17. Tom és Szasza! Örökre vége?

Másnap korán keltem. Bill ott ült mellettem és aludt.
- Itt maradt velem estére. De cuki. – gondoltam. Kikellett mennem wc-re. Mikor indultam Bill rögtön felkelt.
- Jó reggelt cica! Hova mész? – Ő
- WC-re. - én
- Oké. Segítek. – Ő Bill még oda is bejött velem.
- Le tudsz ülni? – Bill
- Nem vagyok lebénulva! Itt várj! – én és bementem
- Jól vagy? – Bill
- Nem! Belefulladtam a wc-be! – én
- Jól van na! – Ő
- Kész is vok! – én mikor kijöttem. Kezet mostam és mentünk is vissza. – Mikor megyünk haza? Irtózom ettől a helytől! – én
- Amint az orvos elenged rögtön megyünk is. – Bill. Mikor visszaértünk az orvos már ott várt.
- Jó reggelt! Hogy van? – Ő
- Köszönöm jól! Csak egy kicsit fáj a hasam. – én
- Az nem fog sokáig tartani. Lehet hogy már délutánra el is múlik. – Ő
- Mikor indulhatok haza? – én. Erre Bill köhögött egyet. – Indulhatunk?
- Becsomagol és mehetnek is. – Ő
- Köszönjük! – Bill és kihívta az orvost. Én addig pakoltam.
- Tessék. – Bill és egy köteg pénzt adott az orvosnak
- Köszönöm de nem fogadhatom el. – orvos
- Kérem. Fogagya el. – Bill
- Rendben. Köszönöm. Jó helyre fog kerülni. – orvos és elment. Bill visszajött hozzám.
- Mi van? – én
- Semmi. – Ő
- Akkor jó. – én
- Segítsek pakolni? – Bill
- Nem kell. Köszi. – én – Kész vagyok!
- Akkor menjünk. – Bill és felkapta a cuccomat
- Itt van már a kocsi? – én
- Aha. – Bill. Mikor hazaértünk rögtön mindenki odafutott hozzánk.
- Vivi! Olyan jó hogy jól vagy!!! – ugrott a nyakamba Barbó. Szasza és Dóri is követte.
- Sajnáljuk a babát. – Dóri
- Köszi csajok! – én
- Hogy vagy Vivi? – jött oda Tom
- Köszi. Jól. – én és elfordultam tőle
- Beszélni szeretnék veled. – Ő én erre újra ránéztem aztán Billre
- Bill? – én
- 5 perced van. – nézett Tomra. Én bementem Tommal a szobámba.
- Igen? – ültem le
- Kérlek bocsáss meg! – ült le mellém
- Miért kell folyton ezt csinálnod? – én
- Mit? - Ő
- Azt hogy folyton csak kihasználod a lányokat. – én
- Nem tehetek róla. Ilyen vagyok! – Ő
- De miért? – én
- Nem tudom. – Ő
- Bill az iker tesód. De olyanok vagytok mintha csak ismerősök lennétek. – én
- ÉN ERRŐL NEM TEHETEK!!! PRÓBÁLJATOK MEG OLYANNAK ELFOGADNI AMILYEN VAGYOK!!! – Ő és berohant a mosdóba. Tom kiabálására bejött Bill.
- Mi van? – Ő
- Semmi. – én és kimentem. Bill meg persze utánam.
- Mit csináljunk? – ült le mellém a kanapéra. Mindannyian ott ültünk csak Tom nem.
- Tom? – Georg. Én erre elszomorodtam. Bill átölelt.
- Mi van vele? – Gusti
- Nagyon megbántottam. – én már a sírás határán
- Semmi baj. – próbált vigasztalni Bill
- Mindenről én tehetek. – én sírva
- Nem nyugi. Várj itt beszélek vele. Ne menj sehova! – Bill és elment. Bekopogott Tomhoz.
- Vivi kivételével bárki bejöhet! – Ő bentről
- Akkor nyisd ki! – Bill
- Meg a te kivételeddel! – Ő
- Ne már Tom! Most az egyszer megkegyelmezek és nem verlek agyon! - Bill  
- Kösz. – Ő és kinyitotta az ajtót. Bill bement.
- Mi van? – Tom
- Az van hogy Vivi kint kisírja a szemét azért mert megbántott!!! Az van!!! – Bill mérgesen
- Komolyan? – Ő
- Aha – Bill
- Nem gondoltam hogy ennyire a szívére veszi. – Ő
- Pedig igen. És ajánlom hogy békülj ki vele vagy meggondolom magam a veréssel kapcsolatban. – Bill és felmutatta az öklét
- Oké oké. – Tom és kijött hozzánk. – Vivi! Beszélhetnék veled?
- Persze. – én és mentem utána
- Vivi kérlek ne haragudj az előbbiért! Nem tudtam hogy ennyire a szívedre veszed! – Tom és átölelt
- Semmi baj. Nekem kéne bocsánatot kérnem hogy megbántottalak. – én
- Akkor kérjél! – Ő mosolyogva. Én erre megcsókoltam. Őt ez nagyon meglepte. Mikor abbahagytuk Ő csak nézett rám nagy szemekkel. – Ez mi volt?
- Ne haragudj! Kérlek maradjon köztünk! – én és kimentem Billhez
- Na? Megbeszéltétek? – Bill
- Aha. – én. Tom is kijött és csak mosolygott.
- Sziasztok. – Ő
- Hello. – mi
- Te meg minek örülsz ennyire. – én mérgesen nézve rá
- Őőőő… semminek. – Ő és leült
- Mi lesz a mai program? – Dóri
- Mindjárt jövök. Csörög a telóm. – Bill és elment
- Ez folyton csak telefonál. – én
- Híres ember. – Barbó. 10 percig csak ültünk és Bill visszajött.
- Mi van? – Gusti
- Lesz egy koncink németbe. – Bill
- Mikor? – Tom
- Holnap. – Bill
- Úgy imádom hogy Dávid mindig az utolsó pillanatban szól mindenről! – Georg mérgesen
- Mindegy. Most viszont el kell mennünk próbálni. – nézett rám
- Semmi baj. Túlélem itt lesznek a csajok. – én
- Biztos? – Bill
- Jaj Bill! Nem vagyok már bébi. – én
- Oké. – Bill
- Mi nem mehetünk el? – Szasza
- Dávid nem engedi. – Bill
- Kár. Pedig szívesen elmennék. – én
- Neked most pihenned kell. – Bill
- Jaj ne csináld már!!! – én
- Oké. Csak féltelek. – Bill
- Tudom. De ennyire nem kell. És már egyébként sem fáj a hasam. – én
- Ennek örülök. – Bill és egy puszit nyomott a számra
- Na mennyünk. Itt a kocsi. – Tom
- Oké. – fiuk. Mindegyikük adott a csajának egy puszit és elmentek.
- Olyan jó lenne ha a fiuk kapnának egy kis szabit és elmehetnénk nyaralni. Nem? – Barbó
- Aha. – mi
- Ha nem kapnak akkor elmegyünk csak így négyesben. – Dóri
- Úgyse engednek el minket nélkülük. – én
- Dehogy nem! – Barbó
- Nem kényszeríthetnek minket hogy folyton csak velük legyük. – Szasza
- Tényleg jó lenne elmenni egyet nyaralni. – én
- De azért előbb beszéljük meg velük mielőtt elkezdenénk intézkedni ez ügyben. – Barbó
- Oké. – mi
- De amíg nem jönnek haza mit csináljunk? – Dóri
- Most kezdődik egy jó kis vígjáték. – Barbó
- Nézzük meg! – én. A végére már a földön fetrengtünk a röhögéstől. Ahogy ott röhögtünk egyszer csak csöngettek.
- Ez meg ki lehet? – én
- A fiuk. Nem? – Barbó
- Nekik van kulcsuk. – én
- Akkor meg ki? – Szasza és ment ajtót nyitni.
- Jó napot! Vivient keresem. – postás
- Vivi! Keresnek! – Szasza és én kimentem
- Tessék? – én
- Ezt önnek küldték. – postás és egy csokor rózsát adott a kezembe.
- Köszönöm. – én
- Szandra? – postás
- Én vagyok! – Szasza és Ő is kapott egy csokrot
- Barbara? – postás. Ő is kapott. És Dóri is.
- Köszönjük. – mi
- Mennyi lesz? – én
- Semennyi. Előre kifizették a szállítást. – Ő
- Rendben. Viszlát. – én és becsuktam az ajtót
- Kiktől kaptuk ezeket? – Barbó
- Biztos a fiuktól. – Dóri
- Nekem van benne egy cetli. Nektek? – én
- Szintén. – Szasza
- Is. – Barbó
- Nekem is. – Dóri
- Nekem csak annyi van ráírva hogy „Titkos imádó!” – Szasza
- De cuki. Egyébként nekem is. – én
- Nekünk is. – Barbó és Dóri
- Várjatok! Nekem van benne még egy cetli. – én
- Mi van rajta? – csajok kíváncsian
- „Ti vagytok a világ legszebb lányai. A srácokkal oda vagyunk értetek. Nehéz volt kideríteni a címeteket de azért sikerült! Taliznunk kell valamikor veletek. Mi lenne ha Jövő héten nyaralás képen eljönnétek mondjuk… Nem tudom hova. :) Itt a számom. Írd meg hogy hol talizzunk. 06………! De semmiképpen se hívj!
Puszi
Titkos imádók!!!” – olvastam föl
- Jaj de cuki!!! – mi egyszerre
- Tervezgessük a nyaralást. – én. Rögtön elmentünk venne egy csomó nyaralásos újságot. 4 szatyorral vettünk!
- Szerintem kicsit sokat vettünk! – Szasza
- Nem baj! – én
- Tökéletes helyet kell találnunk! – Dóri
- Naná!!! – Barbó. Elkezdtük nézegetni az újságokat.
- Mit szólnátok Japánhoz? – Szasza
- Jaj ne már!!! – mi
- Pedig Bill biztos élvezné! – Ő
- Fogd be!!! – én és hozzávágtam egy párnát.
2 órával később…
- Átnéztük az összes újságot! - dőlt hátra Dóri
- És ezek maradtak: - én
- Ausztrália, Miami, Malibu, London, Maui - Szasza
- Melyik legyen? – Dóri
- Én mindenhova elmennék! – én
- Meg kéne kérdezni a fiukat hogy ők hova mennének. – Barbó
- Mi van? – Dóri
- Meghibbantál? – Szasza
- Miért? – Barbó
- A fiuk nem jöhetnek! – én
- Mer? – Barbó
- Mert ha ők jönnek akkor nem talizhatunk ezekkel a srácokkal. – Szasza
- Ugyan! Ne parázzatok! Majd megbeszéljük azokkal a srácokkal hogy mikor és hol talizzunk mikor a fiuk nyaralás közben nem lesznek velünk. – Barbó
- Oké. – mi. Pár perc múlva betoppantak a fiuk.
- Itt meg mi van? – ők tátott szájjal ugyanis szanaszét voltak mindenfelé az újságok
- Sziasztok! – mi
- Mit csináltok? – Bill és adott egy puszit
- Kiválasszuk hogy hova menyünk nyaralni. – én
- Minek nyaralni menni? – ült le Tom a tv elé
- Itt nem jó? – Georg
- Ha ti nem jöttök akkor megyünk egyedül. – Dóri
- NEM!!! – ők
- Mi is megyünk. – Gusti
- Oké. – mi
- Segítsetek választani. – Szasza és felsorolta a választékot
- Ausztrália! - Bill
- Miami! – Tom
- Malibu! – Gustav
- London! – Georg
- Legyen Maui! – mi ( csajok )
- Miért pont az? – Bill
- Mert azt egyikőtök sem választotta. – Dóri
- Kiktől jöttek ezek a rózsák? – Gusti
- Titkos imádóinktól! – mi
- Titkos imádók? – Georg
- Aha. – mi
- Neked van titkos imádód? – nézett rám Bill
- Igen! Baj? – én
- Igen baj! – Ő
- Jaj ne csináld már! – én
- És ha elvesz tőlem? – Ő
- Tőled senki sem fog elvenni. – én és lesmároltam
- Oké. Elhiszem. – Ő
- Akkor Maui? – Tom
- Aha. – mi
- Én megyek intézkedni. – Tom és már el is ment. Én gyorsan utána szaladtam.
- Tom! – futottam utána
- Igen? – fordult vissza
- Mikor lesztek szabin? – én
- Holnap vasárnap! Akkor lesz egy koncink Németbe és utána 3 hét szabi.
- Oké. És mikor indulunk majd? – én
- A konci után még ott maradunk egy hotelben és utána. Oké? - Ő
- Oké. Köszi. – én. Adtam neki egy puszit és indultam vissza de még hátranéztem – Siess haza!
- Oké. – Ő és mosolyogva tovább ment
- Csajok gyertek! – én
- Oké. – ők és bementünk a szobámba
- Na mi van? – Szasza
- Beszéltem Tommal. Holnap a konci után bemegyünk egy szállodába és másnap indulunk. – én
- És meddig leszünk ott? – Dóri
- Azt elfelejtettem megkérdezni. Felhívom. – én és már hívtam is
- Igen? – Tom
- Vivi vok. Te! csak azt akartam még kérdezni hogy meddig leszünk ott? – én
- Meddig szeretnél? – Ő
- Köszi. Várj egy kicsit. – én – Meddig legyünk ott?
- Max. 3 hét. – ők
- 3 hét. – én
- Oké. Már intézem is. Puszi. – Ő
- Puszi szia. – én és leraktam
- Na? Mi van? – ők
- 3 hét! – én
- Éljen!!! – ők és elkezdtünk ugrálni az ágyon
- Írjuk meg a srácoknak. – Barbó
- Oké. – én és már írtam is nekik. Mikor elküldtem pár perc múlva jött a válasz.
- „Oké. 2 nap múlva ott talizunk! Majd írd meg melyik hotelbe mentek.
Puszi”
- Olyan kíváncsi vagyok rájuk. – én
- Remélem nem ilyen szemüveges, pattanásképű stréberek! – Szasza. Röhögtünk egy jót aztán kimentünk a fiukhoz. Tv-t néztünk mikor meg megjött Tom elmondta melyik szállóban leszünk. Egy 5 csillagos szálló ami közvetlen a tenger mellett van. Rögtön mentünk a csajokkal írni az sms-t.
 - „A …… szállóban leszünk! 5 csillagos! Tudjátok fizetni? Miről ismerünk majd meg titeket?” Ez jó? – én
- Aha. Küld! - csajok  
Jött is a válasz!
- „Oké. Ott leszünk! Természetesen tudjuk fizetni! Annyit elárulok hogy híresek vagyunk! Az majd meglepetés lesz hogy miről ismertek meg minket. Már alig várjuk!” – olvastam föl
- Híresek? - Dóri
- Remélem egy együttes! – Barbó
- Az tök jó lenne! - Szasza
- Hé! Csajok! Most is sztárokkal vagyunk! Tokio Hotel! Hahó! – én. Röhögtünk egyet és visszamentünk a fiukhoz.
- Mi tartott eddig? Már hiányoztál! – Bill
- Hány óra? – én
- 10. Miért? – Ő
- Már? Még csak most keltünk! – én
- Elment az idő! – Ő
- Én megyek aludni! Már nagyon várom a nyaralást! – én és elmentem aludni
- Mi a baja? – Bill a csajoknak mikor én már nem voltam ott
- Semmi. De most mi is megyünk! – ők
- Akkor mi is. – fiuk és mindenki elment aludni
- Szia. – jött be Bill
- Szia. – néztem rá az ágyból
- Hogy van a hasad? – Ő
- Ó! Tényleg! Már el is felejtettem! – én
- Ennek örülök! – Ő és odafeküdt mellém. Elkezdte csókolgatni a nyakamat és simogatni a lábamat. Egyre feljebb csúszott a keze. Én akkor már nem bírtam. Felé fordultam és hevesen lesmároltam. Tovább pedig nem folytatom! ;)

Közben Barbóéknál.

- Úgy hallom Viviék megint jól szórakoznak! – röhögött Gusti
- Aha. Jó nekik. – Barbó
- Mi? – nézett rá mosolyogva Gusti
- Ugye ezt nem mondtam ki hangosan? – Barbó
- De! – Gusti és lesmárolta végül pedig az ágyon kötöttek ki.

Dóriéknál

- Buli van a szomszéd két szobában. – Georg
- Hallom. – én
- Mit csináljunk? – feküdt le Dóri mellé Georg
- Ezt! – Dóri és levette a pólóját

Szóval este mindenki jól szórakozott csak Szasza és Tom nem. Tom bekopogott Szaszához.
- Ki az? – Szasza
- Vajon ki? A többiek nagyon elfoglaltak. – Tom és benyitott
- Mit akarsz? – Szasza és elfordult Tomtól
- Bocsánatot kérni. – Tom és leült mellé
- Tom! – ült föl Szasza – Itt nem a bocsánat kérésről van szó! Hanem arról hogy bunkó vagy!
- Tudom! De nem tehetek róla hogy ilyen vagyok! Miért cseszeget mindenki ezzel?! – Tom mérgesen
- De igenis tehetsz róla! Meg kéne próbálnod kicsit fegyelmezni magad! De nem tudod mert folyton csak azt akarod! – ordított Szasza
- És ha azt akarom! Mi közöd van neked ahhoz hogy én mit akarok? – Tom is ordítva
- Csak segíteni akarok! – Szasza
- Mivel? Azzal hogy itt ordítasz velem? – Tom
- NEM!!! Attól akarlak megvédeni hogy 60 évesen kelljen feleség után kutatnod! Mert így sosem lesz IGAZI csajod!!! – Szasza
- Na és! Én így is elvagyok! – Tom és elindult kifelé
- Pöcs! – kiáltott utána Szasza
- Ribanc! – Tom
- Anyád a ribanc! – Szasza
- A tied! – Tom
- Hülye kis f*sz! – Szasza. Odament Tomhoz és felpofozta.
- Te engem ne pofozgass kis kurva! – Tom és visszapofozott
- El sem tudod képzelni hogy milyen bunkó vagy!!! – Szasza és kilökte Tomot
- Anyád! – Tom
- Tied! – Szasza és fellökte – Kapd be! – és berohant a szobájába
- Kis ringyó! – kiáltott utána Tom. Szasza ráborult az ágyra és keservesen elkezdett sírni. Én már nem bírtam ezt hallgatni úgyhogy kijöttem Billtől! ( persze köpenyben :) ) Láttam hogy Tom a földön ül. Gyorsan odafutottam hozzá és  letérdeltem elé.
- Mi a baj?- én
- Hagyjál békén! – ordított rám
- Bocsánat! Csak segíteni akarok! – meg akartam simogatni a fejét de Ő hátralökött
- Tűnj innen!!! – Tom. Ezt Szasza meghallotta és gyorsan kifutott.
- Hülye vagy!!! Attól hogy összevesztünk még nem Vivin kell kitöltened a mérgedet!!! – Szasza és felsegített. Tom hirtelen észbe kapott.
- Vivi! Kérlek ne haragudj! – Tom és gyorsan felugrott a földről segíteni nekem
- Jól vagy? Kérlek ne haragudj! Hülye vagyok! – Tom
- Semmi baj Tom! Csak kiment a bokám. – én
- Segítsek valamit? – Szasza
- Nem! Nem kell semmit köszi! – én. Szasza bement a szobájába és meg vissza az enyémbe de nagyon fájt a bokám. Mikor a lépcső mellett mentem el majdnem leestem de Tom elkapott.
- Köszi! – én
- Segítek bemenni mert még valami bajod esik. – Tom és felkapott az ölébe
- Azért tudok menni. – én
- Nem baj. – Tom és bevitt
- Ti meg mit csináltok? – Bill mérgesen
- Kiment a bokám. – én
- Csak segítettem behozni. – Tom és már ment is el
- Köszi. – kiáltottam utána
- Mi történt? Jól vagy? – Bill
- Bill! Nem fogok belehalni. Reggelre nem lesz semmi bajom.
- Akkor most nem folytatjuk? – Bill
- Bocsi. – én
- Semmi baj. Az a lényeg hogy ne essen semmi bajod. – Bill
- Egyébként nagyon jó voltál. – én mosolyogva
- Köszi. Máskor is kaphatsz! Amikor csak akarod és ahol akarod! – Ő
- Imádlak! – én és átöleltem
- Aludjunk. – Ő
- Oké. – én. 5 perc múlva már aludtunk is. 

Reggel
- Tudod te mekkora ribanc vagy??? – Bill ordítva
- Te meg egy hülye f*sz!!! – én és felpofoztam
- Örökre szakítunk!!! – Bill
- Már alig vártam hogy ezt végre kimond!!! – én – Soha többé nem fogsz látni!
- Még jó! – Bill

És felkeltem. Bill ott aludt mellettem.
- Csak egy álom volt. – mondtam halkan
- Mi van kicsim? – fordult felém Bill
- Szörnyűséget álmodtam. Szakítottunk és én felpofoztalak és azt mondtam hogy többé nem fogsz látni te meg azt hogy még jó és… - én
- Nyugi! Nem lesz semmi baj. Itt vagyunk egymásnak. És mi sosem fogunk szakítani. – Bill és átölelt
- Köszi. – én
- De ha fogunk is akkor nem így. – Bill
- Tessék? – én megijedve
- De nem fogunk. – Ő
- Szörnyű vagy. – én röhögve – Most már tuti nem fogok aludni.
- Már ne is aludjál mert már dél van. – Bill
- Mi? Eddig aludtam? – én
- Aha. Tényleg elfáradhattál az este. – Bill
- Akkor menjünk. Éhes is vagyok. - én
- Oké. - Bill és kipattan az ágyból. Már ment volna ki…
- Bill! – én
- Igen? – Ő
- Mielőtt kimész! Nem kéne felvenned valamit? – én
- Tényleg. – Bill és berohant a fürdőbe. Én már szakadtam a röhögéstől. – Mi olyan vicce?
- Hát te. – én
- Én? – Bill és rám ugrott. Elkezdett csikizni.
- Nem! Bill! Csak vicceltem! Kérlek hagyd abba! – én
- Dehogy hagyom! – Bill és tovább csikizett. A többiek meghallották a kiabálásomat és berohantak.
- Mi történt? – ők
- Végre itt a felmentő sereg! – én. Bill persze még mindig tiszta meztelen volt.
- HÉ!!! – Ő és leesett az ágyról. Gyorsan magára rántotta a takarót. Egy percig síri csönd lett. Utána pedig mindenki nagy röhögésbe kezdett. Bill pedig már vörös volt annyira ciki volt neki.
- Mi azért szeretünk. – én és adtam neki egy puszit
- Menjetek már ki! – Bill
- Oké. – ők és kimentek
- Tudtad hogy agyon ari vagy? – én
- Most hogy mondod. – Ő
- Annyira szeretlek. – én
- Én is. – Ő és megölelt
Mikor lementünk Billel nagy ölelkezés, ugrándozás és sikongatás fogadott minket. Csak Tom és Szasza nem voltak ilyen boldogok.
- Ezekkel meg mi van? – néztem rá Szaszára
- Mindegyiküknek megvolt az este. – Szasza unottan
- Nekünk is! - néztem Billre és mi is elkezdtünk ugrálni.    

Folyt. köv.