03. A hotelben

De mi nem tudtuk abbahagyni. Annyira megörültünk a hírnek hogy mindegyikünk a szerelme nyakába ugrott. Valahogy így:
Bill + én
Tom + Szasza
Gustav + Barbó
Georg meg csak aludt a kocsiba :). Mikor kijózanodtunk pirulva szálltunk le a fiúkról.
- És meddig maradhatunk? - Szasza
- Hát holnap délután jövök értetek. - Dávid
- NE MÁR!!!!! - mi - Akkor alig van időnk.
- Tudjátok hogy holnp után suli. - Dávid
- Ja, tényleg. - mi
- Kár. Én el lennék itt egy darabig. - Szasza
- Csajok! Gyertek egy kicsit. - én. Mi félrevonultunk.
- Na? Mi van? - Barbó
- Szerintetek jó ötlet ez? - én
- Mi? - a csajok
- Hát az hogy ittmaradunk a srácokkal? - én
- Még szép hogy jó!!! - csajok
- Erről álmodtam egész életemben!!! - Szasza
- Én is - Barbó
- Tudom! Én is mindig erről álmodtam. - én - De szerintem csak nekünk  lenne rossz mikor vissza kell mennünk. Másnapra a fiúk már el is felejtenének minket.
- Igaz. De legalább lenne egy csodás napunk. És mi bizti sose felejtenénk el. - Szasza
- Ja - Barbó
- Oké. Akkor maradunk. De ha igazam lesz, ne az én vállamon sírjátok ki a szemeteket hogy többet ilyen közelről nem láthatjuk őket. Ok?
- Ok - csajok. Megöleltük egymást aztán visszamentünk a többiekhez. Közben a fiúk felkeltették Georgot.
- Sziasztok :) - Georg
- Szia - mi
- Mi tartott ennyi ideig? - Bill
- Csak megbeszéltünk valamit. Női dolgok. - én
- Aha. Ok - Bill
- Na akkor én mennék is lányok. Érezzétek jól magatokat. - Dávid
- Oké. Meglesz. Köszi apu. - Szasza
- Sziasztok - Dávid
- Szia - mi

- Na? Bemegyünk? - Barbó
- Aha - mi
                                   Bent.
- Ti hogy alszotok fiúk? - Barbó
- Mindegyikünknek saját szobája van. - Tom
- Tök jó - Szasza
- Menjünk keressük meg a ti szobátokat. - Gustav
- Ok - lányok
Amíg ez a beszélgetés lezajlott én kint voltam az erkélyen. Bill wc-n volt és mikor kijött engem keresett.
- Hol van Vivi? - Bill
- Nem tudjuk. - mi
- Megkeresem. - Bill
- Ok. Mi addig elmegyünk megkeresni a mi szobánkat. - Szasza
- Ok. - Bill
Mikor a többiek elmentek Bill elindult megkeresni engem.
- Vivi!!! Hol vagy? - Bill
- Kint az erkélyen! - én. Bill kijött hozzám.
- Mi a baj? - Bill
- Semmi. - én
- Látom a szemeden hogy valami bánt. - Bill
- Nem, tényleg. Nincs semmi bajom. - én
- Létszi mond meg. - Bill ( boci szemekkel )
- Csak az hogy ma még itt vagyunk veletek, holnap már megyünk haza, ti másnapra elfelejtetek minket, mi meg többé nem is talizunk veletek. - én és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Bill ezt észre is vette. Felém fordult és megölelt.
- Nyugi. Nem fogunk titeket soha elfelejteni. És majd ha elmentek, telón keresztül tartjuk a kapcsolatot. Ok? - Bill
- Megigéred? - én
- Persze - Bill
- Oké - én
                             A többieknél.
Georg megismerkedett a lányokkal. Egész jól elvoltak. Mivel a hotel elég nagy volt, két részre volt osztva. Valahogy átkeveredtek a másik részre.
- Szerintem eltévedtünk. - Tom
- Jé!!! Nem mondod? - többiek
- Jó van na. - Tom
- Hol lehetünk? - Szasza
- Biztos a hotel másik felén. - Gusti nagy okosan
- Hogy keveredünk vissza? - Barbó
- Egyszerű. Valahova bekopogunk és megkérdezzük hogy jutunk vissza. - Szasza
- Na nem!!! Hülye vagy? Hajnali 1 van! Én ilyenkor sehova nem kopogok be!!! - Barbó
- De - Szasza
- Nem - Barbó
- De - Szasza 
- Nem - Barbó
- Jól van elég volt már!!! - választott szétt minket Georg
- De ő kezdte!!! - Barbó
- Nem mert ő!!! - Szasza
- Nyugi!!! - Georg. Tom meg Gusti már fetrengtek a röhögéstől.
- Nektek meg mi bajotok van? - Barbó
- Nekünk az ég világon semmi. - Gusti. De tovább röhögtek.
- Higaggyatok le!!! OK??? - Szasza. Van egy olyan szó amit Barbó és Szasza nem tudnak elviselni. Mindig felkapják a vizet ha valaki ezt mondja nekik. Ez a szó a:
- Nők! - Gusti és Tom. Erre a csajok úgy begurultak hogy lekevertek egy pofont a fiuknak. Szasza Tomnak, Barbó Gustinak. Elfutottak. ( a lányok ) A fiuk meg csak ott álltak. Már csak Georg fetrengett a röhögéstől.
- Befogod vagy te is kapsz egyet!!! - Gusti és Tom Georgnak aki erre úgy megijedt hogy rögtök abbahagyta a nevetést.

Lányok:

- Hülye pasik!!! - Barbó
- Ja - Szasza
- Hé!!! Nekünk nem a 120 számú szoba kell? - Barbó
- De - Szasza
- Akkor itt vagyunk. - Barbó. Annyira mérgesek voltak hogy nem is figyelték merre mennek aztán egyszer csak ott álltak a szobájuk ajtaja elött.
- Na, menjünk be. - Barbó
- Ok. Kulcs? - Szasza
- A francba!!! A kulcs Gustávnál van. - Barbó
- Akkor menjünk vissza Viviékhez. - Szasza
- Ok. - Barbó

Nálunk:

Én most már kicsit lenyugodtam szóval leültünk Billel kicsit beszélgetni. Sok mindent megtudtunk egymásról. Jól elvoltunk. Nem sokkal késöbb megérkeztek a csajok.
- Sziasztok - ők
- Sziasztok - mi
- Hát a srácokat hol hagytátok? - Bill
- Az összes pasi bunkó!!! - ordították mérgesen a csajok. Szerencsére ezt Bill nem értette mert magyarul ordibálták.
- Mi van? - Bill
- Őőőőő Nem fontos csak nagyon örülnek valaminek :). - én ( persze )
- Oké - Bill
- Bill, most kimennél? - én
- Hát, ha muszáj. - Bill - Majd gyere át ha megbeszéltétek a dolgokat. Ok?
- Oksa - én

Kiment

- Na, mi van? - kérdeztem tőlük
- Az összes pasi bunkó!!! - ők
- Jó. Ezt már halottam. Részletek? - én
- Tom és Gustav gúnyolódott velünk!!! - Szasza
- Várj! Kitalálom... azt mondták nektek hogy nők. Igaz? - én
- Ja - Barbó
- És? Mit csináltatok velük? - én
- Lekevertünk nekik egy pofont! - ők
- Úúúúúúúúúúúúúú! Ez durva! És most hol vannak? - én
- Nem tudjuk. Valahol biztos eltévedtek. - Barbó
- Aha. Oké. De szerintem béküljetek ki velük. Nem tudták hogy így a szívetekre veszitek. Csak hülyéskedni akartak.
- Lehet hogy igazad van. - ők
- Tudom! - én
- Oké! Kibékülünk velük. De ha még egyszer előfordul nem állunk jót magunkért! Igaz Szasza? - Barbó
- Még szép hogy igaz! - Szasza
- Oké. Akkor ezt megbeszéltük. - én

Kopogtak
  
- Fogadok hogy Bill az! - én - MEGYEK!!!
De nem Bill volt. Megjöttek a srácok.
- Sziasztok! Tom! Gustav! Miért ilyen piros az arcotok? :) - én
- Ha-ha. Nagyon vicces! Kihívnád a lányokat? - Tom és Gusti
- Szia Vivi! - ugrált Georg a "nagy tömeg" mögött.
- Szia! - köszöntem neki.
- LÁNYOK!!! VENDÉGEITEK VANNAK!!! - én. Ők erre kijöttek és elmentek megbeszélni a dolgokat. Mi addig megismertük egymást Georgal.
- Hoppá! - én
- Mi az? - Ő
- Elfelejtettem szólni Billnek. - én
- Ahogy én őt ismerem szerintem már alszik. - Ő
- Még te beszélsz aki már a kocsiban is aludt? - én
- Hosszú napom volt! - pirult Georg
- Neki is. - mondtam már kicsit komolyabban

Átmentem Billhez mivel jó sok szoba volt abba a szinte házban. :) ( na ez most értelmes volt :) )

Georgnak igaza volt. Bill tényleg aludt. De ahogy beléptem rögtön felkelt.
- Szia! Bocsi nem akartalak felkelteni. - én
- Semmi baj! Na, megoldódtak a gondok? - Bill
- Honnan tudod hogy gondok voltak? Azt mondtam hogy nagyon örülnek. - én
- Onnan gondoltam hogy a lányok arca mérges volt. De ezek szerint jól gondoltam. Ugye? :) - Bill mosolyogva
- Ja :) Ügyi vagy! - én
- Köszi. És egyébként megoldódtak? - Ő
- Aha. Minden rendben! :) - én
- Akkor ok. - Bill. Mikor visszamentünk már mindenki ott ült a nappaliban. Gondolom kibékültek mert mindegyikük mosolygott. Elkezdtünk beszélgetni egy csomó hülyeségről. Mikor mindegyikünk elmondta a saját vicceit elgondolkoztunk azon hogy miről beszéljünk. Ahogy ott gondolkoztunk pár perc múlva mindegyikünk elaludt. ( erre aztán nagyon kellett nekünk is egy külön szoba ) Reggel én ébredten elsőnek. Nagyon fájt a nyakam. Előszőr nem ugrott be hogy mitől de aztán rájöttem. Ott aludtunk a srácoknál. Elég érdekes elosztásban:
Szasza a földön hasalt melette ugyan úgy feküdt Tom ( nem tom hogy kerültek oda ) 
Barbónak volt a legjobb helye. Ő a kanapén feküdt szétterűlve. Mögötte gugolt a kanapéra rátámaszkodva Gustav.
Georg csak a széken ült.
Én a fotelben ültem és azért fájt a nyakan mert teljesen hátra volt hajtva Bill pedig az ölemben. Őt meg végképp nem tudtam mit keres az ölemben de azt tudtam hogy mindjárt összenyom ( nem is tudom hogy kaptam levegőt míg aludtam :) ) ezért szegényt fel kellett keltenem. Pedig naon cukin aludt :).
- Jó reggelt. - én Billnek
- Ne!!! Anyu!!! Még nem akarok suliba menni!!! - Ő. Mivel így nem sokra mentem úgy döntöttem ledobom magamról.
- HÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!! ( erre röktön felkelt :) )
- Ezt én is mondhatnám!!! Mit kerestél az ölemben? - én. De egy kicsit se mérgesen. Csak tettetve.
- Én nem tudom. Bocsi! Ne haragudj! Harizól? :( - Ő és rámnézett azokkal az édes boci szemeivel.
- Dehogy harizom. Csak furi volt. Nézd meg a többiek is hogy néznek ki. - én. Billel körbenéztünk aztán egymásra és egy jót nevettünk. Erre a többiek is felkeltek. De még kómásak voltak.
- Még olyan korán van. Mit csináljunk? - Tom majd ásított egy nagyot
- Mit szolnátok egy kis twisterhez? - Gustav
- Oké - mindenki. ( Nem tom hogy honnan halászta elő azt a twistert de örültünk neki. ) Játék közben megszólalt Szasza telója.

- Hallo - Ő
- ... 
- Mi??? ( és erre Szasza elesett a játék közben de úgy hogy mindenkit magával rántott csak Tomot nem )
- ÉLJEN!!! NYERTEM!!! - Tom
- Köszi szépen Szasza. Most miattad vesztettünk. - többiek
- FOGJÁTOK MÁR BE!!! - ordította le mérgesen a fejünket
- ...
- De nem úgy volt hogy csak délután jössz?
- ...
- Jesszus!!! Oké. Készülődünk. Ne siess.
- ...
- Ok. Szia
 
                                  Letette
- Hé!!! - állt fel Szasza - Ti tudjátok hány óra? 14:00
- Jézusom!!! Akkor mindjárt itt vannak értünk!!! Igaz? :( - csajok
- Aha :( - Szasza. Mindegyikünk elkezdett sírni és kifutott a fiúk szállásáról. ( Persze a fiúk nem sírtak. Ők csak naon szomik voltak. )
Mi csajok csak sírtunk a szobánkban az ágyunkon. Bejöttek a fiúk és elkezdtek vigasztalni minket. Én kihívtam Billt az erkélyre hogy beszélhessek vele.
- Megigéred hogy majd írsz és hívsz is?  - én még mindig sírva
- Persze - Bill
- Létszi igérd meg azt is hogy majd még talizunk és nem felejtesz el engem. Ok? - én
- Téged nem tudnálak elfelejteni. Tessék itt az én számom is. - és egy kis fecnit adott nekem - Ha bármi van nyugodtan hívj.
- Jó. - én
- Hiányozni fogsz. - és nagyon szorosan átölelt. Én ezt viszonoztam.
- Te is nekem.
- VIVI!!! MEGJÖTT APU!!! - ordított Szasza
- OKÉ!!! MEGYEK!!! - én. Billel lementünk ott még volt egy rövid búcsú. Mindenki hasonlóképpen búcsúzott:
- Ne feledd mit igértél. - én
- Nem fogom. - Bill és egy puszit nyomtunk egymás arcára. Ez mindkettőnket meglepte. De főleg engem. Billnek már biztos sok ilyenben volt része rajongókkal.
- Szia - én
- Szia - Ő
Mindegyikünk beült a kocsiba. Még párat integettünk egymásnak és elindultunk. Még életünkben nem voltunk ennyire szomik mint akkor. De egyszer mindennek vége.