a szállodába ) Szasza írt egy sms-t hogy pakoljunk össze mindenkinek és hozzuk a többiek cuccát is. Mindenkiét összepakoltuk.
- Itt a kocsi. - Bill
- Mennyünk. – én és beültünk
- Maguk meg hogy néznek ki? – sofőr
- Induljunk! – Bill mérgesen
- Akkor mi legyen? – én
- Hogy érted? – Ő
- Szakítsunk? Szüneteltessünk? Vagy próbáljuk meg folytatni? – én
- Nem tudom. – Bill
- Majd kérek tanácsot Szaszától. – én
- Oké. Én meg mondjuk. Tomtól. – Bill és maga elé nézett
- Nem haragszol rá? – én
- De igen. – Ő. Repcsivel mentünk. Ott egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor odaértünk és beléptünk a többiekhez mindegyiküknek tátva maradt a szája.
- Ti meg hogy néztek ki? – Barbó
- Mi történt veletek? – Georg. Odajött a menedzser.
- HOL VOLTÁL BILL? NEM PRÓBÁLTATOK ÉS MÁR ENGEDIK BE A TÖMEGET! ÉS HOGY NÉZELÉ KI??? MENJÉL GYORSAN A SMINKESHET AZTÁN AZ ÖLTÖZTETŐHÖZ, FODRÁSZHOZ ÉS VÉGŰL A SZÍNPADRA!!! INDULJ!!! – ordított Dávid ( menedzser )
- Megyek. – Bill és elment
- Szasza! Beszélnem kell veled. – én
- Megyek. – Szasza és hátramentünk ahol senki sem hall minket
- Nagyon mérges vagy rám? – én
- Nem egyáltalán nem. Tommal szünet van szóval azt csinál amit akar és én is. – Ő
- Köszi. – én
- Csak ezt akartad? – Ő
- Nem. Billel ezen a csók dolgon összekaptunk. – én
- Igen? És? – Ő
- Azon gondolkozunk hogy szakítunk, szünetet tartunk vagy megpróbáljuk folytatni. Szerinted melyik legyen? – én
- Nem is tudom. Ha ilyen komolyan gondolkoztok ezen akkor tényleg elég vészes a helyzet. Azt semmiképpen sem mondom hogy szakítsatok. Az kizárt! A másik kettő. Hát… nem tudom. Szerintem max. egy hetet szüneteltessetek és majd utána meglátjátok. – Ő
- Oké. Köszi. – én és megöleltem

Közben Bill készen lett. Egymás mellett mentünk el.
- Én már tudom. – én
- Én most fogok beszélni Tommal. – Ő
- Oké. – én
- Tom! – Bill
- Mi van? – ment oda hozzá Tom
- Beszélnem kell veled. – Bill
- Ok. – Ő
- Szóval. Az van hogy Vivivel miattad eléggé összekaptunk. És… azon gondolkozunk hogy szakítanunk kéne, szünetet tartani vagy megpróbálni folytatni. És tanácsot kérek tőled hogy mit tegyek. – Bill
- Nem is tudom. Én a helyedben szakítanék vele. Szerintem tedd ezt. – Tom
- Lehet hogy igazad van. Köszi. – Bill és elment onnan.
- Ha Bill szakít vele Vivinek nem lesz barátja és lehet hogy az enyém lehet. – gondolkozott Tom és Ő is visszament a többiekhez
- Szóval? – én
- Te mire jutottál? – Bill
- Te? – én
- Előbb te. – Bill
- Te. – én
- Oké. Szóval. Én arra jutottam hogy… szakítani kéne. – Ő. Én ezen nagyon meglepődtem. Rögtön elkezdtem sírni.
- Őőőő… igen. Én is. – én. De persze ez nem volt igaz csak nem akartam mondani neki hogy én máshogy döntöttem.
- Hát… akkor… - Ő
- BILL!!! KEZDŐDIK A KONCERT!!! HOL VAGY MÁR??? – Dávid idegesen
- Megyek! – Bill
- Sok sikert. – én és elmentem tőle. A csajok látták hogy a kezembe van temetve az arcom és sírok ezért nem mentek előre hanem megvártak.
- Mi a baj? – ők. Én nem tudtam megszólalni.
- Mi lett a tanácsommal? – Szasza. Én nem válaszoltam semmit csak elrohantam.
- Vivi! – ők. A fiuk közben már elkezdték a koncertet.
- Utána kéne menni nehogy valami baja essen. – Dóri
- Szerintem meg most inkább egyedül kéne lennie. – Barbó
- Aha. – Szasza
- Nekem most nincs kedvem bulizni. – Barbó
- Nekem sincs. – Szasza
- Nekem sem. – Dóri. Leültek a kanapéra és csak néztek maguk elé. Én közben hívtam a sofőrt hogy vigyen a hotelbe. A kocsiban végig csak sírtam.
- Mi a baj hölgyen? – sofőr
- Szakítottam Billel. – én
- Mi történt? – Ő. Én elmeséltem neki az egész sztorit. Ő megpróbált vigasztalni de nem sikerült neki. Hazaértünk.
- Vigyázzon magára. – sofőr
- Köszönöm. – én és bementem. Persze még mindig sírtam. Estembe jutott hogy azt sem tudom melyik a mi szobánk. És semmi sincs nálam. Elindultam felfelé de a lépcső közepén már nem bírtam menni és leültem.

Bill elég rossz volt a koncerten. Folyton félrecsúszott a hangja. Tom ezt észrevette és rájött hogy ha Ő nem azt mondja Billnek hogy szakítson velem akkor most nem így énekelne.
- Ez az egész az én hibám. – gondolta Tom és játszott tovább. Azzal a különbséggel hogy most Ő is egy csomószor elrontotta.
Mikor vége lett Dávid mérgesen fogadta őket.
- MI VOLT EZ??? BORZALMAS VOLTÁL BILL!!! ÉS TE IS TOM!!! HA NEM LENNÉNEK A CSAJOK MOST NEM LENNE ILYEN GOND!!! MI VAN VELETEK??? – Dávid. Bill és Tom rá sem hederítettek. – Mi van ezekkel? – kérdezte a csajoktól
- Semmi. – ők és szomorúan mentek a fiuk után.
- Ti tudjátok mi van? – Dávid Gustavra és Georgra nézve
- Nem. – ők
- Szerintem menyetek ti is. A többi dolgot majd én intézem. – Dávid
- Köszi. – ők. Felkapták mindenkinek a  cuccomát is és mentek a kocsihoz.

Kocsiban

- Mi van veletek? – Georg
- Semmi. – többiek
- Mi lehet? – Gustav
- Nem tom. – Georg
- Mindegy. – Gustav

Én még mindig a lépcsőn ültem és sírtam. Valamiért nagyon fáradt voltam. Mozdulni is alig bírtam. Ezért elaludtam a lépcsőn.
A fiuk közben megérkeztek. Már jöttek fölfelé. Bill jött fel elsőnek.
- VIVI!!! MI TÖRTÉNT??? – Ő és elkezdett felém futni
- Hagyatok békén! – én. Ő erre megállt. Én megpróbáltam felmászni a lépcsőn de nem bírtam ezért hasra estem. A többiek csak néztek. Bill odafutott hozzám.
- Tom!!! Segíts!!! – Bill
- Mit? – Tom és Ő is odafutott
- Hívjak orvost? - Szasza
- Nem kell. – Tom
- Nincs semmi baja csak nagyon kimerült. – Bill
- Segítek fölvinni. – Tom
- Oké. – Bill és ketten fölvittek a szobánkba. ( Bill és én szobámba )
Engem leraktam az ágyra. Egyik oldalamra Bill másikra Tom ült.
- Bill! Ne haragudj. Ha én nem mondom hogy szakítsatok most nem lenne ez. – Tom
- Nem. Igazad volt. Így lesz a legjobb hogy szakítunk. Folyton összekapunk valamin. Ő már a tied. – Bill és elindult kifelé. Mikor kilépett még egyszer visszanézett rám és könnyes lett a szeme.
 
Hajnalban felkeltem. Ránéztem az órára. 3. Nem feküdt senki mellettem ezért kimentem. Ittam egy pohár vizet. Gondoltam megnézem hol van Bill. Hamar megtaláltam. Bill a nappaliban feküdt a kanapén. Odamentem hozzá. Biztos nagyon fáradt volt ezért nem kelt föl. Odafurakodtam mellé. Erre sem kelt föl. Megfogtam a felső kezét és magamra raktam. Én is átöleltem. Ott könnyen elaludtam. Persze én azt hittem hogy Ő aludt miközben ezt megcsináltam de tévedtem. Végig ébren volt. Mikor már aludtam Ő kinyitotta a szemét és mosolygott egyet. Közelebb jött hozzám és úgy elaludt Ő is.  
Reggel mikor én felkeltem már Bill is fönn volt és mosolyogva engem nézett.
- Szerintem mi belehalnánk ha szakítanunk kéne. – Ő
- Te akartad. – én
- De te is úgy döntöttél. – Ő
- Én nem. Én úgy döntötten hogy 1 hét szünetet kéne tartanunk csak nem akartam megmondani. – én
- De miért? – Ő
- Mert te úgy döntöttél hogy szakítsunk és azt hittem hogy már nem szeretsz. – én
- Pedig igen. És a koncert is nagyon szarul sikerült mert folyton csak arra a percre gondoltam mikor szakítottunk. – Ő
- Most akkor mi legyen? – én
- Nem tudom. Még a szünetet sem bírnánk ki. – Ő
- Akkor már csak egy választásunk maradt. – én
- Megpróbálni folytatni. Igaz? – Ő
- Aha. – én
- Én benne vok. – Ő
- Én is. – én. Mikor ezt kimondtam Bill megcsókolt. 5 perc után Tom benyitott.
- Ó! Bocsi! Vivivel akartam beszélni. – Ő de rögtön kiment. .
- Hány óra? – Bill
- 11. Mit csináljunk? – én
- Mozi? De most csak kettesben! – Bill
- És mit nézzünk? – én
- Valami romantikusat? – Bill
- Ez komoly? – én
- Aha. – Bill és én erre a nyakába ugrottam.
- Köszi!!! De ugye most nem fogsz aludni??? – én
- Ígérem nem. – Ő
- Megyek készülődni! - én és berohantam a fürdőbe. 10 perc alatt kész is lettem. – Kész vok!!! – én
- Oké. Mehetünk! – Bill. Hagytunk egy cetlit hogy elmentünk.

- Mikor kezdődik már? Ez már a 3. reklám. - én
- Ráérsz! Nem? – Bill
- De. – én. - Odanézz! Kezdődik! –
- Vivi! – Bill
- Igen? – néztem rá
- Ugye most már nem fogunk többet veszekedni. – Bill
- Jó lenne. De anélkül nem bírjuk ki. – én
- Azért megpróbáljuk? – Bill
- Persze. – én és megcsókoltam. A filmből kb. 10 percet láttunk. A film végén úgy döntöttünk elmegyünk lovagolni.
- Biztos vagy benne? Én nem tudok lovagolni. Még egy kutyától is félek nemhogy egy lótól. – Bill
- Lécci. - én maci szemekkel
- Oké. De ha leesek ígérd meg hogy kapok egy csókot. – Bill mosolyogva
- Oké. - én
- Akkor sokszor le kell esnem. - Bill

A köv. részben kiderül milyen volt a
lovaglás, mit szól Tom ahhoz hogy kibékültünk, milyenek a titkos hódolóink és még sok minden! :)
Pucca