- Hol lehet Bill? – én
- Nem tudjuk. De nem kell féltened. Tud vigyázni magára. – jött oda hozzám Tom
- És ha letámadják a rajongók, elrabolják, elüti egy kocsi vagy... - én és még folytattam volna de Tom befogta a számat
- Nyugi. Nem lesz semmi baja. Ha neki valami baja lesz akkor én azt megérzem és most nem érzek semmit. – Tom
- De lehet hogy most rosszul érzed és... - én de Tom megint befogta a szám
- Kérlek higgy nekem. – Tom és átölelt
- Köszi. De ez nem sokat segít. :( - én már sírva. Kibújtam a karjaiból és elszaladtam a szobámba.
- Úgy sajnálom. – Tom
- Elhiszem. De Bill úgyis visszajön és akkor minden megy újra szokásosan. Veszekedés, puszi – puszi, csók és stb. – Barbó
- Hiszek neked. – Tom – Köszi
- Nincs mit. Most megyek Gustihoz. – Barbó
- Most mit csináljak? Nem tudom megvigasztalni. De valamit mégis ki kéne találni. Ez az! Megvan! – gondolta Tom és elfutott az Ő szobájába.

Közben Dóriéknál

- Örülök hogy Vivi összehozott minket. Nem sokszor taliztam ilyen szép lánnyal. ? - Georg
- Köszi. Én is örülök hogy végre talizhattam veled. Ez volt az álmom. És mindezt Vivinek köszönhetem. – Dóri
- Akkor... akarsz a barátnőm lenni? – Georg
- Aha. Szívesen. – Dóri és Georg ölébe ugrott aki még mindig ült ?
- Ti lányok mind ilyen ölbe ugrósak vagytok? :) - Georg
- Aha. Általában. Miért? Baj? – Dóri
- Jaj dehogy baj. Inkább jó. :) - Georg
- Akkor ok. Szerinted nem kéne valahogy meghálálni Vivinek hogy összehozott minket? Ha Ő nem lenne most én nem ülhetnék az öledbe. Igaz? – Dóri
- Ja. Igazad van. De én nem tudom mire vágyik és nem is merem megkérdezni tőle. – Georg
- Félős nyuszi!!! :) - Dóri
- NEM!!! Akkor kérdezd meg te. – Georg
- Ok. Itt várj. – Dóri és elindult felém. Kopogott.
- Ki az? – én
- Dóri vagyok. Bemehetek? – Dóri
- Persze gyere. – én még mindig sírva
- Mi a baj? – jött oda hozzám
- Semmi. – én
- Látom. Nem akarod megmondani? Hátha tudok segíteni. – Ő
- Az minden vágyam hogy Bill visszajöjjön. Nagyon féltem. És hiányzik is. – én
- Ez az! Megvan! – Dóri és elfutott. Én csak értetlenül néztem utána. Megint kopogtak.
- Ki az? – én
- Posta! – kintről. Én kinyitottam az ajtót.
- Hello. – én
- Jó napot. Ön Vivien? – postás
- Igen. – én
- Ezeket önnek küldték. – postás és egy hatalmas csokor rózsát adott a kezembe.
- Köszönöm. Mennyit adok. – vettem elő a pénztárcámat
- Önnek semennyi. – postás
- Köszönöm. – én és becsuktam az ajtót. Megnéztem ki küldte. Nagy meglepetésemre:
- TOM??? – én. Ezt írta:
„ Remélem most már jobb a kedved. „ Rögtön indultam is át hozzá. De nem volt ott a szobájába. Átmentem Barbóékhoz hátha ott lesz. Ott is voltak mind a hárman. ( Barbó, Gusti és Tom )
- Tom! Gyere kicsit légyszi! – én
- Megyek. – tom és már jött is oda hozzám. Én kihúztam.
- Te küldted a rózsákat? – én
- Milyen rózsákat? – Ő
- Tom! Ne játszd a hülyét. Csak megismerem az aláírásodat. – én
- Ja! Lehet hogy én nem lennék jó titkos imádónak. :) - Tom
- Hát nem nagyon. De naon cuki vagy hogy rám gondoltál. Köszi. – én és egy puszit nyomtam az arcára
- Szivi. – Ő. Én visszaindultam volna a szobámba de Tom elkapta a kezem. 
- Mond meg őszintén. Kit szeretsz jobban? Engem vagy Billt? – Ő
- Már magam sem tudom. – én
- Mégis. Kivel érzed jobban magad? – Ő
- Mindegyikőtökkel. – én
- De muszáj választanod. – Ő
- Tom, én mióta szeretem a TH-t mindig is Billbe voltam belézúgva. És mióta rájöttem hogy ilyen féltékeny mást érzek iránta. – én
- Mit? – Ő
- Épp ez az hogy nem tudom. – én – Ne haragudj.
- Semmi baj. Míg Bill nem jön vissza van időd választani. – Ő
- Köszi. – én és elmentem a szobámba

- Georg!!! - Dóri
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!! – Ő
- Mi van megijedtél? – Dóri
- Ja. Kicsit. Mi volt ez a nagy rohanás? – Ő
- Rájöttem mit kéne adni Vivinek. – Dóri
- Na mit? – Georg
- Billt!!! – Dóri
- Hogyan? Azt se tudjuk hól van? – Georg
- Miért mi történt? Én akkor még nem voltam itt. – Dóri. És Georg elmesélt mindent ami Bill, Tom és köztem történt.
- Ennyi. – Ő
- Aha. Komoly. Na hogy keressük meg? - én
- Nem tom. Tippem sincs hogy hól lehet. – Georg
- Nekem van! Nézd! – Dóri és az ajtó felé mutatott. Az ajtóban ott állt Bill. El volt szakadva a ruhája, a haja tiszta kóc és nagyon sápadt volt az arca.
- BILL!!! – Georg és odafutott Billhez – Mi történt haver? Merre jártál?
- Semmi nem történt. – Bill és már alig állt a lábán
- Alig állsz a lábadon. Mond már el hogy mi történt. – Georg
- Ő meg ki? – mutatott Bill Dórira
- Ő Dóri. A csajom. – ölelte át Georg Dórit
- Szia. – Dóri
- Hello. Vivivel mi van? – Bill
- Fúúú!!! Ne tudd meg. – Dóri
- Mi az? Történt vele valami? – Bill
- Nem nem történt vele semmi de mióta eltűntél teljesen kivan. – Georg
- Tényleg? – Bill
- Aha. Szerintem menj fel hozzá. – Dóri
- Nagyon örülni fog. – Georg
- Köszi skacok. – Bill és szép lassan elfutott. 

- Mi lehet Billel? Nem hiszem el hogy itt hagyott. Mondjuk én is hibás vagyok. De leginkább Ő. Ha nem féltékenykedett volna folyton akkor most a tv előtt ülhetnénk békésen. Nem tudom miért nem tudja elfogadni hogy nem csak őt szeretem és nem csak vele foglalkozok.  – gondoltam és megint elkezdtem sírni. Ráborultam az ágyra a fejemet a párnába temettem és úgy sírtam tovább.
- Vivi!!! – rontott be Bill
- Hagyjál Tom. Most menj ki kérlek. – én még mindig sírva. Azt hittem hogy Tom az. Nem gondoltam volna hogy Bill. Ő nem ment ki hanem csak becsukta az ajtót. Elkezdett közeledni felém.
- Tom! Kérlek menj ki. – én. Bill odajött hozzám és elkezdte puszilgatni a nyakamat.
- Tom!!! – én most már mérgesen. Megfordultam hogy jól lecsesszem. De mikor megláttam ki van fölöttem elámultam. 
- Bill? – én még mindig ámulva
- Mi van már meg sem ismersz? :) – mosolygott rám Bill
- BILL!!! – üvöltöttem. Billt  magamhoz húztam átöleltem és megcsókoltam. Ott csókolóztunk még 5 percig aztán megszólaltam.
- Bill! Annyira örülök neked. Úgy féltettelek. Hol voltál eddig? Miért mentél el? – én
- Én is nagyon örülök hogy újra látlak. Az egyébként nem fontos hogy hól voltam és azért mentem el mert egy hülye bunkó vagyok aki folyton csak féltékenykedik. És rájöttem azért voltam féltékeny mert nem bíztam meg benned. Azt hittem meg fogsz csalni meg ilyenek. És gondoltam mindegyikünknek jobb lesz de csak rosszabb volt ezért visszajöttem. – Ő és annyira örült hogy gyönyörűen csillogtak a szemei.
- Jaj Bill. Én sose csalnálak meg téged. De mégis hol voltál. Miért nézel ki így? – én
- Nem tök mindegy hól voltam. Miért kérdezi mindenki ezt? – Ő
- Már taliztál a többiekkel? – én
- Csak Georgal és Dórival. – Ő
- Légyszi mond meg. – én
- Mivel nem volt más választásom az utcán voltam egész nap. És végig csak mentem. Le sem ültem. Ezért vagyok ilyen fáradt. – Ő
- De miért nem mentél be egy hotelbe te kis lüke? – én
- Mert elköltötem a pénzem amit vittem. – Ő
- Mire? – én
- Vettem magamnak új telót meg Gustavnak kártyát a mobiljába. – Ő
- Akkor nem is ettél meg semmi? – én
- Nem. – Ő
- Hát te nem vagy normális. – én
- Az lehet. De még jó hogy a végén úgy döntöttem hogy hazajövök. – Ő
- Hát jó. És miért szakadt el a ruhád? – én
- Volt szerencsém találkozni pár anti fannal. – Ő
- Te szegény. Mindegy. Az a lényeg hogy itt vagy. Nem? – én
- Ja. Már nagyon hiányoztál. – Ő
- Te is nekem. – én
- Hány óra? – Bill
- 4. El kéne menni Szaszához. Lehet hogy haza is engedik. – én
- Neked bármit. Mikor menjünk? – Ő
- Most. Szóljunk a többieknek és már mehetünk is. – én
- Ok. Képzeld. Tudod mit láttam a bravóban? – Ő
- Na mit? – én
- Mi vagyunk a címlapon „ A TH és barátnői magyarországon. „ – Ő
- Komoly. Remélem nem lesz baj belőle. – én
- Nyugi. Semmi baj nem lesz. -  Ő. Mi persze még mindig úgy beszélgettünk hogy Bill rajtam feküdt.
- Bill. Nem akarsz lassan leszállni rólam? – én
- Hát... nem. – Ő
- De megfulladok. :) - én
- Miért? Ilyen nehéz vok? – Ő
- Aha :) – én
- Köszi – Ő és leszállt rólam – csak majd siessünk haza mert álmos vok.
- Oké. De most öltözz át, fürödj meg, és fésülködj. – én
- Ok. Addig szólj a többieknek. – Ő
- Megyek is. – én és elindultam a Barbóék felé. Most már nagyon boldog voltam. De még nem tudtam mi legyen Tommal.
- Sziasztok. – rontottam be
- Hé!!! És ha most valami intim dolgot csinálunk? – Tom
- Húú de vicces vagy. – én. Már ott volt Dóri és Georg is
- Egyébként miért jöttél? – Barbó
- Itt van Bill!!! –én
- Mi van? Az hogy lehet? Miért jött vissza ilyen hamar? – Tom mérgesen
- Ez az! Végre mehetünk haza! – Barbó
- Fiuk. Mi lenne ha ott aludnátok nálam? Az ősöket majd elküldöm valahova. Mit szóltok? – én
- Ez nagyon jó ötlet. – Gusti
- Ugye te is jössz Dóri? – Georg
- Mehetek? – fordult felém Dóri
- Naná hogy jöhetsz. - én 
- Egy biztos. Én nem megyek. – Tom
- Gyere – én és kiráncigáltam a szoba elé
- Most mi a bajod? Szaszához se akarsz eljönni, hozzám se. Mi van? – én
- Elegem van mindenkiből. – Tom
- De miért? – én
- Megjött Bill. Most már az övé vagy örökké. Hülye voltam és Szasza is elhagyott. Ezt nem bírom. És már régen csináltam. Akárkivel. Hiányzik minden. – Tom
- Jaj Tom. Szasza úgyis visszajön hozzád és akkor jó lesz minden. – én
- Köszi. – Tom és lesmárólt. Én nem akartam. Próbáltam eltolni magamtól de nem tudtam ezért elkezdtem ütögetni. Bill pont akkor jött ki az én szobámból mert utoljára ott volt. Én persze nem vettem észre de Ő észrevett minket.
- Héééé! Mit csináltok? - jött oda Bill mérgesen. Tom végre lecuppant rólam. Én rögtön Bill karjaiba ugrottam.
- Te hülye bunkó!!! – én
- Az vagy!!! Nem hiszem el hogy legalább egy hetet nem bírsz ki anélkül hogy azt csinálnád. – mondta Bill mérgesen Tomnak
- Fúúúj Bill! Én sose csinálnám ezt vele. – én
- Ahoz képest a csókot jól bírod velem. – mosolyodott el Tom
- Te meg miről beszélsz? – Bill
- Vivi nem is mondta? Mikor nem voltál itt elég sokáig eljutottunk. Már lent volt a felső csak aztán eszébe jutottál. Ezért muszály volt abbahagyni. De én már akkor is nagyon élveztem. És azt is mondta nekem hogy velem sokkal jobban érzi magát mint veled. – Tom. Mi Billel csak tátott szájjal néztünk egyszer csak Bill behúzott egyet Tomnak utána mérgesen rám nézett és visszament a szobámba.
- Te hülye vagy??? Hogy mondhatsz ilyet??? – ordítottam Tomra.
- Ha az enyém nem lehetsz akkor másé sem! – Tom
- Dehogy nem. Ha tényleg szeretsz akkor annak örülsz ha én örülök. – én és elmentem Bill után. Tom csak nézett utánam.
- Bill! – én
- TÜNJ INNEN!!! – vágta hozzám Bill a bőrdzsekijét ami rajta volt.
- Kérlek hallgass meg! – én már sírva
- NEM!!! NEM GONDOLTAM VOLNA HOGY ILYET TESZEL!!! AZT HITTEM BÍZHATOK BENNED!!! – Bill és bezárkózott a fürdőbe
- Bill kérlek! Az a hülye csak az egészet kitalálta! Én sose csalnálak meg! – én. Nem jött válasz. - Bill! Kérlek!
Végre kijött.
- Mond meg az igazat. Meddig jutottatok el? – Bill
- Tom megcsókolt és én vissza. – én
- És még te nem csalnál meg mi? – Ő
- De az egész nem tartott 1 percig mert eszembe jutottál és rögtön ellöktem magamtól. Hidd el! Eddig veled jutottam el legtovább mikor benyúltál a pólóm alá. – én
- Biztos hogy nem hazudsz? Tényleg így volt? – Ő
- Eskü. – én. Bill odajött hozzám és megcsókolt. Ledöntött az ágyra. Nem voltam biztos benne hogy azt akarja de valahogy az volt az érzésem. Megint becsúszott a keze a pólóm alá de most már teljesen. Itt már biztos voltam benne. Éppen akarta kicsatolni a melltartómat mikor bejött Barbó.
- Hello. Óóó bocsi. Nem akartam zavarni. – Ő. Bill gyorsan leugrott rólam.
- Ezt nem hiszem el!!! Először Szasza most meg barbó! – ordította mérgesen Bill
- Bocsi. Honnan tudtam volna? – Ő
- És egyébként miért jöttél? – én
- Meg akartam kérdezni mikor megyünk Szaszához. – Ő
- Nemsokára. – én
- Oké. És még egyszer bocsi. – Ő. Mikor visszaért a többiekhez persze rögtön beszámolt arról hogy mikor jött be.
- Na nem!!! Ezt nem hagyom!!! – Tom és elindult a szobám felé de Barbó elkapta a pólóját.
- Hagyd már békén őket végre. Tegyél le Viviről. Ő Billt szereti. – Barbó
- Igazad van. Örülnöm kéne hogy örül. –Tom és visszaült

- Elment végre? – Bill
- Aha. – én. Bill odament az ajtóhoz és bezárta.
- Na! Most már senki sem fog zavarni minket. – Ő és lehuppant mellém az ágyra
- Nem gondolod hogy meg kéne kérdezned engem is hogy szeretném-e? – én
- De lehet. Szeretnéd? :) - Bill
- Most nem. Most szertnék elmenni Szaszához végre. – én
- De...
- Bill! Ígérem úgyis meglesz. – én
- Oké. Menjünk. – Bill
 
-   Mehetünk? – Gusti mikor már a kocsiban ültünk
- Aha. – mindenki. Nagy nehezen sikerült rávennünk Tomot hogy jöjjön Ő is.
- Kiváncsi vok mikor engedik el. – én
- Ja. Már szeretnék végre látni egy ágyat. – Bill és rám nézett. Ezen Barbó és Dóri elkezdtek röhögni.
- Barbó! Ugye nem mondtad el nekik? – én
- Dehogy nem. Muszáj volt beavatnom őket ebbe. – Barbó és már mindenki röhögött csak Tom nem. Ő inkább szomi volt.
- Tom... - én
- Ne szólj hozzá! – Bill mérgesen
- Jó Jó. – én

- Jó napot doktor úr. – mi
-   Sziasztok. Szandrához jöttetek ugye? – Ő
- Igen. – Tom
- Már nagyon várta magukat. – Ő
- Ébren van? – én
- Igen. Be is mehetnek hozzá. – Ő
- Köszönjük. És mikor jöhet haza? - Barbó
-   Már akár csomagolhat is. – Ő
- Akkor bemehetünk? – Tom
- Menjenek csak. – Ő és elment. Mi rögtön berontottunk Szaszához.
- Szasza!!!! – én és Barbó
- Sziasztok!!! Jaj de örülök nektek!!! – Szasza
- Szia kiscsaj. Hogy vagy? – Gusti
- Köszi jól. – Szasza
- Szia. – többiek ( akik még nem mondtak semmi :) )
- Te ki vagy? – mutatott Szasza Dórira
- Ő Dóri. A barátnőm. – Georg
- Hali. – Dóri
- Szia. Vivi gyere kicsit. – Szasza és kihúzott a szobájából – Ki ez a csaj?
- Dóri. – én
- Egyáltalán nem szimpi. – Ő
- Hidd el megfogod kedvelni. Nagyon aranyos lány. – én
- Oké. Talán sikerül. – Ő
- Nem akarsz kibékülni Tommal? Nem hiányzik? – én
- De hiányzik csak nem akarok kibékülni vele. – Ő
- De miért? – én
- Egyszer már megcsalt. Nem akarom hogy ez még egyszer megtörténjen. – Ő
- Csak egyszer? – néztem rá hülyén – Hoppá.
- Mi hoppá? Mi történt míg nem voltam otthon? – Ő
- Semmi. Csak Tomnak hiányzik a tudod mi és velem akarta. – én
- Akkor most már tuti nem békülök ki vele. – Ő
- De csak azért csinálja mert te nem szereted és Ő téged nagyon. És így próbál elfelejteni. – én
- Szólnál neki, mond azt hogy beszélni szeretnék vele. – Ő
- Ok. – én és bementem – Tom. Szasza kéri hogy menjél ki hozzá.
- Megyek. – Ő
- Ez tök jó. Mi jöttünk Szaszához erre Ő eltűnik. – Bill
- Jól van na. Kibékül Tommal és már megyünk is. – Barbó és egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk
- Vagy mégse. – Barbó
- Szasza leütötte Tomot vagy fordítva. – Georg
- Remélem az első. – én. 5 perc múlva Tom és Szasza kézen fogva jöttek be.
- Na mi van? – én
- Semmi. Kibékültünk. – Tom
- Végre. – mi
- Jól van na. – Szasza
- Vivi. Menjünk már. Most már nagyon kívánlak. – súgta oda nekem Bill
- Bill! Ne legyél már olyan mint Tom. – én
- Jó csak… tudod. – Ő
- Persze. Tudom. Biztos. – én
- Na mehetünk? – Dóri
- Még nem pakoltam el. – mondta Szasza mérgesen nézve Dórira
- Szasza! – én
- Ok. – Ő
- Mi már elpakoltunk neked. – Dóri
- Oké. Akkor mehetünk. – Szasza
- Végre. – Bill
 
A repülőn mindenki nagyon unatkozott csak Bill nem mert ahogy leültünk a helyünkre Ő rögtön elaludt a vállamon. Nagyon cuki volt. Csak nekem ki kellett volna menni wc-re de nem akartam felébreszteni. Viszont muszály volt.
- Bill. Kelj fel. – én
- Megjöttünk? – ásított fel Bill
- Nem kicsim csak ki kell mennem wc-re. – én
- És? – Ő még csukott szemmel
- És rajtam fekszel. – én
- Ja. Bocsi. Siessél mert ha nem jössz leesek a székről. – Ő
- Ok. – én és elmentem. Mikor kész voltam kézmosás közben belenéztem a tükörbe és megláttam hogy Bill ott áll mögöttem.
- ÁÁÁÁÁÁÁ! Bill! Nagyon megijedtem! – én
- Miért? Ilyen ronda vok? :) – Ő
- Nem! Dehogy vagy ronda. Csak váratlan volt hogy itt leszel mögöttem. – én
- Ok. – Ő és megcsókolt. Megint le akarta venni a felsőmet.
- Látom ehez nem vagy fáradt. ? - én
- Ehez sose. – Ő és lekerült a felsőm
- Bill! Ne itt! Bárki bejöhet! – én. Bill oda ment az ajtóhoz és bezárta.
- Most már jó? – Ő
- Aha. – én és megint meg akart csókolni de a sofőr belebeszélt a hangosbemondóba.
- Elnézést a zavarásért Bill úr de ott a wc-ben van egy rejtett kamera és mindent látok. Ja és a lényeg. Megjöttünk. – Ő
- HÁT EZT NEM HISZEM EL!!!!!!!! –Bill
- Ez van. – én felöltöztem és kimentem. Utánam meg Bill.
Kocsiban ( Mert azt is hoztuk. Ne kérdezzétek hogyan. :) ) mi úgy ültünk le hogy én, Szasza és Dóri elől, mögöttünk Bill, Tom és Georg, leghátul pedig Gusti és Barbó.

- Mi volt? Mit csináltatok? – Szasza
- Hallottuk itt kint Bill ordítását. – Dóri és valahogy jól megijesztette Szaszát
- ÁÁÁÁÁÁ! Jaj Dóri. Halálra ijesztettél. :) – Szasza és meglökte Dóri vállát de csak játékosan      
- Veletek meg mi van? Összeismiztetek? – én
- Aha. – ők
- Az jó. Hol van Barbó? – én
- Hátul van Gustavval. Folyton rajta lóg. – Dóri
- Már kezdem sajnálni. :) - Szasza. Ezen jót röhögtünk és megint elkezdtek faggatni.
- Na! Mi volt? – Szasza
- Még semmi. De már nagyon akarja cegénykém. Már 4-szer majdnem eljutottunk odáig. – én
- 4-SZER??? AZ HOGY LEHET??? – ők meglepődve
- 1. Mikor Szasza benyitott. – néztem rá Szaszára
- Ja. Tényleg. De ez még csak egy. – Ő
- 2. Tom odajött. Mert a 2. az előszobában volt. – én
- Hát ti tiszta hülyék vagytok. – Dóri
- Miért? – nézett rá Szasza
- Előszoba. Huhúúú. Az is megtörténhetett volna hogy valaki bejön. – Ő
- Igazad van. 3.? – Szasza
- 3. Barbó benyitott. – én
- Jujj. – ők
- 4. Na ez óriási volt. Bemondta a repülőn a... - én
- Tudjuk. Azt hallottuk. – Dóri
- Júj de ciki. – én
- Hát ja. – Szasza

Az úton láttunk néhány fant akik elkezdtek ordítani meg integetni. Ezen mindig jókat röhögtünk. És egy 10 perc múlva meg is érkeztünk. Akkor volt 7 óra.

A köv. részben még nem tom mi lesz de jó lesz. ?
Pussz