- Most mit csináljak? Utána megyek! – gondolta Bill és kirohant a házból
- Mi történt velem? – én halkan mikor felkeltem. Egy sötét szobában voltam a székhez kötözve. – Van itt valaki? – ordítottam
- Csönd cicamica. Még valaki meghall minket. – lépett elő egy sötét alak
- Ki vagy te? – én és Ő előlépett a fényre – BIANKA????
- NEM MEGMONDTAM HOGY FOGD BE! – jött oda hozzám és lekevert egy pofont
- Áááá! – én
- Fogd már be! – Ő
- Miért csinálod ezt? - én
- Mert én is szeretem Billt teljes szívemből mióta megláttam a tv-ben. Arról álmodom minden este hogy a csaja lehetek. Mióta megtudtam hogy te vagy a csaja azt álmodom hogy ahányszor elmegyünk egymás mellett mindig megnősz és eltaposol. – Ő
- Jesszus. Ilyeneket is csak te tudsz álmodni. - én röhögve
- Ez nem vicces. Még nem tudod mi vár rád! – Ő
- Miért? Mi vár? – én
- Elveszem a pasidat. – Ő
- Nem tudod. Bill engem szeret és sose csalna meg. – én
- Akkor miért szakítottál vele kis lezbi? – Ő
- Honnan tudod? – én
- Hahaha. Röhögnöm kell. Én mindig szemmel tartalak titeket. Azóta mióta Plazaban taliztunk. – Ő
- És mégis mit akarsz csinálni? Megmondod Billnek hogy örök életedben őt szeretted és azt hiszed hogy így már a tied is? – én
- Jó lenne ha ilyen egyszerű lenne. De nem. – Ő
- Akkor mi lesz? – én
- Majd meglátod. – Ő és elvette a mobilom.
- MIT CSINÁLSZ? – én
- Felhívom a Billt és váltságdíjat kérek. – Ő és kiment
- Most mit csináljak? – gondolkoztam. Megláttam egy falból kiálló szöget. Megpróbáltam székestől közelebb menni hozzá hátha el tudom vágni a kötelet. Oda is értem. Elkezdtem húzogatni fel-le a kezemet hátha elszakad a kötés.

- VIVI!!! HOL VAGY??? NAGYON AGGÓDOK. – ordított Bill a telefonba mert Bianka az én telómról hívta.
- Nem Vivi vok. – Ő
- Akkor ki? – Bill
- Bianka vok. Vivi a foglyom és váltságdíjat kérek érte. – Ő
- MI?? ÉS HOGY VAN? UGYE NEM BÁNTOTTAD? – Bill
- Nem de ha nem teljesíted a kérésemet nem lesz hosszú élete. – Ő
- Bármit megteszek. De ha utána elengeded. – Bill
- Persze hogy elengedem. A kérésem az hogy legyél a pasim. Vagy Vivi meghal. – Ő és lerakta
- MI??? HOL VAN VIVI??? – Bill – Visszahívom.
- Halló? – vette föl Bianka
- Rendben. Benne vok. Hol vagytok? – Bill
- Tudtam én hogy belemész. Itt vagyunk a .........-ban – Ő
- Oké. Odamegyek. – Bill
- Ne hozz magaddal senkit különben tudod mi lesz. – Ő
- Ok. – Bill.
Én közben még mindig próbálkoztam a kezemmel de nem sikerült mert belépett Bianka.
- HÉ!!!! MIT CSINÁLSZ??? – lépett oda hozzám
- Semmit. – én
- Azt látom. – Ő és visszalökdösött a helyemre. Bill egy 10 perc alatt ide is ért.
- VIV!!! – rontott be
- Itt van. – állt el előlem Bianka. Nekem addigra bekötötte a számat.
- VIVI!!! JÓL VAGY??? – futott oda hozzám Bill és levette a számról a kötést
- Jól vagyok. Igen. – én
- Mit tegyek hogy elengedd? – ált föl Bill
- Már mondtam. Legyél a pasim. – Ő
- Más választásom nincs? – Bill
- De. Meghal a csajod. – Ő
- Rendben. Leszek a pasid csak engedd el. – Bill
- Ok. – Ő és a fejemhez tartotta a pisztolyát
- MIT CSINÁLSZ???? – Bill
- Óóóó. Elfelejtettem mondani? Elengedem. De nem az élők közé. – Ő és már majdnem lelőtt mikor Bill közel lépett hozzá és teljes elejéből ráugrott Bianka lábára. Ő erre rögtön eldobta a pisztolyt. Bill felvette a földről és rászegezte Biankára.
- Mit akarsz csinálni? – Bianka megrémülve
- Ha követed az utasításaimat semmit. – Bill
- Mond. – Ő
- Hívd fel a zsarukat és hívd ide őket. – Bill
- Hívom. – Ő és felhívta őket
- Jó. Most engedd el Vivit. – Bill és Ő rögtön kioldozott
- Most ülj le. – Bill. Ő leült és Bill megkötözte. A rendőrök pár perc múlva meg is érkeztek.
- Mi történt??? – jöttek be
- Meg akart ölni!!! – mutattam Biankára
- Akkor miért Ő van megkötözve. – rendőr
- Mert kijátszottam. – Bill
- Rendben. – rendőr és elvitték Biankát a börtönbe

- Jól vagy? – kérdezte Bill hazafelé menet
- Jól. – én
- Most ugye hazajössz? – Bill
- Miért? Van más választásom? – én
- Nincs. – Ő és átkarolta a vállamat
- Bill! Attól hogy megmentettél még nem változott semmi. – én és ellöktem magamtól
- AZ ÉLETEMET KOCKÁZTATTAM ÉRTED!!! – Ő
- De attól még nem változik semmi. – én és elrohantam
- Vigyázz magadra!!! – kiáltott utánam

Mikor hazaértem mindenki aludt. Nem akartam felkelteni őket ezért elmentem tusolni. Mikor kész voltam nagyon álmos lettem úgyhogy lefeküdtem. Folyton csak Billen járt a fejem hogy hol lehet eddig. De egy 5 perc múlva ő is megjött. Bejött a szobámba. Biztos azt hitte hogy alszok mert nagyon csendben volt. Elment Ő is tusolni. Mikor kijött odafeküdt mellém.
- Te mit csinálsz itt? – fordultam felé
- Alszok. – Ő
- Itt ugyan nem. – én
- Akkor hol? Mindegyik szoba foglalt. – Ő
- Nem tudom találj ki valamit de ne itt aludjál létszíves. – én
- Oké. – Ő és felkelt mellőlem. – A takarót meg a párnát elvihetem?
- Persze. – én
- Ezt vegyem nemnek? – Ő
- Nem. Ezt vedd igennek. – én
- Oké. – Ő. Kíváncsi voltam hova megy szóval megkérdeztem.
- Hova mész? – én
- A fürdőbe. – Ő
- És ott hol fogsz aludni? – én
- A kádban. Tudok mást csinálni?  - Ő és elment. Én nem tudtam aludni. Már hajnali 2 volt. Az egyik felem ki akart menni megnézni mi van Billel de a másik visszatartotta. Erőt vettem magamon és kimentem hozzá. Már aludt és teljesen le volt csúszva róla a takarója. Én odamentem hozzá és betakartam. Szegénynek elég kényelmetlen lehetett. Mikor vissza akartam menni Bill elkapta a kezemet. Én hátra néztem rá.
- Köszi. – Ő és megsimogatta az ujjával a kezem
- Szívesen. – én és indultam volna de Ő nem engedett el
- Nem akarsz idebújni hozzám? – Ő
- Egyedül is alig férsz el nemhogy velem. – én
- Majd felülök és akkor elférünk. – Ő és már fel is ült. Én nagy nehezen beültem mellé.
- Szeretsz? – Bill
- Nem. Vagyis igen. Vagy… Nem tudom. – néztem magam elé
- Most akkor melyik? – mosolyodott el
- Nem tudom. Igen is meg nem is. Nagyon megbántottál tudod? – én
- Tudom. És sajnálom. De bármit megtennék hogy kibékülj velem. – Ő és maci szemekkel nézett rám. Én is elmosolyodtam.
- Tetszett a nyaklánc? – én
- Nagyon. De gondolom nem így képzelted hogy így fogod odaadni. – Ő
- Hát… Tényleg nem. – én
- Szóval? Kibékülünk? – Bill
- Nem tom. Még gondolkozok rajta. – én és kiszálltam Bill mellől
- Reggelig? – Ő
- Aha. Nem akarsz visszajönni? Nekem már most fáj a hátam. Hát akkor neked. – én
- Köszi. – Ő és már ki is ugrott a kádból

- Jó éjt! - Ő
- Neked is. – én. Reggel én keltem legelőszőr. Úgy döntöttem este hogy megbocsátok Billnek ezért nagyon boldog voltam. 9 óra volt.
- Nem tom a többiek hogy bírnak eddig aludni. – gondoltam. Nem sokáig bírtam. Muszáj volt felkeltenem Billt hogy a nyakába ugorjak és megmondjam neki hogy szeretem. Úgy keltetem hogy odaugrottam mellé az ágyra.
- Hé!!! Kicsit halkabban ugrabugráljál. - Ő
- Mi van? Nem is örülsz nekem? El is mehetek. – én
- NE!!! NEHOGY ELMENJ!!! – Ő
- Oké de ne ordíts mert felkelted a többieket. – én
- Ok. Döntöttél? – Ő
- Miben? – én
- Kibékülsz velem? – Bill és én erre megcsókoltam. Őt ez nagyon meglepte.
- Ezt vedd igennek. – cuppantam le róla
- Oké. Ezt valahogy sejtettem hogy az lesz. – Ő
- Akkor ok. - én
- Ne keltsük föl a többieket? – Bill
- Minek? – én
- Fogadtunk Tommal hogy este megdönti Szaszát. De ez tegnap elmaradt mert nem tudtuk meg hogy a csajok szertnék-e ezért ma este lesz. – Bill
- Ok. Keltsük föl őket. Egyébként a csajok azt mondták hogy szeretnék de Dóri még nem biztos benne. – én
- Oké. Megmondom nekik. – Bill és adott egy puszit. Elmentünk felkelteni a többieket. Nehéz volt de sikerült.

A köv. részben kiderül hogy Tomnak sikerül-e megdönteni Szaszát és az is hogy ki nyeri a fogadást. Pucca