- Ja, szerintem se! A testőreitek majd elintézik őket! Ugye? – Szasza. Erre a fiuk furcsán néztek ránk.
- Mi van? Ugye itt vannak a testőreitek? – Barbó
- Szabadságon vannak! – fiuk egyszerre
- Egyedül vagytok itt? – én – Testőrök meg minden nélkül?
- Ja – ők. Georg hirtelen berontott.
- Hé!!! Itt van egy csomó fan és mindjárt betörik az ajtót! – Ő

Durrr

- Már mindegy. – Georg
- Zárd be gyorsan az ajtót! – mi
- Most mi legyen? – én
- Nem tom. – Bill. Pár perc múlva hangos dörömbölés hallatszott az ajtón.
- Mindjárt ezt is betörik! – fiuk. Georg odafutott az ajtóhoz és elkezdte visszatartani nehogy betörjék.
- Gyertek már segítsetek! – Georg
- Én hívom a testőröket! Akár szabin vannak akár nem! – Bill
- Sokkal erősebbek nálunk! Be fogják törni! – Barbó
- Nem fogják! – Georg
- De igen!!! – mi
- Azt mondták pár perc és itt lesznek! – Bill
- Ok. Addig még talán kibírjuk. – mi
- Mi már nem bírjuk! – mi lányok és hátrazuhantunk az ágyra.
- Mi sem. – és a fiuk is csatlakoztak
- Nekünk annyi! – én
- Miért mondod ezt? – hajolt felém Bill
- Ezek be fogják törni az ajtót minket lányokat meg jól megtépnek. – én
- Nyugi nem kell félned. Vigyázok rád. – Bill meg akart csókolni de nem sikerült neki mert a fanok betörték az ajtót.
- Hé!!! Mit csinál Bill azon a lányon? – egyik fan
- Tépjük szét a lányokat! – többi fan és elkezdtek közeledni felénk.
- Hagyjátok békén őket! – Bill és védelmezően átölelt. Tom  Szaszát ölelte Gusti meg Barbót. Georg próbálta visszatartani a fanokat de nem sikerült neki.
- Itt vannak a testőrök! – ordította Barbó.
- Végre. – Tom
- NA!!! GYERÜNK! TÜNÉS KI INNEN!!! – üvöltötték a testőrök a fanokra. Nagy nehezen sikerült kituszkolniuk őket.
- Jól vagy? – Bill
- Persze. De ha te nem vagy akkor most nem lennék ilyen jól. – én és Bill egy puszit nyomott a homlokomra
- Túléltük. – nézett rá Tom Szaszára de persze még mindig ölelte.
- Mit csinálsz? – Szasza
- Bocsi – Tom és gyorsan elengedte
- Semmi. – Szasza és eljött Tom mellől
- Kösz hogy megvédtél. – Barbó
- Semmiség volt. – Gusti. Mindenki ott ölelkezett csak Tom Szasza és Georg nem.
- Vivi! Kérlek ne haragudj! – jött oda hozzám Georg de én elfordultam tőle. Ő erre szomin kiment a szobából.
- Uram! Haza kéne jönniük. Itt nincsenek biztonságban. – egyik testőr
- Igaza van. – Tom
- De nem csak mi nem vagyunk hanem a lányok sem. Ha meglátja valamelyik fan valamelyiküket az utcán széttépi őt! – Bill
- Ez is igaz. – Gusti – De akkor mit csináljunk?
- Még nem tom. – Bill
- Menyetek haza. – mi lányok
- Én nem hagylak itt így Vivi! – ölelt újra át Bill
- De hagyj itt. Mi meg tudjuk védeni magunkat. – én
- Féltelek. Tudom hogy nem szeretsz de akkor is. – Tom Szaszának
- Tom. Kérlek. Én is mindegyikőtöket féltem szóval az lenne a legjobb ha vissza mennétek németbe. – Szasza
- De én nem fogom kibírni. – Tom
- Dehogy nem. – Szasza és elfutott a fürdő felé.
- Nem akarlak itt hagyni. – Gusti
- Én se akarlak téged elhagyni de muszály hogy mindegyikünk túlélje a fanokat. – Barbó nagy okosan
- Akkor mi lesz? – testőr
- Hazamennek. – én
- Rendben. Szólok hogy küldjék a repülőgépet. – testőr
- Fiuk! Menjetek pakolni. – Barbó
- Ok. – fiuk és naon szomin kimentek a szobából
- Mi lehet Szaszával? – én
- Nem tom. Nézzük meg. – Barbó. Azt hittük mikor belépünk az fog fogadni minket hogy Szasza a vécére borulva sír. De nem.
- Te meg mit csinálsz? – mi
- Sminkelek. Mi ebben olyan érdekes? – Ő
- A FIUK VISSZAMENNEK NÉMETBE TE MEG ITT SMINKELED MAGAD????? – üvöltöttünk rá mérgesen
- Épp ez az hogy én nem tudom elfelejteni Tomot ezért megyek és szerzek egy pasit hogy sikerüljön. – Szasza
- Te hülye vagy? Pont most akarsz elmenni mikor a fiuk is elmennek? – én
- Hát ja! Na császtok. – Szasza és elhúzott.
- Ez nem normális. – Barbó
- Szerintem se. – én és mindegyikünk elkezdett zokogni.
Jött egy sms
- " Itt vagyunk az előtérben! Gyertek mert indulunk!
Puszi
Bill " – olvastam fel Barbónak
- Menjünk. – Barbó
- Ok. – én
Lent
- Szia – jött oda hozzám szomin Bill – Hiányozni fogsz. De sokszor fogunk még talizni. – Ő
- Remélem is. - én
- Ti meddig maradtok még? – Ő
- Szerintem mi is megyünk még ma. Amit visszajött Szasza. – én
- Aha. Ok. De hé! Mégis hol van Szasza? – Ő
- Elment keresni magának pasit. – én
- Oké. Van egy ötletem! Megvárjuk Szaszát és hazaviszünk titeket. Ok? – Ő
- Ez nem jó ötlet. Repcsivel mentek nem? – én
- Ja. De az miért baj? – Ő
- Nem tudtok hól leszállni. – én
- Dehogy nem. Majd keresünk valahol helyet. – Ő
- Ok. Köszi. – én és a nyakába ugrottam.
- Hé mindenki! Még ne búcsúzkodjatok mert mi visszük haza a csajokat. – Ő
- Éljen!!! – mindenki
- Barbó! Gyere kicsit. – én
- Igen? – Ő
- Szerinted nem fognak megijedni a fiuk hogyha bejönnek a szobámba és mindenhol magukat fogják látni? – én ?
- Talán csak egy kicsit! – Ő Ezen jót röhögtünk és visszamentünk a többiekhez.
- Valami baj van? – Gusti
- Nem, dehogyis. – Szasza
- Ok. – Ő
- Tom és Georg hol van? – Bill
- Elmentek csajozni. – Gusti
- Ok. - Bill

Tom és Georg

- Hova menjünk? Hol vannak jó csajok? – Tom
- A diszkóba mindig vannak. – Georg
- Ok. – Tom

Diszkó

- Nézd azt a csajt ott a pultnál. Teljesen egyedül van. - Tom
- Ja. De nagyon sötét van. Nem is látod hogy néz ki. Lehet hogy egy bányarém. – Georg
- Próba szerencse. – Tom és elindult a csajhoz
- Szia baby. – Ő
- Hali – csaj
- Jössz táncolni? – Tom
- Naná. – csaj
- Tom vagyok. Téged hogy hívnak? – Tom
- Volt egy Tom nevű barátom. Pont most szakítottam vele. Egyébként én Szandi vagyok. De mindenki Szaszának hív. – Szasza ( mivelhogy közben kiderült hogy a csaj Szasza :) )
- Nekem is volt egy Szandi nevű barátnőm. Én is épp most szakítottam vele. – Tom
- Oké. Akkor ezek szerint most barátnőt keresel? – Szasza
- Aha. Te meg pasit ugye? – Tom
- Ja. – Szasza
- Nincs valami helyes barátnőd mert az egyik haverom is itt van és Ő is csajt keres? – Tom
- Van. De sajna nekik már van pasijuk. – Szasza
- Ok. Mindegy. Akkor majd Ő keres magának. – Tom
- Szia Szasza. Mit keresel itt. Látom megint összejöttél Tommal. Ugye? – jött oda hozzám Georg
- Georg!!! Te meg mit keresel itt? – Szasza
- Hát jöttem Tommal csajt keresni. – Georg és megveregette Tom hátát
- Te vagy az??? – ordított egymásra Tom és Szasza
- Miért nem szóltál? – Szasza
- Miről? Én nem tudtam hogy te vagy. – Tom
- Ja persze. – Szasza és kifutott a diszkóból
- Haver! Miért nem mondtad neki hogy te vagy? – Georg
- MERT NEM TUDTAM HOGY Ő AZ A SZASZA!!! – Tom
- Jól van na. De szerintem most menj utána. – Georg de ezt Tom már meg se hallotta mert elfutott Szasza után.
- Szasza!!! Szasza kérlek hallgass meg!!! – futott Tom Szasza után
- Én ugyan nem. – Szasza és futott tovább. Fél óra futás után Szasza már nem bírta és egy parkban kötöttek ki.
- Szasza kérlek. – ment oda hozzá Tom
- NEM!!! MIÉRT HAZUDTÁL??? MIÉRT NEM MONDTAD MEG HOGY TE VAGY??? – Szasza most már sírva
- Esküszöm nem tudtam hogy te vagy. Nem láttam semmit a sötétbe. Egyébként te is szólhattál volna hogy te vagy. – Tom
- De én se láttam semmit. – Szasza
- Hát akkor? – Tom. Közelebb lépett Szaszához és megfogta a kezét – Szeretsz még?
- Már magam sem tudom. – Szasza
- Pedig lassan el kellene döntened. – Tom elengedte Szaszát és elment
- " Most mit csináljak? Érzem hogy még szeretem Tomot de megcsalt. Nálam nincs több esélye. " – gondolkozott Szasza

Otthon

Közbe már mindenki hazaért.
- Lassan vagyis gyorsan indulni kéne. Nem? Már 9 óra. – Bill
- De hol van Szasza? – én
- Utoljára a parkban volt. – Tom
- Akkor menjünk a parkba. Keressük meg. – Gusti
- Georg? Te nem jössz? – én
- De megyek. És ígérem nem foglak titeket zavarni. – Georg
- Köszi. – én
- Mit mondtál neki? – Bill mérgesen
- Csak hogy segítsen keresni. – én
- Ok. – Bill

Park

- Szasza!!! Szasza hol vagy??? – üvöltözött mindenki
- Hol lehet? – Tom és látszott rajta hogy nagyon félti Szaszát
- Nyugi Tom. Nem lesz semmi baja. – öleltem meg Tomot
- Remélem is. Úgy félek. – Ő
- Nem kell. Tud vigyázni magára. – én és egyszer csak egy mentő száguldott el mellettünk az úton és tőlünk nem messze állt meg.
- Biztos vagy benne? – Tom már majdnem sírva. Megfogta a kezemet és maga után húzva futott a mentő felé a többiekkel együtt. Mikor odaértünk láttuk hogy Szaszát emelik be a kocsiba. Egy öreg néni hívta ki a mentőket.
- Szasza!!! – Tom és még mindig szorította a kezem
- Ismerik? – mentős
- Igen. – mindenki
- Mi ketten vele mehetnénk? – kérdeztem a mentőst Tomra mutatva a másik kezemmel ami még szabad volt
- Csak egy valaki jöhet vele. – mentős
- Kérem. Had jöjjön Ő is. – Tom most rám mutatva
- Rendben. Jöjjenek. - mentős
- Köszönjük. – én – Gyertek be a korházba ti is és majd ott talizunk.
- Ok. – Bill és egy puszit nyomott az arcomra

- Úgy félek. - Tom
- Nem lesz semmi baj. Nyugi. – én
- Kösz hogy segítesz. – Tom
- Semmiség. – én és a másik kezemmel is megfogtam az Ő kezét
- Megjöttünk. – Tom és még erősebben szorította a kezem. Bent Szaszával előre futottak.
- Mi a baj doktor úr? – futott az orvos után Tom
- Amint megtudjuk szólunk. – orvos és elfutott Szasza után
- Most már még jobban félek. – Tom és most már annyira szorította a kezem hogy már fájt
- Hidd el én is félek de tudom hogy Szasza milyen erős lány és nem lesz semmi baja. – én
- Ok. – Tom. Pár perc múlva megjöttek a többiek.
- Mi v... - Bill de mikor meglátta hogy Tom és én fogjuk egymás kezét elakadt a szava.
- Mi van vele? – Barbó
- Még nem tudjuk. – én
- Vivi. Beszélhetek veled? – Bill
- Persze. – én fel akartam állni de Tom nem engedte el a kezem.
- Tom kérlek engedj el egy kicsit. – én
- Ne hagy itt. – nézett rám Tom könnyes szemekkel
- Nem hagylak itt. Visszajövök csak beszélek Billel. – én
- Siess vissza. – Tom és nagy nehezem elengedte a kezem
- Sietek. – én. Billel félrehúzódtunk.
- Mi ez az egész? – Bill mérgesen
- Micsoda? – én
- Hát hogy itt fogjátok egymás kezét meg hogy Tom nem akar elengedni meg...
- Jaj Bill! Csak fél és nem szeretne egyedül lenni. Szeretné ha valaki végig ott lenne a közelében. Érted? – én
- Nem értem. Miért pont neked kell lennie annak a valakinek? Miért nem Barbó az a valaki? – Bill
- Nem igaz Bill. Elegem van ebből a folytonos féltékenykedésedből. Csoda hogy akkor nem faggadsz ki amikor Gustavval beszélek. – én és visszamentem Tomhoz
- Végre. Azt hittem már vissza se jössz. – Tom és újra megszorította a kezem
- Nyugi Tom. Nem hagylak itt. – én
- Remélem is. – Ő még mindig könnyes szemmel és a vállamra döntötte a fejét. Bill mikor ezt meglátta rögtön odaült mellém és végig Tomot nézte hogy mit csinál. Barbó is csak ült az arcát a kezébe temetve. Gusti végig őt nyugtatgatta, Georg pedig fel-le járkált. Már eltelt 1 óra és Bill még azóta is Tomot nézte.
- Bill!!! Hagyd már abba. – súgtam oda Billnek
- De nem. – Ő
- De igen. – én mérgesen
- Ok – Ő és elfordult. Eltelt még fél óra. Most már én is nagyon féltem ezért én is elkezdtem sírni. Bill nem volt ott mert elment wc-re. Tom vette észre hogy sírok.
- Mi a baj? – térdelt le elém
- Most már én is nagyon félek. – én sírva
- Nekem valaki végig azt mondogatta nem lesz semmi baj. El is hittem neki és én ezért nem félek már. – Tom
- És ki volt az a valaki? – mosolyogtam rá de még mindig sírtam
- Úgy hívják hogy Vivi és most is itt van. – Tom
- Köszi – én és átöleltem Ő is visszaölelt
- Nincs mit. – visszaült mellém. Én még mindig öleltem. És úgy el is aludtam. Azt álmodtam hogy:
" Bill visszajött hozzánk a wc-ből. Mikor meglátta hogy én Tomot ölelem rögtön neki ugrott. Én ott üvöltöttem Billre hogy haggya abba de Ő tovább ütötte. Mikor végre abbahagyta Tom már nem... " és felkeltem. Bill még szerencsére nem volt ott ezért gyorsan levakartam magamat Tomról de azért a kezemet még mindig fogta. Már nem félt annyira.
- Már nem félsz? – én
- Csak kicsit. Megnyugtattál. – Tom
Hirtelen furcsa érzés kapott el mikor belenéztem Tom gyönyörű barna szemeibe. Akkor éreztem ilyet mikor Bill először megcsókolt. Nem tudtam miért érzek így. Nagyon furcsa volt. Mikor visszajött Bill akkor jött ki az orvos.
- Mi a baj doktor úr? – Tom még mindig a kezemet fogva
- Alkohol túladagolás miatt lett rosszul. Kimostuk a gyomrát. Már egész jól van. De még nem kelt fel. – orvos
- Hála az égnek. És mikor jöhet haza? – én
- Holnap még megfigyelésre bent tartjuk. És ha ilyen szépen javul holnapután már haza is mehet. – orvos
- Ez az!!! – Barbó és Gusti nyakába ugrott.
- Örülsz? – Gusti
- Naná!!! – Barbó
- Éljen!!! – én és Tom nyakába ugrottam
- Én is nagyon örülök. – Tom. Bill már nagyon mérges volt de valamiért Tom nyakába szívesebben ugrottam.
- Én felhívom a testőröket hogy még maradunk míg Szasza meg nem javul. Ok? – Bill de senki nem figyelt rá ezért elment telefonálni
- Javaslom hogy menjenek haza és pihenjék ki magukat. – orvos
- Rendben hazamegyünk. – Tom

Kocsiban

- Bill mi bajod van? – én mert láttam hogy Bill az egész úton naon mérgesen néz Tomra
- Semmi. – Ő
- Akkor miért nézel így Tomra? – én
- Mert csak. – Bill
- Miért vagy mérges Tomra? Miért féltékenykedsz folyton? – én és mivel Tom aludt nyugodtam beszélhetünk erről
- Mert nem szeretném ha bárki is elvenne tőlem. Mert én szeretlek. – Bill
- Nyugi. Én csak téged szeretlek. Nem fog tőled senki elvenni. Tommal csak jó barátok vagyunk. – én
- Biztos? – Ő
- Tuti. – én
- Akkor ok. – Bill és átkarólt.
- " De amit mondtam Billnek hogy Tommal csak nagyon jó barátok vagyunk az szerintem nem volt teljesen igaz mert... úgy érzem... beleszerettem Tomba!!! " - gondoltam
- Nem!!! Ez nem lehet! – én
- Mi nem lehet? – Bill értetlenül
- Ja. Semmi csak hangosan gondolkoztam. Bocsi. – én
- Ok. Egyébként akkor mikor megyünk haza? – Bill
- Én majd összepakolok Szaszának és amint kiengedik indulunk is. – én
- Ok. – Ő

Otthon

- Tom kelj fel. – keltegettem Tomot.
- Barbó ébredj. – Gusti pedig Barbót. Georg meg Bill pedig már bent voltak.

- Miért akarod elvenni tőlem? – Bill mérgesen
- Mert én is szeretem. El se tudod képzelni mennyire. – Georg
- Georg! Kérlek hagy minket békén. Legalább addig had legyünk boldogok egymással ameddig tudunk. – Bill
- Hogy hogy ameddig tudtok? – Georg
- Nem is tudom. Van egy olyan érzésem hogy beleszeretett Tomba. – Bill
- Ugyan miért? – Georg
- Neked nem tűnt fel? Tommal már sokkal többet van mint velem. – Bill
- Ja. Most hogy mondod. Mint például a korházban. – Georg
- Ja. Ott is végig Tom kezét szorította és alig akart tőle eljönni beszélni velem. – Bill
- Ez is igaz. De én nem erre gondoltam. – Georg
- Hát mi... Mi volt mikor kimentem wc-re? – Bill
- Őőőő semmi. – Georg
- Mond!!!! – Bill vörös fejjel
- Mikor elmentél Vivi elkezdett sírni... - Georg és elmesélt Billnek mindent mi történt velem és Tommal

- Még korán van! Meg egyébként is szünet van a suliban! Hagy aludni még kicsit mama.
- Tom! Én nem az anyád vagyok hanem Vivi. – én
- Ja. Oké bocsi. De akkor is had aludjak még kicsit. – Tom
- Oké. Aludjál de ne a kocsiba hanem a szobában az ágyban. – én
- Nem akarsz velem aludni? Én majd alszok a földön te meg az ágyon csak ne kelljen egyedül lennem. – Tom. Én szívesen mentem volna át Tomhoz de Bill még inkább biztos lenne benne hogy Tom és köztem van valami. ( egyébként a többiek már elmentek ezért nyugodtam tudtam bármiről beszélgetni Tommal )
- Nem lehet. – én
- Miért? – Ő
- Bill már így is tiszta pipa rám hogy miért foglalkozok veled ennyit vele meg ilyen keveset. Tuti hogy ez nem lenne jó ötlet. – én
- Majd azt mondjuk neki hogy áthívtalak beszélgetni és véletlenül elaludtunk. – Tom
- Tudod mit? Addig míg el nem alszol ott leszek veled és mikor már elaludtál eljövök. Ok? – én
- Jó. De tényleg csak akkor. – Tom
- Jól van na. De most mennyünk be. – én
- Ok. – Tom

- Sziasztok. - Bill
- Szia. Mi van? – én
- Mit csináltatok? – Bill
- Beszélgettünk. – Tom
- Te csak ne szólj egy szót se. – Bill
- Miért? Most mi van? – Tom és én
- Jaj Vivi. Ne tedd az ártatlant. Georg elmesélte mit csináltatok a korházban addig amíg én wc-n voltam. – Bill
- Nem csináltunk semmi érdekeset. Csak megöleltük egymást. Már ez is baj? Miért kell neked folyton féltékenykedned? Nem igaz!!! – én sírva és befutottam a szobámba.
- Igaza van. Te folyton csak féltékenykedsz. Mi csak nagyon jó barátok vagyunk. – Tom és utánam futott

Mikor bementem Barbó fogadott.
- Mi a baj? Mi történt? – Barbó
- Elegem van Billből! – én
- Miért? Mit csinált? – Ő. Tom odaért. Be akart jönni de észrevette hogy nyitva van résnyire az ajtó ezért nem jött be hanem inkább hallgatózott.
- Folyton féltékenykedik. – én
- De ez csak azért van mert szeret. – Ő
- Tudom. De nagyon idegesítő. – én
- Aha. Az szar ügy. És miért féltékenykedik? – Ő
- Mert többet vagyok Tommal mint vele. – én
- Akkor az a megoldás hogy többet legyél Billel. – Ő
- De az a gond hogy Tommal már sokkal szívesebben vagyok mint Billel. – én
- De miért? – Ő
- Mert... azt hiszem... beleszerettem Tomba. – én
- MI??? – üvöltött Barbó
- Cssss! Csönd! – én. Tom kint csak értetlenül állt.
- " Szóval szerelmes belém. Mondjuk én is nagyon jól érzem magam vele. De Szaszával is. Most mit csináljak? Mondjuk Szasza már nem szeret engem. Az is lehet hogy Vivivel jól össze tudnék jönni. " - gondolta Tom és tovább hallgatózott
- Most mit fogysz csinálni? Mi lesz Billel? – Barbó
- Nem tudom. - én