- Hát...
- Mond már!!!! – ők
- Nem tom. – én
- És mikor döntöd el? – Barbó
- Nem tudom!!! Miért kell ezt pont most eldöntenem? Azt se tudjuk mikor jönnek vissza a fiuk. – én
- Mert izgulunk mit mondasz. – Szasza
- Szasza! Te nem azt mondtad nekem hogy tudsz gitározni? – én
- De. De az már régen volt. Nem tom hogy most is menne-e. – Ő
- Meg kéne próbálnod. Barbó! Te meg tudsz dobolni! Ugye? – én
- Aha. - Ő 
- Te tudsz valamit Dóri? – én
- Én is tudok gitározni. – Ő
- Szuper!!! – én
- Mi? – ők
- Legyen egy bandánk! – én
- Nem is rossz ötlet. – néztek egymásra a csajok
- Mi legyen a nevünk? – én
- Tokio Hotel 2? – Dóri. Ezen röhögtünk egy nagyot.
- Nem! Valami más? – én
- Tokio Girl? - Szasza 
- Az jó! Nektek is tetszik? – én
- Naná!!! Amíg nem jönnek vissza a fiuk írjunk szövegeket és gyakoroljunk. Mit szoltok hozzá? – Szasza
- Oké. – mi és rögtön neki is álltunk. Szasza hazarohant a gitárjáért. Dóri elment bérelni egy gitárt. ( mivel Ő nem itt lakik és nincs nála ) 1 óra alatt készen is lettünk.
- Minden megvan? – én
- Nincs. Én nem tudtam elhozni a dobomat. – Barbó
- Tényleg. – én
- Hát azt elég nehéz lenne áthozni ide. – Dóri
- Szerintem menjünk el Barbóhoz és ott gyakoroljunk. Ok? – Szasza
- Ez jó ötlet! – én
- Jó lenne. De az ősök otthon vannak. – Barbó
- És ők nem engedik meg hogy átmenjünk? – Dóri
- De. Csak nem fognak titeket zavarni? – Barbó
- Nem!!! – mi
- Dehogy fognak. – Szasza
- Ok. Akkor menjünk. – Barbó. Mindenki átcuccólt Barbóhoz és már el is kezdtük. Én próbáltam írni egy dalt, Szasza a gitárján próbált játszani, Dóri szintén gitározott csak Ő jobban mint Szasza szóval Ő segített néha neki, Barbó pedig tökéletesen dobolt.
- KÉSZ AZ ELSŐ SZÖVEG!!!!! – ordítottam örömömben
- ÉN MEG MÁR TUDOK GITÁROZNI!!!! – Szasza
- Akkor? Most mi jön? – Barbó
- Meg kell zenésíteni a számot. – én. Az is kész lett egy 10 perc alatt. Naon király lett. Kb. 20-szór elpróbáltuk ugyan azt a számot annyira örültünk neki hogy ilyen jól sikerült.
- EZ NAGYON ÁLLAT!!!! – Dóri
- MÉG ANNÁL IS ÁLLATABB!!!! – én és Szasza
- SZUPER!!!! – Barbó
- Hány óra lehet? – Dóri
- 4 – én
- Ilyen sokáig próbáltunk? – Szasza
- Hát... látod. – Barbó
- Most mi legyen? – én
- Nem tudom. – Dóri
- Írj még egy számot. – Szasza
- Szerintem meg menjünk haza. Én már fáradt vok. – én
- Én is. – Dóri
- Szintén. – Szasza.
- Én is. – Barbó
- Akkor menjünk. A cuccokat hagyjuk itt. – én
- Ok. – ők és elindultunk

- Végre!!! - én
- Én már majdnem elaludtam menet közben. – Dóri
- Akkor aludjunk egyet!!! Legfeljebb ha hajnalban felkelünk nem fogunk visszaaludni! Ok? – Szasza
- Ok! Sziasztok! – mindenki. Mikor beléptem a szobámba láttam hogy villog a telóm. Meg is néztem és láttam hogy...
- CSAJOK!!! – ordította mindenki egyszerre és kiszaladtunk a nappaliba. Majdnem egymásnak ütköztünk.
- NÉZZÉTEK HÁNY NEM FOGADOTT HÍVÁS!!! – megint egyszerre és felmutattuk a telónkat.
- Nekem 83! Bill! – én
- 66! Tom! – Szasza
- 74! Gustav! – Barbó
- 48! Georg! – Dóri
- Húú! Mit fogunk mi kapni tőlük ezért! – én
- Ne is mond! Már most félek! – Dóri
- Felhívjuk őket? – Szasza
- Szerintem ne. Majd ők hívnak. – én és rezegni kezdett a kezemben a telóm – Bill. Mit csináljak?
- Vedd fel és hangosítsd ki! – Barbó. Felvettek és kihangosítottam. Lassan odaemeltem a fülemhez és...
- Halló? – én félve
- HOL A FRANCBAN VOLTATOK???????? – ordítottam Bill
- ÁÁÁÁÁ!!! Bill! Nem vok süket!!! - én
- SZERINTEM MEG IGEN HOGYHA NEM HALLOD MEG HOGY EGYSZERRE CSÖRÖG NÁLATOK 4 TELEFON!!!!! – Bill még mindig ordítva
- BILL!!! NYUGODJÁL MÁR MEG!!!! ELMENTÜNK ITTHONRÓL ÉS A TELÓKAT ITTHON HAGYTUK!!! – most már én is ordítva
- ÉN SEM VAGYOK SÜKET!!! – Bill
- Akkor meg miért ordítasz? – én
- Jaj Vivi. Hol voltatok? Úgy aggódtunk. – Bill
- Átmentünk Barbóhoz és itthon hagytuk a telónkat. – én
- Máskor vigyétek magatokkal. – Bill
- És miért hívtatok minket? – én
- Csak hiányoztatok. Nekem persze csak te. – Bill
- Nekem is hiányzol. Mikor jöttök vissza? – én
- Még nem tudjuk. De minél előbb vissza szeretnénk jutni hozzátok. – Bill
- Mikor lesz koncitok? – én
- 1 hét múlva. Berlinben. – Bill
- Most hol vagytok? – én
- Most Hamburgban. – Bill
- Már alig várom hogy vissza gyertek. - én
- Én is. Nagyon szeretnélek látni. – Bill
- Siessetek. – én
- Oké. Puszi. – Bill
- Puszi szia – én és leraktam

- Nem is volt olyan vészes. - Dóri
- Ja. – Szasza
- Na én megyek aludni. – Barbó
- Sziasztok. – mindenki és elmentünk aludni.

Másnap én keltem most legutoljára.
- Jó reggelt. – én
- Hello. – ők
- Hány óra? – én
- 7:30 – Szasza
- Ilyen sokáig aludtunk??? Mármint ahhoz képest hogy már 4-kór lefeküdtünk! – én
- Mindegy! Ez van! – Barbó. Dóri csak nézett maga elé és szomorkodott.
- Mi a baj Dóri? – én
- Ma haza kéne mennem. Hétfőn suli és most szombat van. – Dóri
- De kár. – mi
- Nincs semmi kedvem. – Dóri
- Semmi baj. – Szasza
- Még sokat fogunk talizni. – Barbó
- Aha. – én
- Köszi csajok. – Dóri. Beszélgettünk egy órát aztán Dórinak csörgött a telója.
- Anyu az. Biztos azért hív hogy induljak haza. – Dóri és felvette
- Remélem nem azért hívja. – néztem rá a csajokra
- Hallo. – Ő
- ...
- Igen? Miért hívtál? – Ő
- ...
- Ezt most nem mondod komolyan? – Ő
- ...
- És a suli? – Ő
- ...
- Jaj de jó. Szóljatok ha megjöttetek. Puszi.
- ...

- Csajok! Van egy nagyon jó hírem!!! Ide költözünk!!! Már ma!!! - Dóri
- Jaj de jó!!! – mi és egymás nyakába ugrottunk
- Melyik suliba fogsz járni? – én
- Még nem tom. – Ő
- Ennél már csak az lenne jobb ha a fiukhoz költöznénk. – Szasza
- Mikor jönnek meg az őseid Vivi? – Barbó
- Állítólag ma. – én
- Akkor ma már nem aludhatunk itt? – Dóri
- Szerintem nem mert itthon balhé lesz. – én
- Miért? – Szasza
- Mert Bill a pasim és anyuék ki nem állhatják. Szerintük buzi és csak kihasználja a lányokat. – én
- Az szar ügy. – Dóri
- Hát ja. De remélem azért majd megkedvelik Billt. – én
- Ha jobban megismerik biztosan. -  Barbó
- Kíváncsi vok hogy most milyen csajt szednek fel a srácok. – Szasza
- Remélem most nem fognak. – Dóri
- Már csak az hiányozna. – én
- Vivi! Nem a te telód csörög? – Barbó
- De! Tényleg! Köszi! Mindjárt jövök! – én és elfutottam a telómért 
- Halló? – én
- ...
- Ne már! – én
- ...
- És mikor? – én
- ...
- Jó oké! Már küldöm is őket! Szia! – én és leraktam. Visszamentem a csajokhoz.
- Ki volt? – ők
- Anyu volt! Azt mondta hogy most azonnal mennyetek haza mert jönnek és ha itt talál titeket még nagyobb balhé lesz. – én
- Oké. – Szasza és felállt
- Már megyünk is pakolni. – Dóri és elmentek Szaszával
- Várjatok! Én is megyek! – Barbó és utánuk futott. Amíg ők pakoltak én gyorsan elmostam a tányérokat amiből a csajok ettek.
- Készen is vagyunk! – jöttek le a bőröndökkel
- Oké. Majd ha anyuék lehiggadtak megint próbálhatnánk. Most úgyis szobafogságot fogok valószínűleg kapni szóval lesz időm számokat írni. Ok? – én
- Oké. – ők
- Majd hívj hogy mi van! - Barbó
- Meg mindenki mást! - Dóri
- Oké. Sziasztok! - én
- Szia! - ők
Mikor elmentek én felrohantam a szobámba és írtam Billnek egy sms-t.
" Szia Bill!
Hogy vagytok? Már naon hiányzól! Alig várom hogy talizzunk! Nem tudod kb. mikor jöttök? Jó lenne ha beszélnél anyáékkal hogy jobban megismerjétek egymást! Eddig nem nagyon jöttél be nekik.
Szeretlek!
Puszi
Vivi”
Nem sokat kellett várnom a válaszra! 10 perc alatt jött is.
„Szia kicsim!
Köszi! Megvagyunk! Nekem is naon hiányzol! Nem tom mikor megyünk. Még azt se tudjuk hogy hány koncertünk lesz! De minél előbb visszamegyünk! Én is úgy gondolom hogy beszélnem kéne a szüleiddel de kicsit félek ettől! Tuti hogy ha leülnék eléjük azt se tudnám mit mondjak és csak minden félét motyognék! De majd egyszer megpróbálom! Én is naon szeretlek!
Puszi
Bill”
Fél óra múlva meg is jöttek anyuék!
- Vivi megjöttünk!!! – anyu. Én sóhajtottam egyet, erőt vettem magamon és lementem anyuékhoz!
- Cia Vivi! – Szabi
- Sziasztok! – én
- Kérlek ülj le! – apu aki anyuval a kanapén ült engem meg maguk elé leültettek a fotelba!
- Miért pont Ő? – ők egyszerre
- Mert őt szeretem! – én
- De miért? Ő egy lány! – anyu
- Ő NEM LÁNY!!! – ordítottam
- Velünk ne ordítsál kisasszony! – apu
- Jó de Ő nem lány! És nem is buzi! Engem szeret és én is őt! – én
- Szerintem meg csak kihasznál! – apu
- Aha. Pár hónapig vele leszel Ő meg egy napon eléd áll és azt mondja: Vivi! Én csak kihasználtalak és tudd meg! A fiukat szeretem! - anyu
- ELÉG!!! – álltam föl -  MIÉRT VAGYTOK ILYEN UNDOKOK???
- ELÖBB MONDTAM HOGY VELÜNK NE ORDÍTSD! ŰLJ VISSZA!!! – állt föl apu is
- Figyi! Mikor visszajön azt akarjuk apáddal hogy ahogy belép ebbe a házba... - anyu
- Szakíts vele! – ők egyszerre
- MI? EZT MOST NEM MONDJÁTOK KOMOLYAN! – én már megint ordítva
- Feladom! – dőlt hátra apu
- UGYE CSAK VICCELTEK??? – én
- Nem kicsim! Halál komolyan beszélünk! - anyu
- EZ NEM IGAZ!!! ÖRÜLNÖTÖK KÉNE HOGY BETELJESŰLT A VÁGYAM!!! ERRE TI MOST AZT AKARJÁTOK HOGY SZAKÍTSAK VELE!!! – én
- Igen. – ők
- DE MIÉRT??? AZT SE TUDJÁTOK MILYEN!!!  MIÉRT A KÜLSŐ ALAPJÁN ÍTÉLITEK EL??? – én
- Mi csak jót akarunk. – apu
- DE EZZEL ROSSZAT TESZTEK!!! – én
- Csak te gondolod úgy! – anyu
- AZT IS CSAK TI GONDOLJÁTOK HOGY JÓT TESZTEK!!! –én
- Soha nem hallottunk még így ordítani. – apu
- Máris rossz hatással van rád ez a lány. - anyu
- Ő NEM LÁNY!!!! – én
- Nyugi! – ők
- Van egy ötletem! Mikor visszajönnek én elmegyek Billel egy hotelbe és... - én de anyu közbevágott
- Ez már most rossz ötlet. – anyu
- Oké. Akkor mikor visszajönnek Bill itt marad és ti elmentek valahova. Másnap itt ebédeltek. Beszélgetünk meg minden és csak utána ítéljétek el. Ok? Mit szoltok? – én
- Nem tudom. Én nem merlek egyedül hagyni ezzel a lá... vagyis fiúval! – anyu
- Ne már! Voltam már vele egyedül! – én
- Mikor? Akkor itt voltak a többiek is! – apu
- Ugye nem vele aludtál? - anyu
- És ha igen? – én. Anyuék tátott szájjal néztek rám.
- Ezt most nem mondod komolyan! – anyu
- De komolyan mondom! - én
- De ugye nem volt semmi? – anyu. Már mondani akartam hogy igen de ha kimondtam volna anyuék még inkább nem engedték volna meg hogy Billel maradjak.
- Nem! – én
- Biztos? – apu
- Tuti! – én
- Nem is tudom! Te mit szólsz hozzá? – nézett anyu apura
- Mikor jön vissza? – apu
- Még nem tudja! – én
- Alszunk rá egyet! – anyu
- Köszi! – én és felmentem a szobámba. Rögtön hívtam Szaszát.
- ...
- Szia! Vivi vok! Most beszéltem anyuékkal és egyáltalán nem volt vészes! – én
- ...
- Hívd össze a többieket és tlizzunk Barbóéknál! – én
- ...
- Ok. Sietek! Szia! – én és leraktam. Felvettem valami normális rucit és mentem le. Reméltem hogy anyuék elengednek.
- Anyu! Elmehetek Barbóhoz? – én
- Persze menny csak! – anyu
- Köcce. – én és már rohantam is hozzá. Nagyon boldog voltam.
- Sziasztok! – én mikor odaértem. Már mindenki ott volt!
- Hello! – ők
- Neked miért van itt a cuccod Dóri! – én
- Mert még nem tudom hol lakok! – Ő Ezen röhögtünk egy nagyot!
- Na? – Barbó
- Mi volt? – Szasza
- Na elmondom! – én és elmeséltem az egész sztorit. A csajok örültek hogy örülök és mikor „kiörültük” magunkat elkezdtünk még szövegeket írni közösen!

Bocsi hogy ilyen soká írtam meg de nem voltam itthon! Most viszont majd írok! Puszi