04. Mindennek vége?

A kocsiban egyikünk sem szólt egymáshoz. Mindegyikünk csak nézett ki a fejéből.
Tudtam én hogy ez lesz. Előre szóltam. Most már soha többé nem látjuk őket. - gondolkoztam.
Igaza volt Vivinek. Tényleg az lett a vége amit mondott. De azért nekem is igazam volt valamiben. Mi soha nem felejtjük el ezt a pár órát. - Szasza
Miért is nem hallgattunk Vivire? Akkor most nem lennénk ilyen szar helyzetben. Na most már mindegy. Talán egyszer még talizunk a fiúkkal. Remélem. - Barbó. Így merengtünk egy darabig aztán rezegni kezdett a zsebemben a telóm. SMS-em jött. Bill:
" Nyugi! Sose foglak elfelejteni.
Minél elöbb talizni fogunk.
Puszi
Bill "
Ahogy elolvastam rögtön jobb lett a kedvem.
Szasza telója is rezgett:
" Nekem már most hiányzol!!!
Alig várom hogy újra talizzunk!
Puszi
Tom "
Neki is rögtön jobb lett a kedve. Mi el is kezdtünk beszélgetni és hülyűlni de Barbónak nem volt kedve beszálni. Pár perc múlva ő is rezgett:
" Szia.
Ahogy elmentél rögtön elkezdtem unatkozni.
Hiányzol!!!
Puszi
Gusti "
Ő is elmosolyodott és beszált hozzánk hülyűlni. Mikor hazaértünk engem raktak ki előszőr mert én estem útba.
- Szia kicsim! - jött oda hozzám anyu - Milyen volt a koncert?
- Jó - én és felviharzottam a szobámba.
- Mi baja lehet? - anyu apunak
- Kinek? - apu
- Vivinek - anyu
- Miért? Már itthon van? Nem is hallottam a hangját. - apu
- Hát épp ez a baj. - anyu - Mindig annyit beszél most meg. Mi lehet?
- Nem tudom. Lehet hogy csak fáradt. Hosszú napja lehetett tegnap is meg ma is. - apu
- Jó. Talán később majd lejön. Most inkább békén hagyom.
Én az sms után már kicsit se voltam szomorú. Sőt inkább nagyon boldog voltam. Elmentem tusolni, felvettem valami normális göncöt és átmentem Szaszához. Ő a gép elött ült mint mindig. Széles vigyorral szerkesztette az oldalát.
- Szia! Mit csinálsz? - én
- Szia. Szerkesztem az oldalam. - Ő - Leírom hogy mi történt velünk ebben a két napban és felrakom.
- Nehogy fel rakd!!! - üvöltöttem
- Miért? - Ő
- Ha ezt valamilyen fan elolvassa szétkürtöli minden másik fannak és ők minket széttépnek. - ahogy én ezt elmondtam Szasza rögtön kitörölte amit eddig írt és kikapcsolta a gépét.
- Igazad lehet. - fordult felém
- Oké. Ezt most megúsztuk de gyorsan szólni kell Barbónak is mielőtt ő rakja fel. - én. Gyorsan felhívtuk Barbót, én elmondtam neki a kis szövegemet és teljesen egyet értett vele. Ettől már nem kell félnünk.
Ahogy ott dumálunk rezegni kezdett a mobilom. SMS-em jött. Először azt hittem Billtől de nem. Georgtól!!! Nagyon meglepődtem. Ezt írta:
" Szia Vivi
Kár hogy csak ennyit voltatok velünk.
Mindegyikünknek nagyon hiányoztok. Nekem leginkább Te!
Nagyon jó lenne ha majd valamikor még talizhatnánk.
Puszi
Georg "
- Szasza! Nézd mit írt nekem Georg. - én
- Ajha!!! Én azt hittem te Billt szereted. Vagy nem? - Ő
- De!!! Én Billt szeretem csak azt nem értem hogy miért ír nekem ilyeneket Georg. - én
- Hát azt én se. - Szasza - Mindegy. Majd ha még valaha is talizunk velük akkor beszélsz vele. - Ő
- Oké ( sóhaj ) - én - Gondolod hogy tetszem neki?
- Lehet. De az nem baj. Ugye. - Ő
- Nem! Nem baj! Csak nem akarom hogy emiatt valami kavarodás legyen. Mármint Bill és Georg között. - én
- Ők úgyse vesznének össze egy lányon. - Ő
- Remélem is.- én - Na szia. Én megyek. Holnap talizunk a szokott helyen. ( ami a mi házunk )
- Oké. Szia.

Másnap

- Sziasztok! - én
- Szia! - Szasza és Barbó
- Mehetünk? - én
- Aha - ők
- Na mi van Georgal? - Barbó
- Gondolom hallottad már a történetet. - és ránéztem Szaszára
- Bocsi. - Szasza
- Semmi. Úgyis elmondtam volna neki. - én
- Na! Mond már mi van vele? - Barbó
- Semmi. Nem jelentkezett tegnap óta Bill se meg Georg se. - én
- Engem hivott Tom! Azt mondta már ott vannak ahol a köv. konci lesz.  - Szasza
- Engem is hivott Gusti. Nekem is ugyanezt mondta. - Barbó
- Billről egyikük se mondott semmit? Vagy esetleg Georgról? - én
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Nem bírom!!! Mondjuk már el neki!!! - ordított Barbó
- Hülye vagy??? Megígértük neki!!! - Szasza
- De én már nem bírom eltitkolni!!! - Barbó
- Mi bajotok van? - néztem rájuk mérgesen
- Látod!!! Most cseszhetjük!!! - Szasza
- Ok. Azt hiszem igazad van. Hülye fejem! - Barbó
- Még annál is hülyébb!!! - Szasza
- MONDJÁTOK MÁR MI VAN!!!!!!!!! - üvöltöttem teli torokból.
- Bocsi. De nem mondhatjuk el. - Szasza
- Nyögjed ki mert behúzok egyet!!! - én már vörös fejjel
- Oké Oké!!! De nem tőlem tudod. Szóval mondta Tom hogy Georg teljesen beléd van zúgva! - Szasza - Nekem csak ennyit mondott meg azt hogy nehogy elmondjuk neked.
- Nekem azt is mondta Gusti hogy Georg folyton csak rólad beszél és ezért már Bill párszor le is ordította a fejét. - Barbó
- Tudtam én hogy ebből balhé lesz. - én már mejdnem sírva.
- Nyugi! Minden megoldódik. - Szasza
- Oké. Remélem is. - én
Matek órán rezegni kezdett a zsebemben a telóm.
- Tanárnő! Kimehetek a mosdóba? - én
- Nagyon sűrgős? Nem várhat az óra végéig? - Ő. Ránéztem a mobilomra és láttam hogy Bill írt sms-t.
- Igen. Nagyon sűrgős. - én
- Akkor menj! De siess. - Ő. Kirohantam a mosdóba és elolvastam az sms-t:
" Szia Vivi
Hogy vagy? Olyan régen láttalák.
Már nagyon hiányzol. Én is hiányzok?
Egész véletlenül nem írt neked Georg sms-t?
Írj!
Puszi
Bill "
Ezt az sms-t gyorsan elküdtem Szaszának és még odaírtam a végére.
" Szerinted miért kérdezte Georgot? Küdd át Barbónak is! "
Elküdtem.
Mikor visszaértem a terembe, ott volt az asztalomon két papírfecni.
" Nem tudom miért kérdezte. De azért furi.
Szasza "
Ez volt az egyiken. A másikon:
" Szerintem azért mert fél hogy Georg elcsábít tőle!
Barbó "
Ránéztem a lányokra és köszönés képpen mosolyogtam egyet.

Mikor vége volt az óráknak elindultunk haza.

- Remélem nem vesztek össze. - én
- Írd azt Billnek hogy nem írt semmit Georg. - Szasza
- És ha tudja hogy írt csak kiváncsi rá hogy megmondom-e neki? - én
- Nem tom. - Szasza
- Szerintem nem tudja. Ne parázz, nyugodj meg és írd meg neki hogy nem írt. - Barbó
- Oké. Köszi csajok. - én. A további utat végig hülyűltük. Mikor én hazaértem az volt az első hogy Billnek írjak.
" Szia!
Köszi. Jól vok. És te?
Te is hiányzol nekem.
Egyébként nem írt Georg. De miért kérded?
Puszy
Vivi "
Mikor elküdtem 1 órát vártam a válszra de nem írt vissza. Nem tudtam mi van.
Felhívtam Szaszát
- ...
- Szia! Vivi vok. Létszi amint tudsz gyere át! Ok?
- ...
- Majd elmondom. Siess! És ha tudod hozd magaddal Barbót is!
- ...
- Köszi. Szia
10 perc múlva a lányok megjöttek.
- Szia. - Ők
- Sziasztok. Szerintem valami baj van! - én
- Miért? - Barbó
- Nem írt vissza Bill az sms-emre. - én
- És ebben mi olyan nagy targédia? Várj egy percet! Azt hiszem igazad van! Nekem is már régen írt Tom és nem is hívott! - Szasza
- Nekem sem írt Gusti. - Barbó
- És hívni hívott? - én
- Azt sem. - Barbó
- Megpróbálom felhívni Billt. - én. Letettem.
- Na? Mi van? - Barbó
- Ki van kapcsolva. - én
- És Tom? - Szasza. Őt is felhívtuk de Ő se volt bekapcsolva.
- Gusti? - Barbó. Őt se tudtuk elérni.
- Mi lehet ezekkel? - én
- Nem tom. - Szasza
- Hé! Ma jelent meg az új Bravo! Vegyük meg! Hátha lesz benne szó a TH-ról. - Barbó
- Ok - mi. Ahogy megvettük az újságot majdnem összeestünk. Még szerencse hogy ott volt egy pad a közelben és le tudtunk ülni. A címlapon Bill, Tom és Gutav volt! Mindegyikük egy csajjal!!! Ott sétálgattak velük kézenfogva a parkban!!!
- Ez meg mi a...!!! - ordítottam de a lányok még éppen befogták a számat.
- Mit jelentsen ez? - Szasza
- Miért csinálták ezt? - Barbó
- És miért nincs Georg a képen? - néztem rájuk a csajokra.
- Hé! Nekem már írt Georg is sms-t! Szóval nekem meg van a száma! Fel is hívom! - én
- Elöbb menjünk haza! Nem lenne jó ha egy TH fan meghallaná ahogy Georgal duncsizol. -Barbó
- Ok. - én

Otthon

- Kicsöng. - én
- Hangosítsd ki. - csajok
- Ok. - én

Felvette

- Hallo - Ő
- Szia. Vivi vagyok!
- Ó szia! Régen hallottam felőled. Hogy vagy?
- Én köszi jól.
- És te? - Szasza meglökte a vállam és halkan mondta hogy " Térj a tárgyra! "
- Én is meg vok. Köszi
- Figyi. Muszály valamikor taliznunk a srácokkal. Nagyon hiányoznak nekünk. - erre a mondatra Szasza és Barbó tátott szájjal néztek.
- Én nem is hiányzok?
- De te is. Szóval mikor lenne jó?
- Nem tom. Mi most itt vagyunk Németóba.
- Hétvégén nem lehetne? Nekünk jövő hét szünet.
- Oké. Majd megpróbálom elintézni. Hol?
- Megint menjetek el abba a szállodába ahol voltatok pesten. Ok?
- Ok. Nektek is vegyünk ki szobát?
- Az jó lenne. Köszi.
- Oké. Majd küdök sms-t hogy sikerült-e elintézni.
- Oké. Köszi. Puszi
- Puszi Szia
- Szia

Letettem

- Miért nem kérdezted meg? - lányok
- Mert az jobb buli ha majd hétvégén leordíthatjuk a fejüket. - én
- Oké. Az igaz. - Ők. Ezen röhögtünk egy jó nagyot. A csajok hazamentek én megcsináltam a házit és elmentem aludni. Epedezve vártuk mit fog visszaírni Georg. 2 nap múlva jött a válsz.
" Hétvégén talizunk a hotelben!
A mi szobánk a 116.
Georg "
( Azt hiszem ez elég egyértelmű válasz. :) )
Mindenki megkérdezte az anyuját hogy elmehetünk-e a szünetre. El is engedtek mindegyikünket. Nem sokkal késöbb eljött a szombat. Most vonattal kellett mennünk mert senkinek senkije nem ért rá elvinni minket.
- Alig várom hogy odaérjünk. - én
- Én is. - Szasza és Barbó
- Szerintem írjuk le hogy mit csináljunk velük ha ott leszünk. - én
- Ok! - csajok. Összeírtuk a listát. A végén így nézett ki:

1. Ahogy beengednek minket a srácok mi Billhez, Tomhoz és Gustvhoz hozzá se szólunk. Inkább Georg nyakába ugrunk. Csak őt üdvözöljük. Megkérdezzük melyik szoba a milyenk és elkérjük tőle a kulcsot.
2. Ahogy kifele megyünk mindenki odamegy a VOLT szerelméhez és lekever neki egy nagy pofont.
3. Meghallgatjuk a magyarázkodásaikat és eldöntjük mi legyen.

( Ez aztán a hosszú lista! :) )

Odaértünk.
Mikor leszálltunk a vonatról ott várt minket a TH busza. Nagyon meglepődtünk.
- Biztos ezt is Georg intézte. - én
- Ja - többiek
Odaértünk a szálláshoz. Gyorsan megkérdeztük a recepción hogy hol van a 116-os számú szoba. Mikor megmondták mi rögtön elindultunk.
- Kiváncsi vok milyen képet vágnak majd a fiúk mikor Georg nyakába ugrunk őket pedig felpofozzunk. - én
- Én is - többiek

Felértünk

- Stip-stop én kopogok. - én
- Ok - Ők
Bill nyitott ajtót! A többiek mind a szoba közepén álltak mosolyogva.
- Szia! - ölelt át Bill de én levakartam magamról. Szaszával és Barbóval odafutottunk Georghoz és ahogy megbeszéltük, a nyakába ugrottunk.
- Szia Georg - mondtuk egyszerre
- Őőőőőő Sziasztok - Ő kicsit értetlenül hogy most mi van
- Te intézted hogy jöjjön értünk a busz? - én Georghoz
- Nem ő!!! Én!!! - mondta vörös fejjel Bill. Persze Tom és Gusti feje is vörösen izott.
- Ja. Ok. - mi lányok
- Megkapjuk a szobánk kulcsát Georg? - Szasza
- Persze. Csak engedjetek el hogy elő tudjam venni. - Ő
- Ok. - mi
- Tess - Ő
- Köszi. - és mindegyikünk egy puszit nyomott az arcára. Én odasúgtam a lányoknak:
- Lányok. Jöhet a kettes pont - én
- Ok - ők
És lekevertünk a fiuknak egy pofont csak Georgnak nem.

Kimentünk

- Hahahahahahahahaha!!!! - röhögtünk.
- Ezt megérdemelték! - Barbó
- Ja - én + Szasza
- Na menjünk. Keressük meg a szobánkat.

Fiuknál

- EZ MOST MI A JÓ ISTEN VOLT!!!!!!!!! - üvöltötték a srácok csak Georg nem. Ő ült a fotelben és bámulta a tv-t.
- Egyszerű! Nem tudtak ellenálni a szépségemnek. - egózott Georg. De a fiúk meg se hallották.
- Ezt most miért kaptuk? - kérdezte Bill Tomtól és Gustavtól
- Nem tom. - Tom
- Én se - Gustav
- Menjünk át. Beszéljünk velük. Kérdezzük meg mi van. - Tom
- Ok - Bill + Gusti
Mi addig Szasza ágyán ültünk és beszélgettünk. Minden hülyeségről meg arról hogy most mit csinálhatnak a fiúk. Ezen nem sokáig kellett gondolkodnunk mert kopogtak.
- Fogadok hogy a fiuk azok. - én
- Naná - Barbó
- IGEN! - kiáltott ki Szasza. Jól gondoltuk. Ők voltak.
- Sziasztok! - ők. Mi rögtön elfordultunk.
- Barbó! Beszélnünk kell! - Gusti
- És? Akkor mi van? Kelljen. - Barbó
- Létszi gyere. - Gusti
- Ok. - és Barbó beráncigálta Gustit a szobájába
- Nekem is beszélnem kéne veled Szasza. - Tom
- Azt mondtam csak a barátaim hívhatnak így. - Szasza
- És én nem vagyok a barátod? - Tom
- Nem - Szasza
- Kérlek. Beszéljünk. - Tom
- Kimennétek Vivi? - fordult felém Szasza.
- Aha - én. Elrántottam magammal Billt hogy Szaszáék nyugodtan beszéljenek.
Bementünk az én szobámba. Nagy csönd volt. Oldalra néztem és láttam hogy Bill a plafont bámulja. Oan cuki volt. Nagy volt a kísértés hogy odamenjek hozzá, átöleljem és megmondjam neki hogy szeretem. De nem mentem. Muszály volt ellenállnom. De azért odaléptem mellé. Még mindig fölfele nézett. Én is fölnéztem.
- Mit látsz? - én
- A plafont. - nézett végre rám és mosolygott. Erre egy kicsit elnevettem magam de aztán rájöttem:
" Hé! Most arra várok hogy elmondja mit keresett azzal a lánnyal."
És újra lekanyúlt a szám. Ahogy Ő ezt meglátta neki is.
- Most mi a baj? - Ő
- Még te kérded? Azt mondtad hogy nem fogsz elfelejteni és írtad hogy hiányzok. De nekem egy cseppet se tűnt úgy hogy hiányoznék. Sőt! Szerintem egész jól elvoltál. - én
- Miről beszélsz? Én egyáltalán nem felejtettelek el. És hiányoztál is. - Ő
- Mondom! Nekem cseppet se úgy tűnt. - én és elővettem az újságot amin a képe van mikor a csajjal sétál és hozzá vágtam. Ő erre egy kicsit megijedt. Látszott rajta. - Na? Ki az ott veled a képen?
- Őőőőőőő Ő csak egy régi barátom. - Bill de láttam a szemén hogy hazudik. Billnek elkezdett pittyegni a telója. A zsebében volt. Mielött még felvette volna én kikaptam a kezéből és én vettem fel. Sőt! Direkt ki is hangosítottam.
- Halló. Ki az? - én
- Szia. Mi van? Már meg se ismersz? - szólt bele egy nyávogós hang.
- Dehogy nem ismerlek meg. Miért hívtál? - én és próbáltam utánozni Bill hangját. Bill csak nézett és tudta hogy ezután nagy lecseszést fog kapni.
- Csak azért hogy megmondjam hiányzol és minél elöbb szeretnék talizni megint veled. - a csaj. Leraktam és földhözvágtam Bill telóját. Ami persze darabokra tört. Bill ezen kicsit se lepődött meg. Nagy csönd volt pár percig aztán láttam hogy Bill arcán lefolyik egy könnycsepp.
- Miért sírsz? Azért mert sajnálod a mobilod vagy mert most azt hiszi a csajod hogy nem szereted mert leraktam? - kérdeztem tőle mérgesen
- Egyikért se! Azért sírok mert egy nagy hülye vagyok! - Ő és leűlt az ágyam szélére. Az arcát a kezeibe temette és sírt. Mostmár tényleg nagyon megsajnáltam.
- Bill - térdeltem le elé és kézen fogtam - Miért csináltad?
- Nem tudom. - Ő még mindig sírva - Meg tudsz bocsátani?
Én átöleltem.
- Csak ha megigéred hogy többet ilyet nem csinálsz. Ok? - én
- Jó. Persze. - és Ő is átölelt. Mi még ottmaradtunk és beszélgettünk.

Mi volt Szaszáéknál:

- Nem akarsz valamit elmondani? -Tom
- Talán inkább neked kéne valamit elmondanod. - Szasza és felmutatta az újságot.
- Ó-ó! Én még valahogy igen de Bill eből tuti nem fog kimászni. - Ő
- Mi van? - Szasza
- Semmi - Ő
- Szóval? Mit tudsz hozátenni a képhez? - Szasza
- Na. Elmondom. Van egy olyan srác aki teljesen ugyan úgy néz ki mint én. Neki ez a csaja akivel én a képen vok. De ő nem szeretett volna randizni a csajjal hanem inkább a haverjaival ment el valahova és engem kért meg hogy menjek el vele. Ennyi. Jó mi? - Tom
- Ja. Naon komoly. Igazi költő vagy. DE ÉN AZ IGAZSÁGOT AKAROM HALLANI!!! - üvöltötte Szasza de olyan hangosan hogy még mi is meghallottuk Billel.
- Jó jó oké. Elmentünk diszkóba a többiekkel. Mindegyikünk felszedett egy csajt csak Georg nem. - Ő
- Ő miért nem? - Szasza
- Ő azt mondta hogy nem kell neki másik csaj csak Vivi. - Ő
- Aha - Szasza - Jó. Már tudom a történetet. Még valamit nem akarsz hozzátenni?
- Nem. - Ő
- Ennyi? Vége a beszélgetésnek? - Szasza
- Szerintem igen. - Ő. Szasza arra várt hogy majd Tom bocsánatot kér tőle de nem. Már éppen ki akart menni mikor Tom megfogta a kezét és magához húzta.
- Megbocsátasz? - súgta mosolyogva Tom Szasza fülébe
- Jó. Oké. De ez az utolsó esélyed. - Szasza
- Köszi. - Tom majd kimentek a nappaliba tvzni.

Barbónál

Barbó mindenkinek nagyon könnyen megtudott bocsátani. Főleg álmai pasijának. Gusti annyira félt hogy már a körmét rágta mert ő már selytette hogy arról a csajról van szó akivel a parkban sétált.
- Ki ez a képen? - mutatta fel az újságot Barbó
- Figyi. Bocsi. Nem tudom mi volt velem akkor. Kérlek bocsáss meg. Bármit megteszek. - Gusti
- Bármit? - Barbó
- Igen. - Ő
- Egy kérésem van. - Barbó
- Mi? - Ő
- Hívd fel azt a csaj és itt a szemem láttára mond meg neki hogy szakítasz vele. - Barbó
- Oké. Már hivom is. Kicsöng. - Ő
- ...
- Szia Gustav vok. Csak azért hívlak hogy megmondjam szakítok veled.
- ...
- Mert ilyen az élet.
Lerakta. Kikapcsolta a telóját, kivette belőle a kártyát és összetőrte. Barbó rögtön a nyakába ugrott. Közben már én és Bill is kint voltunk és mi is a tvt bámultuk. Nem sokkal később Gusti és Barbó is kijöttek. Szóval minden megoldódott. Csak egy valami nem. Mi lesz Georgal és velem?