Jó sok szöveget írtunk! Mindegyiket megzenésítettük és már volt kb. 10 számunk!
- Na én megyek haza! – én
- Oké. – Szasza
- Mi még maradunk kicsit! – Dóri de akkor csörgött a telója – Halló!
- ...
- Tényleg? És hol? – Dóri
- ...
- De jó! Oké megyek! Szia! – Dóri
- Mi van? – mi
- Képzeljétek itt lakunk a szomszédban! – Dóri
- Jaj de jó!!! Szomszédok leszünk!!! – Barbó
- Most megyek én is megnézem a szobámat! – Dóri
- Oké. Szia! – Szasza és Barbó
- Én is megyek! Sziasztok! – én
- Szia! – ők és én elmentem! Vasárnap megint taliztunk Barbóéknál de nem írtunk új számokat csak próbáltunk. Anyuék beleegyeztek hogy beszélnek Billel!
A hét gyorsan eltelt és kezdődött a nyári szünet! Pár nap múlva Bill felhívott. Ott voltak a csajok is ezért ki kellett hangosítanom.
- Szia Bill! Hogy vagy? – én
- Szia cica! Köszi megvagyok! És te? – Ő
- Én is. Többiek? – én
- Ők is! Nálatok is? – Bill
- Aha. – én. A csajok már unták ezt a beszélgetést hogy ki hogy van ezért bekiabáltak! 
- JÓL VAN!!! MINDENKI ÉL FÖLDRENGÉS SE VOLT MEG SEMMI!!! – ők
- Ott vannak a csajok ugye? – Bill
- Hallod mi? – én
- Ezt nem lehet nem hallani! – Bill
- Ja. Miért hívtál? – én
- Megyünk Pestre! – Bill
- Jaj de jó! – én és a csajok is ordítottak egyet – És mikor?
- Már holnap! – Bill
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! – mi
- Mi van? – Bill megijedve
- Semmi! Csak naon örülünk! – én
- Akkor jó! Naon megijedtem hogy van valami! – Bill
- Nem semmi! – én
- Ok. Akkor holnap talizunk! Menjünk oda hozzád? – Bill
- Aha. És itt fogunk várni titeket! – én
- Oké. Már alig várom! – Bill
- Én is! Puszi. Szia! – én
- Puszi. – Bill és leraktam
- Mi miért nem tudtunk semmi erről a konciról? – Barbó
- Lehet hogy azért mert végig a próbákkal voltunk elfoglalva! – Szasza
- De akkor nem tudunk elmenni! – Dóri
- Dehogy nem! A fiuk tuti elvisznek minket! – én
- Ja! Tényleg! – Dóri
- Miért nem mondtad Billnek hogy mi is csináltunk egy bandát? – Barbó
- Mert van egy tök jó ötletem! Meg fogjuk lepni őket! – én
- Hogyan? - ők
- Azt találtam ki hogy anyuékat persze elküldöm! Átpakoljuk hozzánk a cuccokat. Mikor látjuk az ablakból hogy itt vannak lehúzzuk az összes redőnyt. Beáll mindenki a helyére. Mikor ők kopognak nem nyitjuk ki. Persze ők akkor csak úgy be fognak jönni. És mikor belépnek valahogy megcsináljuk hogy kapcsolódjon fel ilyen kék fény és előadjuk nekik egyik számunkat! – én
- Ez nagyon jó ötlet!!! – ők. El is kezdtünk szervezkedni! Estére minden meg is lett! A csajok nálam aludtak! Másnap reggel korán fenn volt mindegyikünk! Már 6-kór. Kiválasztottunk egy számot. Párszor elpróbáltuk és 8-ra meg is jöttek a srácok!
- Akkor csak mindent a terv szerint! – én
- Oké. – ők. Lehúztuk a redőnyöket és beálltunk a helyünkre.

- Olyan jó hogy itt vagyunk! - Bill
- Nekem már naon hiányoztak a csajok! – Tom
- Nekem is! – többiek és bekopogtak. Ott vártak 3 percet.
- Miért nem nyitják ki? – Georg
- És miért vannak lehúzva a redőnyök? – Gusti
- Itt valami nem stimmel! – Bill
- Menjünk be csak úgy! Lehet hogy nem hallották! – Tom és benyitott. Rögtön felkapcsolódott a kék fény és bele is kezdtünk. Egy szerelmes számot választottunk. A fiuk nagyon meg voltak hatva. Látszott rajtuk! Mikor végeztünk a fiuk rögtön odafutottak hozzánk és egy szenvedélyes csókkal üdvözöltek! ( persze mindenki a saját pasijával ) Ott csókolóztunk 5 percig aztán mikor a fiuk lecuppantak rólunk a nyakunkba ugrottak.
- Olyan jók voltatok!!!! – ők
- Köcce! – mi
- Mióta van bandátok? – Bill
- Miért nem szóltatok? – Tom
- Hány számotok van? – Gusti
- Mióta tudtok ilyen jól játszani? – Georg
- NYUGI!!! – mi – MINDENT ELMESÉLÜNK!!! – és elmondtuk nekik az egész sztorit.
- Hát ez tök jó!!! – ők
- Elviszünk majd titeket megmutatni a menedzserünknek! – Bill
- Hátha híresek lesztek! – Tom
- És lehettek az elő zenekarunk! – Gusti
- És jöhetnétek velünk turnézni! – Georg
- NYUGODJATOK MÁR MEG!!! – mi
- Tudjuk hogy örültök de ez azért túlzás! – Dóri
- Már csak név kell! – Bill
- Már van! – mi
- Mi? – Bill
- Tokio Girl! – én és átöleltem Billt
- Tök jó! – Tom
- Gyere Bill! El kell mesélnem neked valamit! – én és magammal rántottam
- Mi meg beszélgessünk együnk és tv-zünk!!! – Tom
- Oké. – Szasza és már kezdték is a programot

- Vivi! El se tudod hinni mennyire hiányoztál! Ő és bezárta a szobám ajtaját.
- Te is nagyon hiányoztál nekem. – én. Bill odajött és leült mellém. Elkezdte csókolgatni a nyakamat!
- Nagyon szeretlek! – Ő
- Bill! Most ugye nem azt akarod? – én
- Miért? – Ő és abbahagyta a puszilgatást
- Ne legyél már Tom! – én
- Nem leszek! Csak most! – Ő
- Bill!!! – én
- Jó oké! – Ő durcin
- Nyugi! – én
- Oké. Na mi van? – Ő
- Beszéltem anyuékkal!!! – én
- És? Utálnak igaz? – Ő
- Őőőőő… igen! – én
- Tudtam! – Bill és nagyon elszomorodott
- Bill! Ma eljönnek ebédre. Akkor beszélhetsz velük! Nem volt ám könnyű rávenni őket úgyhogy a legjobb oldaladat mutasd! - én
- Oké. Akkor már nem sok időnk van!!! Még kell főzni, megteríteni, bevásárolni, elküldeni itthonról a többieket… - és folytatta tovább úgy hogy körbe körbe járt a szobában. Én nagyon csodálkoztam rajta hogy Ő ilyen házias is tud lenni! Olyan cukin számolgatott hogy miket kell csinálni hogy felálltam és megcsókoltam!
- Ezt miért kaptam? – Ő mosolyogva
- Mert cuki vagy!!! – én
- Te meg még cukibb! – Ő
- Nem mert te! – én
- Te! – ő
- TE! – én
- Oké én csak ne légy mérges. – Ő
- Én is így gondoltam! – én és adtam neki még egy puszit – Menjünk vissza
- Oké. Ha muszáj! – Bill szomin
- El kell készülni az ebédre! – én
- TÉNYLEG!!! ÉS MÉG EGY CSOMÓ DOLGUNK VAN!!! MENJÜNK!!! – Bill és kirohant a szobából én meg szép lassan utána. Bill elrohant a tv előtt a többiek csak néztek utána. Én is elmentem előttük szép lassan zsebre tett kézzel.
- Mi van? – Szasza
- Bill menekül előled? – Tom
- Látod! – én és mentem Bill után
- Vivi! Mi van vele? – Barbó
- Megőrült! – én
- Azt látjuk! És miért? – Georg
- Mert jönnek ebédre a szüleim! És beszélnie kell velük! – én
- Atya úr isten! Szegény Bill! – Tom
- Azért talán túléli! – én és láttam hogy Bill marha gyorsan fut felém. Alig tudott lefékezni! Elkapta a kezem!
- VIVI!!! GYERE MÁR!!! SEGÍTENED KELL!!! NEM TALÁLOK SEMMIT!!! – Bill
- Bill! Már kezdek félni tőled! – én és Bill magával rántott
- Sok sikert Vivi! Nehéz eset! – kiabált utánam Tom
- Bill! Nyugodj már meg! - én
- De nem tudok! – Ő
- Menj el bevásárolni! – én
- MEGYEK!!! MIT VEGYEK??? – Bill
- Amit akarsz főzni! – én
- Én fogok főzni? – Bill
- Naná! Jó példát kell mutatnod! – én és Bill elrohant a boltba. Én visszamentem a többiekhez. Leültem a földre.
- Imádom ezt a srácot! – én és láttam hogy Tomnak lekanyúl a szája. Ezen meg is lepődtem!
- Most hova ment? – Szasza
- Boltba bevásárolni! – én
- Ő fog főzni? – Barbó
- Aha. – én
- Meg fog mérgezni titeket! – Gusti. Ezen mindenki jót röhögött csak Tom nem.
- Tom! Beszélhetek veled négy szem közt? – én
- Persze. – Tom és bementünk a szobámba
- Tom! Azt hittem már túltettél rajtam! – én
- Én is! De egy furcsa érzés kapott el mikor kimondtad hogy imádod EZT a srácot aki nem én vok! – Ő
- Jaj Tom! Neked ott van Szasza. – én
- Tudom. És nagyon szeretem. De mégis… - Ő
- Próbálj meg kiszeretni belőlem mert én Billt szeretem te meg Szaszát jobban! Ugye? – én
- És ha nem? Mi van ha nem őt szeretem jobban hanem téged? – Tom
- Ne csináld jó? – én
- Van egy ötletem! Inkább én kiszeretek Szaszából te meg Billből és akkor mi össze tudunk jönni! – Ő
- Kizárt dolog!!! Te szépen maradsz Szaszával én meg Billel és megy minden a régi kerékvágásban! – én
- Be kell vallanom valamit! Mikor Szasza korházban volt azért akartam veled lenni mert én már akkor rájöttem hogy szeretlek! – Ő és letérdelt elém
- Mit mondtál utoljára? – én
- Szeretlek –  Ő és megfogta mind két kezem de én elvettem tőle az enyémet és felálltam.
- Tom! Nem lehet! Én Billt jobban szeretem mint téged! Kérlek ne haragudj! – én és kijöttek a könnyeim. Tomnak szintén.
- Őőő... semmi baj... megértem... - Ő és már folytak is a könnyei
- Tom kérlek ne sírj! – én
- Nem sírok! Semmi baj! – Ő és kiment a fürdőbe. Én letöröltem a könnyeimet és visszamentem a többiekhez.
- Hol van Tom? – Szasza
- Kiment mosdóba. – én
- Ok. – Szasza. Tom mikor visszajött egyáltalán nem látszott rajta hogy sírt!
Sőt inkább olyan volt mint aki még életében egyszer se sírt volna.
- Te meg minek örülsz ennyire? – húzta maga mellé Szasza Tomot
- Semminek. Csak egyszerűen jó a kedvem. – Ő
- Oké. – Szasza
- Megjöttem!!! – Bill és bejött a szobába kb. 8 szatyorral a kezében
- Hát te meg mit vettél? – mentem oda hozzá és adtam neki egy puszit
- Sok mindent. Azt mondtad én fogok főzni! – Ő
- Segítek oké? – én
- Ok. – Ő – De én is meg tudom ám csinálni. – belenéztem az egyik zacskóba
- Csak kaját vettél? Semmi mást? – én
- Igen. Csak kaját! Nagyon odafigyeltem mit veszek. – Ő. Én olyan fura pillantást vetettem rá.
- Inkább segítek főzni. – én
- Miért? – Ő
- Főzéshez mióta kell wc papír, dezodór, elem? Meg még sok fölösleges cucc? – én Bill gondolkozva nézett rám
- Te főzől én terítek. – Ő
- Ez jó ötlet. – én
- Na! Most mindenki menjen el itthonról! El kell pakolni, felmosni, teríteni meg még sok mindent csinálni. – Bill és kitolta a többieket.
- Bill! Még csak 9 óra. – én
- Akkor alig van időnk!!! Gyorsan főzzél én meg takarítok! – Ő
- Oké. Csak egy percet várjál! Mindjárt jövök. – én és elfutottam anyuék szobájába. Egy piros fehér pöttyös fejkendővel tértem vissza.
- Ez minek? – Bill
- Ebbe aranyosabb vagy takarítás közben. – én
- Én azt nem veszem fel!!! – Ő
- Én kedvemért! – én
- Jó oké. – Ő és felrakta a fejére a kendőt
- Nagyon cuki vagy benne. – én röhögve
- Köszi – Ő és elkezdett takarítani
- Megyek főzni. – én. Pontban délre készen is lettünk. Bill fél órán át az asztalt terítette.
- Így jó lesz? – Ő
- Jó csak ne kérdezd már meg többszőr. – én
- Oké. Vegyél fel valami jó cuccot. – Ő
- Oké. Megyek. – én és elmentem átöltözni. Egy selyem fehér hosszú ruhát vettem fel és megcsináltam a hajamat. Kifestettem magam és jött Bill.
- Kicsim! Lécci csináld meg a sminkemet! Nekem annyira remeg a kezem hogy nem tudom! – ő
- Jaj Bill! Mitől félsz ennyire? Nem esznek meg! – én
- Jó de izgulok. – Ő
- Miért? – én
- Tudod eddig egy lány volt akivel 2 hónapig jártam de Ő egyszer se mutatott be a szüleinek. A szülinapjára vettem neki egy arany nyakláncot nem sokkal később pedig kijelentette hogy szakít velem mert már 1 hónapja van egy jobb barátja.  – Ő és könnyek gyűltek a szemébe
- Bill! Annyira sajnálom! – én és átöleltem
- Semmiség. Már túltettem magam rajta. – Ő
- Mennyire szeretted? – én
- Nagyon. De van valaki más akit még nála is jobban szeretek! – Ő
- Ki? – én
- Te. – Ő
- Gyere gyorsan kifestelek. – én
- Oké. – Ő. Én gyorsan kifestettem és mikor felvett valami normális cuccot csöngettek.
- Csöngettek! – Bill
- Hallom. Szerintem anyuék. – én
- Szerintem is. – Ő
- Menjünk. – én
- Oké. – Ő és megszorította a kezem.
- Sziasztok! – én
- Jó napot! – Bill
- Sziasztok! – anyuék
- Cia Bij. – integetett Szabi Billnek
- Szia kisöreg. – gugolt le elé Bill
- Te vagy Vivi bajátya? – Szabi
- Igen. – Bill
- Vivi folyton a ti számajitokat bömbölteti és anuéknak már elegük van bejője hogy folyton jójad besélt. – Szabi
- És miket mondott rólam? – Bill
- Olanokat hogy naon cejet és hogy te vagy éjete éjtejme és bájmit megadna hogy tajájkozzon vejed. – Szabi
- Nem semmi. – Bill. Én csak mosolyogva néztem Billt. Nagyon cuki. Láttam anyuékon hogy ők is meg vannak hatódva.
- Na? Bemegyünk? – én
- Mi bemennénk. – anyu és Billre mutatott. Én meglöktem Billt. Ő felnézett rám.
- Menjünk be. – súgtam oda neki
- Ja. Elnézést. – nézett Bill a szüleimre
- Semmi baj. – apu
- Üljetek le. – én – Hozom a kaját.
- Segítsek? – Bill
- Aha. Létszi. – én
- Szólj ha kell még segítség. – anyu
- Oké. – én

- Ezt viszem én. – fogott meg egy tálat Bill
- Bill! Nagyon aranyos vagy. Köszi hogy ennyit segítesz. – én
- Ez csak természetes. – Ő és előrement a tállal
- Őőő Bill! – én
- Mi az? – fordult vissza
- Amit viszel az egy üres tál. – én
- Jé! Tényleg! Akkor azért ilyen könnyű! – Ő és megfogott egy másikat – Ez jó?
- Tökéletes. – én és mosolyogva néztem utána
- Parancsoljanak. – Bill
- Köszönjük. – anyu
- Kellek Vivi? – Bill
- Nem köszi. – én és kivittem a salátás tálat. Ebéd közben nagyon jó volt a hangulat. Jókat beszélgettünk. Anyuék jobban megismerték Billt.
- Isteni finom ez a kaja. Ki a szakács? – apa
- Bill. – vágtam rá gyorsan. Bill rám nézett. Én kacsintottam.
- Gratulálok. - apa
- Köszönöm. – Bill. Mikor mindenki végzett anyuék elindultak.
- Köszönjük az ebédet. Nagyon finom volt Bill. – anyu
- Köszönöm. De azért ennyire finom nem volt. – Bill. Én Billre néztem.
- Köszi – én halkan
- Dehogy nem. Csodálatos volt. Szia kicsim! – anyu és megölelt – Szia Bill! Örülök hogy megismerhettelek. – és Billt is megölelte
- Cia Bij. Cia Vivi. – Szabi és előrement anyuval
- Én is megyek. Sziasztok! – apu
- Viszont látásra. – Bill
- Szerbusz fiam. – apu és megveregette Bill vállát. Mi ezen nagyon meglepődtünk Billel. Mikor apu kiért a kapun még egyszer hátra nézett és bólintott egyet. Mi ezen nagyon megörültünk Billel és egymás nyakába ugrottunk. Még integettünk nekik. Utána pedig bementünk és nagyon boldogok voltunk.

Folyt. köv. Pucca